Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

80 Az országgyűlés képviselőházának 30 hogy Hindy Zoltán képviselő úr ellen a választás törvényes eredményének megállapítása iránt a közigazgatási bírósághoz panaszt nyújtottak be, az összeférhetlenségi bizottság döntését tudomásul vevő határozatot a közigazgatási bírósághoz teszem át. Ezidő szerint további intézkedés megtételére szükség nincs. Tisztelt Ház! Határoznunk kell Temple Rezső képviselő úr indítványa fölött, aki azt javasolta, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat vitájának tartamára az ülések ideje napi nyolc órában állapíttassák meg. Kérdem, méltóztatnak-e az indítványt magukévá tenni. (Igen!) Ha igen, ezt elfogadottnak jelentem ki. Házszabályaink értelmiében e határozatunk már a mai ülésre érvényes. Napirend szerint következik a honvédelem és a közgazdaság fejlesztéséről, egyes népjóléti beruházásokról s ezek költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, (írom. 613., 618. sz.) Szólásra következik Propper Sándor képviselő úr. Propper Sándor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgattam tegnap Tildy képviselőtársunk beszédét, aki a legnagyobb polgári ellenzéki párt álláspontját fejtette ki, csak éppen a levont konzekvenciával nem tudok egyetérteni, amennyiben ő élesen bírálta a kormányt, a javaslatot magát és a helyzetet is, végül a javaslatot mégis elfogadta. Tildy képviselőtársunk beszédének egyik részében párhuzamot vont a szabotázs és a kedvetlenség között, megállapítván, hogy ez két különböző fogalom. Valóban ez két fogalom. Az egyik akció, vagy cselekvés, a másik pedig inkább lelkiállapot. Az egyik szabályozható, a másik már kevésbbé. En úgy tudom, hogy akiket szabotázszsal vádolnak, inkább szeretnék most, ha hagynák őket nyugodtan dolgozni. (Buchinger Manó: Ügy van!) A szabotázs, nem tudom, mennyiben áll fenn. A szabotázst valóban csak elítélni lehet, (Müller Antal: Ügy van!) mert hiszen ez árt mindkét félnek s árt a köznek is. Ez egészen természetes. A kedvetlenség azonban olyan lelki depresszió, amely ellen nagyon nehéz a védekezés, és lia a kedvetlenség káros hatású a gazdasági életre, akkor éppen legfelülről kellene gondoskodni arról, hogy a kedvetlenségnek ne legyen alapja. (Farkas István: Ügy van! Pedig éppen fentről szítják a kedvetlenséget!) A kedvetlenség okozóit, — hogy úgy mondjam, kórokozóit — a jobboldali sajtó hinti el és ebben még a kormánysajtó sem kivétel. Sőt felelős államférfiak is — talán meggondolatlan — kijelentéseikkel szintén hozzájárulnak a kedvetlenség elterjedéséhez. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Pedig azt hiszenn, nem kell sok közgazdasági tudás annak a, megállapításaihoz, hogy ma ennek pontosan az ellenkezőjére van szükség. A klasszikus^ közgazdaságtan azt tanítja, hogy a termeléshez a többi feltételen kívül nyugalom és bizalom is kell. Ügy látszik, gazdasági vezető köreink ezt nem tanulták meg, vagy nem jól tanulták meg, (vitéz Ujfalussy Gábor: Most fogják megtanulni magától!), mert má^kÍLönben tartózkodnának attól, hogy a gazdasági élet menetét irritálják részben gyengeségükkel, tétova magatartásukkal, részben pedig azzal, hogy maguk is hozzájárulnak a kedvetlenség, a lelki depresszió kitermeléséhez. Most egy hallatlanul nehéz, merész— mond. ülése 1938 április 28-án, csütörtökön. hatnám — műtét előtt állunk. Ez a javaslat egy hallatlanul Merész, nagyarányú, veszedelmes műtét,, amely hozhat gyógyulást, de járhat katasztrófával is. Ehhez a műtéthez valóban a gazdasági szakértők által elméletileg megkövetelt légikört kellett volna megtereniteni. (Ügy van! Ügy van! a széls'őbaloldalon. — vitéz Ujfalussy Gábor: A légkör ímegvan, az operatőrök jók! —• Farkas István: Az atmoszféra nagyon rossz, elrontották felülről!) Egymilliárd pengőt kihasítani egy ország gazdaisági életéből, amely országban a nemzeti jövedelem bruttó-számokban 6000 millió, nettószámokban 3500 millió pengő körül ingadozik, rendkívül nagy dolog, különösen, ha tekintetbe vesszük tőkeszegény helyzetünket. Ehhez a tragikus gazdasági színjátékhoz — azt lehetne mondani a kormány vásári dzsessz-kíséretet adott, (Farkas István: Tram! Tram! Tram!) ami nem fogja szolgálni ennek a javaslatnaik, ennek az akciónak a sikerét. _ Április 8-án terjesztette be a kormány ezt a javaslatot és ugyanezen a napon terjesztette be a költségvetést is. Április 8-án, véletlenül pénteken, amiiből a babonás embereik következtetést vonhatnak le. (Müller Antal: Már nincs babonás 'ember!) En nem vagyok babonás, nekem mindegy, hogy melyik napon terjesztenek be törvényjavaslatokat, de tény az„ hogy ezen a péntekem a kormány beterjesztett egy közel 2'5 milliárdos számlát. A költségvetési előirányzat majdnem 1"5 milliárdnyi összegre rúg, a beruházási javaslat pedig ezermillió pengőt jelent, a kettő tehát együtt 2'5 milliárdos számla. Ugyanekkor, ugyanabban az órában terjesztette be a kormány a sajtó naegbiliimeseléséiről szóló javaslatot is és azt a bizonyos zsidójavaslatot, amely betérjesztése óta nrm tud lekerülni a, közvélemény asztaláról. (Müller Antal: Majd lekerül! — Felkiáltások jobbfelöh Majd lekerül! — Farkas István: Ki van zárva! Sohasem kerül le! — Egy hang a szélsőjobboldalon: Ha együtt akarnak dolgozni a nemzettel!) Történt imindez azután, hogy az ország államfője, kormányzója szózatában kilenc millió magyarról beszélt minden külön megkülönböztetés nélkül. Akkor nyújtották be ezeket a javaslatokat. (Farkas István: A kormány politikája ellentétben áll vele!) En nem akarok beleszólni a kormány pénzügyi és gazdasági geszti óiiíba, (Müller Antal: Lehet!) nem akarok bírálatot mondani a kommány gazdasági tudása és készsége fölött, de tessék megengedni, én ezt a legszerencsétlenebb balfogás maik tartoimi, amelyet a parlament életében valaha is tapasztaltam. (Farkas István: Ügy is van! Ennyi szerencsétlenséget 1867 óta nem zúdítottak a nemzetre ! — Egy hang a jobboldalon' Çsak a zsidók tartják szerencsétlenségnek a többiek mind szerencsésnek tartják!) Amint mondottam, én legalább is ai magam részéről szerencsétlennek, súlyos taktikai és politikai hibának tartóin ezt. De ezen felül is állandó a nyugtalanság keltése. Egy folyamat gördül itt előttünk állandóan, fennakadás nélkül. Állandóan olvassuk jobboldali újságokban, halljuk jobboldali képviselő uraktól, sőt a kormányujságokban és a a kormánypárti képviselő uraktól is azt halljuk, hogy állandóan internáló táborokat, akasztófákat emlegetnek és hasonlókkal ijesztgetik a közvéleményt. Mire jó ezl Miért kell internáló tábor, miért kell akasztófa, miért és kinek a számára kell ez az állandó ijesztgetés? (Farkas István: Ezek most a nagy nemzeti. szempontok, a nemzeti ideálok!) Ezeknek az