Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-300

Az országgyűlés .képviselőházának 300. ülése 1938 április 27-én, szerdán. , 67 tagadta meg a gyűléstartásra vonatkozó engedélyt, hanem más pártnak, amely fegyvert és földet kíván osztogatni a népnek. Nem kíméltem a fáradságot és megnéztem a jegyzőkönyvben ezt a nyilatkozatot. A jegyzőkönyvben a nyilatkozat ekként hangzik. (Olvassa): »Méltóztassék a belügyminiszter helyzetére is figyelemmel lenni. Mit tegyen például a belügyminiszter, amikor olyan gyűlésmeghívót kap kézhez, — ez nem vonatkozik Buchinger képviselő úr pártjára — amely fegyvert és földet követel a népnek? Nem lehet olyan belügyminisztert feltételezni, aki ezt helybenhagyja és ilyen gyűlést engedélyez. Vannak közszempontok, van állambiztonság, van alkotmány, vannak tételes szabályaink, van közrend, amelyek szempontjait biztosítani kell.« A belügyminiszter úrnak ez a nyilatkozata indított arra, hogy ebben a kérdésben interpellációt jegyezzek be. A bizottsági szöveget az újságokból vettem. Azt hiszem, nem kell külön rámutatnom, hogy az éppen most tárgyalás alatt lévő beruházási törvényjavaslat nagyrészében a fegyverkezést kell hogy szolgálja, hogy ezzel megszüntessük a trianoni békeszerződésnek azt a béklyóját, amely fegyvertelenné tette a magyar nemzetet. A tárgyalás eddigi menetéből azt látom, hogy nincs ebben a parlamentben egy képviselő sem, aki ne kívánná ezt az idő által is megkövetelt felfegyverkezést. Tény az, hogy a mi pártunk elindulásakor a »fegyvert és földet« jelszavakat használtuk, értvén természetesen a »fegyver« szón a hadsereg felfegyverzését, aminek szükségességét a kormány is belátja, a »föld« szón pedig azt, ami nemcsak pártunknak, de annak a pártnak is, amelyből kiváltunk, fundamentális Programm ja: egy erős, •mélyenjáró népi politika és földbirtokreform. Ez el sem választható a fegyvertől, mert a ifegyver magában véve még nem oldja meg a honvédelem kérdését! A honvédelemhez az is kell, hogy honvédelmi szellem is legyen. Ez pedig csak akkor van, ha a katonák tudják: miért küzdenek. (Ügy van! a balközépen.) A miiinisizter úr megjegyzése tehát csak a mi pártunkra vonatkozhatott. Meg kell jegyeznem, hogy a kettős jelszót, a fegyvert és földet megtoldottuk a fegyelem és felelősség további két elvével. Fegyelmet követelünk minden vonalon, az államigazgatásban, a közigazgatásban, a közgazdasági életben, a szociális életben egyaránt, (Rakovszky Tibor: Még a kormányban is!) mert nem szabad elfelejteni, hogy egy modern háborúban honvédelmikig csak akkor van megszervezve egy nemzet, ha nemcsak a katonák, hanem az öregek, gyermekek és nők is meg vannak szervezve a védelemre. Ehhez a szervezettséghez pedig fegyelem és felelősség kell. Mert ha ezermillió pengőt izzad ki ez az ország, akkor nagy felelősség terhel mindenkit, hogy ezt az összeget tényleg a nemzet érdekei által megkívánt célira fordítsák. Fegyvert, földet, fegyelmet és felelősséget követel tehát pártunk és ezt nyugodt lelkiismerettel, büszkén vallja még akkor is, ha az ekként egymásba fűződő négy »f«-et horogkeresztté alakítja és úgy kívánja viselni. Csak ebből a négy egymásba fonódó »f«-ből adódhatik Magyarország további kéfc »f«-fel kezdődő szükséglete: a függetlenség és a feltámadás. A belügyminiszter úr tehát, amikor ezt a nyilatkozatot megtette, ellentmondott a kormány szándékainak, minket megsértett, ezért rosszhiszeműséggel vádolom és elvárom, hogy ebben a tekintetben kielégítő választ adva, elégtételt szolgáltasson pártunknak. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: A belügyminiszter úr^kíván válaszolni. Széll József belügyminiszter: T. Ház! Az interpelláló képviselő úr tévesen állította be — mert én nem úgy és nem abban az összefüggésben mondottam — szavaimat, amelyeknek hitelességére nézve, nem tudom, mit olvasott fel, lapközleményt-e vagy naplót. (Felkiáltások a, palközépen: Naplót!) Nem láttam, nem ellenőrizhettem, tehát nem is tudom, mi van benne. (Felkiáltások a balközépen:' Most hallhatta.) Most hallottam csak, előzőleg nem hallottam, ennek folytán nem lehettem annakidején abban a helyzetben, hogy szavaim helyes értelmét megvilágítsam. Erről van szó. Azt mondottam a szóbanforgó bizottsági ülésen a felszólaló szociáldemokrata képviselő úrnak, hogy téves az az állítása, mintha tendencia nyilatkoznék meg a közigazgatási hatóságok részéről a szociáldemokratapárt által kért gyűlések engedélyezése: körül. Felolvastam erre nézve egy statisztikát és hozzátettem azt, hogy méltóztassék azt is figyelembe venni, hogy a belügyminiszter Ihelyzete sem könnyű akkor, amikor kifogás alá eső gyűlésmeghívók jutnak a kezéhez. Erre hoztam fel példának, hogy az együk párt részéről egy olyan szövegű gyűlésmeghívó jutott elém, amelyben ez a kitétel foglaltatik: »Földet és fegyvert követelünk!« (Nagy zaj a balközépen. — Meizler Károly: Mi kifogásolnivaló van ezenl Ez baji — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Széll József belügyminiszter: Kifogásom az, hogy ez legalább is nem szerencsés fogalmazás. (Ügy van! Úgy van! jobbfelöl.) Ezért örülök annak a magyarázatnak, amelyet a képviselő úr előadott. (Rakovszky Tibor: Nem is lehetett más magyarázata! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Széll József belügyminiszter: Méltóztassék azonban meghallgatni ennek a szószerinti szövegét. Azt mondja ez a meghívó (Zaj a balközépen. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Olvassa): »Magyar Testvérek! Mindenki ott legyen! A nemzet sorsa felett Ti vagytok hivatva dönteni! (Nagy zaj és felkiáltások a balközépen: Hát kicsoda? — Matolcsy Mátyás: Talán a felsőház?) Már az indulásnál földet követeltünk, az események minket igazolnak. Veszélyben a Dunántúl, veszélyben a magyar nép. (Ügy van! Úgy van! a balközépen.) Földet és fegyvert követelünk.« (Élénk helyeslés és taps a balközépen.) Igenis fenntartom azt az állításomat, hogy ez legalább is nem szerencsés fogalmazás. (Nagy zaj a balközépen. — Rakovszky Tibor közbeszól. — Elnök csenget. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek minden oldalon, képviselő urak. (Folytonos zaj.) Mezey Lajos, Meizler Károly és Rajniss Ferenc képviselő urakat kérem, maradjanak csendben. Széll József belügyminiszter: Ami pedig a képviselő úrnak azt a további állítását illeti, hogy én azt mondottam volna, hogy olyan pártnak, amely ilyen meghívót bocsát ki, nem fogok gyűlést engedélyezni, kijelentem, hogy ez teljesen téves. Ezt nem mondottam, mert én régi közigazgatási ember vagyok és tartom magam ahhoz az elvi szabályhoz, hogy olyan konkrét ügyekben, amelyek még nincsenek előttem döntés végett, előzetesen sem ígéret, sem pedig megtagadás formájában soha nem II*