Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-300

62 Az országgyűlés képviselőházának mik voltak: magasan brangú tisztviselők, kereskedők, iparosok, vagy pedig egyszerű munkások, mert egyforma rendű temetést kaptak mindnyájan. Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy a törvényhozási intézkedésnek, de még fokozottabban a közigazgatásnak jogokat konfiskálni nem szabad. Szerzett jogok sérelmet nem szenvedhetnek. Ez a húszezer tag, családtagjaival együtt pedig hatvanezer ember a »Jószív« temetkezési egyesülettől az alapszabályai szerinti természetbeni temetést kívánja és követeli. Nem azt kérik, hogy a »Jószív« adjon nekik valami pénzt, hogy azt a szegényebb emberek a gyászesett fölötti elkeseredésükben esetleg elköltsék, vagy ha nein költik el, azon kívül még előreláthatatlan, de mindenképpen hiányzó összeget ráfizessenek a temetés tényleges költségeire, hanem, azt kérik, hogy a belépéskor érvényben volt alapszabály szerint havi 50 filléres díj ellenében természetbeni temetéssel minden gondtól s üzleti eljárástól mentesüljenek. Természetes dolog-, hogy akik a politikát csak az üres szólamok hangoztatásában látják, azok nehezen tudják megérteni, hogy itt egy nagy horderejű szociális intézményről van szó. (Ügy van! Ügy van! balfelől ) Mi azonban, akik ott élünk Győrött, tudjuk, hogy ezt az intézményt működésében megakadályozni bűn volna. Ennek az intézménynek alapszabályszerű működését megakadályozni nem volna más, mint a tudatlanságnak, a felelőtlenségnek, a szociális érzéketlenségnek és a rombolási dühnek csúcsteljesítménye. Meg vagyok róla győződve, hogy az iparügyi miniszter úr, aki az ipari .érdekek védelme mellett a szociális érzéknek is minden téren bámulatos jelét adta, nem engedi magát olyan irányban befolyásolni, hogy látszólagos ipari érdek védelmének leple^ alatt kerülő utakon, a legkisebb jogi alap nélkül tönkre engedjen tenni egy ilyen hatalmas szociális intézményt. Hatvanezer ember érdekében kérem a miniszter urat, hagyja^ békében továbbra is alapszabály szerint működni ezt az intézményt, amely tizenhat éven át áldásos szerepet töltött be a falu és a város életében. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik az ipar ügyi miniszter úrnak. Farkasfalvi Farkas Géza képviselő úr interpellációja töröltetett. Következik Matolesy Mátyás képviselő úr interpellációja. Kérem szövegének felolvasását. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. föl dmívelésügyi miniszter úrhoz a mezőgazdasági napszám- és munkabérek rendezése tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a mezőgazdasági munkások napszámbér keresete nem alakul párhuzamosan a mezőgazdaság pénzbevételével és az átlagos árszínvonallal? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a minimális munkabéreket szórványosan és helytelenül, többnyire késve állapították meg? 2. Hajlandó-e a miniszter úr intézkedni, hogy a mezőgazdasági napszámbérek az árszínvonal alakulásával arányban álljanak és a mezőgazdasági munkásság kereseti viszonyai megjavuljanak? Hajlandó-e a miniszter űr a munkaszerződések törvényes rendezését mielőbb megvalósítani

1

?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. 300. ülése 1938 április 27-én, szerdán. Matolesy Mályás: T. Ház! A magyar belpolitikai életet teljes zűrzavar jellemzi és nagyon sokan vannak, akik azt hiszik és vallják, hogy ennek a súlyos belpolitikai helyzetnek legfőbb oka a szélsőséges izgatásban rejlik. Én azt vallom, hogy a magyar politikai életnek ilyen szörnyű válságát elsősorban az idézte elő és hangsúlyozom, hogy mindaddig fönnmarad ez az állapot, amíg ebben az országban elmélyült szociális problémáinkat meg nem oldjuk. (Zaj a balközépen.) Kétséget kizáróan az a helyzet, hogy ebben az országban rendkívüli egyenlőtlenségek vannak. Azt mondhatnám, egyes társadalmi rétegeknek, úgy a munkásságnak, mint a kisgazdatársadalomnak érdekei nincsenek helyesen és kellőképpen gondozva, sőt oda fajulnak az állapotok, hogy egyes rétegek teljes kitaszítottságban élnek, aminek szükségszerű következménye az, hogy teljes átalakulást és rendszerváltozást kívánunk. Jelenlegi felszólalásomban egy konkrét kér désről kívánok beszélni és abban orvoslást kérni. A mezőgazdasági munkásság kereseti viszonyairól szólok, de előzőleg hangsúlyozni kívánom azt, hogy minden ilyen munkabérkérdés rendezése hatástalan, eredménytelen lesz mindaddig, amíg a gazdatársadalom értékesítési viszonyait a kormányzat helyesen és állandósítva megoldani nem tudja. Bátor vagyok utalni arra az igen szomorú állapotra, amely a kisgazdatársadalom körében jelenleg fennáll, különösen a Dunántúl nyugati vidékein, ahol intenzív marhahízlalással foglalkoznak; ott az utóbbi hetekben olyan megtorpanás, olyan súlyos helyzet állt elő, (Ügy van! a baloldalon.) hogy a gazdatársadalom kétségbeesetten várja a segítséget a kormányzattól, hogy mi lesz kihizlalt marháival, amelyekben egész forgótőkéje benne fekszik és várja az értékesítést. Odáig fajult a helyzet, — s erre a kormányzatnak hívom fel a figyelmét — hogy a hízott marhát kell újra befogni az igába és ilyen módon óriási értékeket pusztítunk el, a nemzeti termelést veszélyeztetjük. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) De nehogy azt higyjük, hogy ez csak loká lis vonatkozásban, néha fordul elő, egy-egy termelési ágban, mert bekövetkezik ez az év folyamán mindenegyes esetben akkor, amikor valamiféle termelés learatja gyümölcsét akár a bor, akár a gabona, vagy az állat, minduntalan mutatkoznak ezek a siralmas és nehéz helyzetek, amelyek az egész gazdatársadalom nyugalmát, biztonságát zavarják meg. Nyilvánvaló, hogy az emberek a politikai események felé élénken felfigyelnek akkor, ha az egész évi munkájuk kárbaveszését és pusztulását látják. (Úgy van! a baloldalon.) * Hangsúlyozom tehát, hogy az a kérdés, amellyel foglalkozni akarok, a munkabér kérdése, szorosan összefügg a mezőgazdasági termelés, illetve értékesítés rendezésével és az árszínvonal biztosításával, amelyre a kormányzatnak talán soha olyan alkalma nem volt, mint a jelenlegi időben, amikor egy egységes értékesítés megszervezésével ezt az árszínvonalat biztosítani tudja. (Horváth Ferenc: Megkeli csinálni!) Ezek előrebocsátása után legyen szabad azonban a legszélesebb magyar társadalmi rétegnek, a mezőgazdasági munkásságnak helyzetével és munkabérviszonyaival foglalkozni. Köztudomású, hogy a mezőgazdasági munkásság életszínvonala attól függ, hogy milyen a ki-