Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-300

Az országgyűlés képviselőházának idézni programmjából néhány kitételt. 1937 március havában kiadott egy úgynevezett mozgalmi harci utasítást. Bátor leszek felolvasni a következő idézeteket (olvassa): »Mozgalmunk teljesen katonai, a legszigorúbb vasfegyelem alapján áll. — 4. A legszigorúbban tilos a tagtestvéreknek a mai politikai és választási rendszer mellett arra gondolni, hogy mint képviselők, vagy egyéb politikai tényezők bekerüljenek azok társaságába, akik a nép ellenségeivel szövetkezve, nemzetünket és hazánkat a sír szélére juttatják. Elvetjük a parlamentben való szereplésnek még a gondolatát is«, (Mozgás és zaj a jobboldalon.) »mert a parlament munkáját a legnagyobb népcsalásnak tartjuk.« (Folytonos zaj. — Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Hallatlan! Minek jöttek akkor ide? — Mózes Sándor közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Mózes Sándor képviselő urat rendreutasítom. Széll József belügyminiszter (tovább olvassa): »A szabad csatamezőn, az életben akarjuk és fogjuk a magyarság ellenségeit csatára kényszeríteni és velük véglegesen leszámolni. Mi a hatalom hirtokosai és nem részesei akarunk lenni. (Felkiáltások u jobboldaton: Borzasztó!) Mi nem politizálunk, hanem harcra készülünk és rövidesen harcba is bocsátkozunk. — 8. Mozgalmunk nem pártot szervez, hanem a hatalom teljes átvételét tűzte ki célul. (Folytonos za3. — Elnök csenget.) Az 1937. évi július hóban megjelent 4. számú körlevélből vett idézetek a következőképpen hangzanak (olvassa): »Újra kijelentem, a kezem alatt álló 10-000 felfegyverzett magyar férfival már a hatalom birtokában vagyunk. Nem kerülhet sor letartóztatásomra.« (Horváth Zoltán: Es nemzeti egységespárti képviselők ezt az urat ünneplik banketteken!) »Újra kijelentem, hogy forradalom akkor van, amikor az állaani rendszer a fennálló jogi alapon már nem tudja orvosolni a nemzet testében mutatkozó és kiütköző (bajokat, tehát amikor a kormány már nem tud segíteni, a nép viszont már nem akarja a kormány segítségét. Tény és való, hogy kormányunk és népünk között mély szakadék tátong, amelyet nem lehet már áthidalni az állami és társadalmi rend hatályosabb védelmének biztosításával, stb., stb. A legteljesebb magyar népparancsuralmat akarunk, amelyet népünk teljessége népszavazással fog szentesíteni, biztosítani és megvédeni. Az új államrendszer népszavazással való szentesítése után a magyar nép parancsuralmi rendszere meg fog szűnni, mert a harcokban a parancsuralom csak eszköz és nem cél.« Ilyen idézet van még legalább ötven. (Horváth Zoltán: Vonják le a konzekvenciákat! — Jenes András: Be kell csukni az ilyenéket! — Meizler Károly közbeszól. — Zaj.) Elnök: Meizler Károly és Jenes András képviselő urakat rendreutasítom. ^ (Folytonos zaj. — Jenes András: Miért nem állítják őket bíróság elé!) Jenes képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Széll József belügyminiszter: Abban az erős meggyőződésben vagyok, t. Ház, hosry alkotmányunk egyik fő szabályát, az 1848:111. te. 32. §-at követtem, amikor megtettem azokat a rendészeti intézkedéseket, amelyek egy ilyen felforgató párttal szemben az ország közrendié és tételes szabályainak védelme érdekében feltétlenül szükségesek voltak. (Ügy van! Ügy van!) Ezek után történt az, hogy almikor <már beKÉPVISELŐHÁZI NAPIZÓ xvm. 300. ülése 1938 április 27-én, szerdán. 73 tiltottam a párt további működését, megtiltottam a további szervezkedést, megtiltottam azt, hogy gyűléseket tartsanak, hónapokon át észlelnem kellett azt, hogy mindezek ellenére, mégpedig úgy nyíltan, mint titokban, a sötéthen ^ konspirativ úton továbbfolyik a szervezkedés. (Rassay Károly: így igaz! — Mojzes János: Egyes köztisztviselők ünneplik őket!) Ennek már nem lehetett szabad folyást engedni, ennekfolytán kényszerülve, kötelezve éreztem magamat, hogy véget vessek a dolognak és érvényt szerezzek az állam alkotmányos törvényei alapján működő törvényes kormány törvényes rendelkezéseinek. Ennekfolytán elrendeltem azt, hogy érvényt kell szerezni a feloszlató rendeletnek. Ennek következtében a folyó év elején a rendőrség utasításomra megtette azokat a karhatalmi intézkedéseket, amelyek a további szervezkedésnek bevágták az útját. (Felkiáltások a baloldalon: És a köztisztviselők?) Rendőri intézkedések voltak. (Meizler Károly: Drozdy nem helyesli!) Még pedig először Í3 házkutatások tartattak, amelyek során a rendőrség kezébe jutott mindaz az anyag, amely a további eljáráshoz szükséges volt és egyúttal igazolta az előzményeket. További rendőri felügyelet alá helyezések történtek, amely intézkedés szükséges volt azért, mert garanciákat kellett_ szerezni arra nézve, hogy az illetők nem fogják titkos tevékenységüket tovább folytatni. Ezek az intézkedések önmagukban teljesek, nagy tévedés azt állítani, hogy ehhez a bíróság hozzájárulása szükséges. Ezek közigazgatási intézkedések, amelyek fellebbezihetők, értve ezt a rendőri felügyelet alá való helyezésre, itt kétfoká fellebbezésnek van helye. A házkutatás ügyében ki is merítette az érdekeltek nagyrésze a királyi bírósághoz való előterjesztés formájában igénybevehető jogorvoslati lehetőséget. A királyi bíróság, megállapítom, minden egyes esetben elutasította a jogorvoslatokat és helybenhagyta a rendőrség intézkedéseit. így tehát nem lehet azt mondani, hogy a rendőrségnek önkényeskedéséről van szó. (Meizler Károly: Nincs törvényes alap, miniszter úr!) Elnök: Meizler képviselő urat másodszor utasítom rendre! (Meizler Károly: Másodszor'? Nem hallottam!) Széll József belügyminiszter: Ami az interpelláló képviselő úr által felhozott gyöngyösi esetet illeti, nem ismerem, de hajlandó vagyok koncedálni, hogy a bejelentésnek az elmondott módon való kezelése jóhiszemű tévedés lehetett. Azt azonban határozottan kétségbe vonom, hogy azért valakit Magyarországon rendőri felügyelet alá helyezzenek, mert egy bejelentést olyan módon nyújt be, hogy állítólag az a rendőrközeg azt nem találja helyesnek. Ezt meg fogom vizsgálni, de egyenesen kétségbe vonom. A Kenézlői-féle röpiratot említette az interpelláló képviselő úr. Én azt a röpiratot nem ismerem, nem tudom mi van benne, de kétségbe vonom azt, hogy azért lett volna üldözés tárgyává téve, mert éppen a belügyminisztert persziflálja. Ezt nem hiszem. Amit az interpelláló képviselő úr a m. kir. államrendőrségre mondott, az — bocsánatot kérek, minden bántó él nélkül mondom — határos a destrukcióval. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A m. kir. államrendőrség, azt hiszem, nemcsak az én megítélésem szerint, de a közvélemény és az igen t. képviselőház véleménye szerint is hivatása magaslatán álló olyan testület, (Ügy van! Ügy van! — Taps a 12