Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-300

Az országgyűlés képviselőhA?:ának következményére azzal, hogy ezen miniszteri döntés alapján a »Jószív Egye'3ület«-nek 1936 január 1-én működését lényegileg már meg kellett volna szüntetnie. En interveniáltam s rámutattam az iparügyi minisztériumiban arra, hogy annak az álláspontnak, amelyet az iparügyi minisztérium ügyosztálya elfoglalt, semmi néven nevezendő törvényes alapja nincsen, az tisztán és kizárólag egyoldalú, a szociális érzéket megtagadó, hatalmas nagy intézményt életlehetőségeiben megtámadó olyan felfogás, amelyet az iparügyi miniszter jogi alapon nem képviselhet. Ennek következménye lett, hogy a végrehajtást felfüggesztették. Két év telt el a nélkül, hogy a »Jószív« áldásos működésének továbbfolytatásában akadályozva lett volna. Ezt az időt arra használtuk fel, nemcsak én, hanem Malasits Géza t. it. képviselőtársam is, hogy az ellentéteket megpróbáltuk áthidalni és megkíséreltük összeházasítani a tüzet a vízzel. Megkíséreltük, hogy olyan megállapodást! létesíthessünk a temetkezési vállalkozókkal, hogy ugyanolyan öszszegért temessenek, mint amennyibe saját rezsiben kerül a temetés a »Jószív«-nék és hogy a »Jószív« Temetkezési Egyesület esetleg a temetkezési vállalkozókkal ezen az' alapon majd valami megállapodásra jusson. Méltóztassék elképzelni, milyen nehéz feladatra vállalkoKtunk, amikor ki akartuk békíteni a »Jószív«vel ezeket a temetkezési vállalkozókat, akik tíz év óta a »Jószív« kiirtására, a »Jószív« lehetetlenné tételére irányuló harcot folytatták. Ez a kísérlet mégis több-kevesebb, legalább is a kiélesedett ellentéteket elsimító eredménynyel folyt. Közben azonban szerencsétlen intervencióra megtörtént az, hogy az iparügyi miniszter úr kihallgatáson fogadta a «Jószív« vezetőségét; ugynakkx>r az úgynevezett ellenérdekű küldöttséget is fogadta a miniszter úr, amely a győri konkurrems temetkezési vállalat tulajdonosából, a Baross Szövetség győri csoportja elnökéből és a győri ipartestület elnökéből állt. Ezen az audiencián az iparügyi miniszter úr megértette azt, hogy ezt a kérdést hatalmi szóval eldönteni nem lehet és utasította az ipari osztály vezetőjét, Friedl miniszteri tanácsos urait, hogy ez előadó úrral együtt szálljon ki Győrbe, kísérelje meg az ellentét áthidalását és ennek eredményéről tegyenek neki jelen test. Az audiencia után az iparügyi minisztériumból leérkezett Győrbe egy rendelet, amely 1937 december 15-én, közvetlen az audiencia napja után kelt. Ebben az iparügyi minisztérium arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel a győri »Jószív« temetkezési egyesület a saját tagjai és azok alap szabály szerinti hozzátartozói temetkezésének rendezésén kívül idegen temetést egy esetben sem végzett, a temetkezési vállakozói ipar gyakorlását meg sem kezdte, ennélfogva az egyesület részére a temetkezési vállakozói ipar gyakorlására kiadott iparengedély hatálya az 1922 : XII. te. 71. $-a értelmében megszűnt. Felhívta a polgármestert, intézkedjék az iparengedély visszavonása iránt. Józan ész és logika szerint ennek 'az állásfoglalásnak azzal a következménnyel kellett volna járnia, hogy ha az egyesület az iparügyi miniszter megállapítása szerint is kizárólag csak tagjai számára adott természetbeni temetést s ennélfogva nincs iparengedélyre szüksége, akkor meg kellett volna szűnnie minden 300. ülése 1938 április 27-én, szerdán. 61 további eljárásnak, mert az egyesület az iparügyi miniszter által megállapítottan is az alapszabályok keretében működött, alapszabályszerinti célját teljesítette. De nem így történt! A bürokrácia, az a bürokrácia, amely ez áldásos inltézmény Szerencs étLenségére, ebben a kérdésben dönteni hivatott, az iparengedélyt azért vonta el, hogy törvényes alap hiányában, de a belügyminiszter útján, rászorítsa az egyesületet arra, hogy alapszabályait módosítsa és a jövőben természetbeni temetés helyett segélyt adjon. (Rupert Rezső: Ez volna a legegyszerűbb ! Ne támasz,szanak versenyt a magániparnak!) Ez az álláspont azonban jogilag teljesen tarthatatlan. Tarthatatlan pedig azért, mert az 1922 : XII. te. 4. §-ának (2) bekezdése szerint jogi személyek képesítéséhez nem kötött ipart is űzhetnek üzletvezető alkalmazása mellett. Az új törvény, az 1936:VII. te. 1- §-a az 1922 :XII. tc.4 annyiban módosította, hogy a képesítéshez kötött iparokra nézve állapított meg 1. §-ában korlátozásokat, de teljes hatályában fennáll az a szabály, hogy jogi személyek képesítéséhez nem kötött ipart űzhetnek. Kétségtelen, hogy az 1922-ben, 16 évvel ezelőtt belügyminiszteri jóváhagyás mellett létesült Jószív Temetkezési Vállalat jogi személy. Bizonyos az is, hogy a temetkezési vállakozói ipar képesítéshez nem kötött ipar, ennélfogva az 1922 : XII. te. 4. %-a. szerint a győri Jószív Temetkezési Vállalat feltétlenül jogosult a temetkezési ipart folytatni. Kijelentem, hogy ha a legparányibb jogi alap volna árra, hogy ennek a temetkezési egyesületnek áldásos működését az iparügyi miniszter megszüntesse, nem volnék hajlandó az egyesület érdekében egy szót sem szólni itt a t. Ház előtt. De jogi alapja nincs! Ha pedig jogi alapja nincs, lehetetlenségnek tartom, hogy tisztán és kizárólag a hivatali, meg nem értő és szociális érzék nélküli bürokrácia ^ megsemmisíthessen egy olyan 60-000 embert érdeklő és érïntp f-O'fiá^s intézm^nvt, amely ha nem volna, meg kellene csinálni. Elnök: Képviselő úr, beszédideje lejárt! Drobni Lajos: Kérek tíz perc (meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatik hozzájárulni! (Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárult. Drobni Lajos: Amint már mondottam, ezt a temetkezési egyesületet derék iparosok, idősebb emberek létesítették. 20.000 tagja közül győri körülbelül a fele, a másik fele pedig a vármegye lakosa, tehát felében városi, felében pedig falusi szegényemiberek a tagjai. Ennek a »Jószív« Temetkezési Egyesületnek nemcsak az a 9—10.000 kisgazda, falusi ember, mezőgazdasági munkás a tagja, hanem az a 10.000 kisiparos, kiskereskedő és munkás is, aki -^ Győrött él. Merem állítani, talán az egész országban is kevés ilyen egyesület van még, amely a szociál demokrata munkástól a, keresztényszocialista munkásig, a kisiparostól, a kiskereskedőtől a kishivatalnokig az értelmiségi osztály minden kategóriáját magában foglalná. Amikor ezek az egyesület tagjai lettek, azzal lettek adagjai, hogy az egyesület belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabályok szerint saját temetkezési üzemében fog nekik egyforma temetést nyújtani- Végre egy intézmény, amely a szociális egyenlőtlenség világában legalább a halálban tette egyenlővé az emberek hatalmas tömegét, ahol végre a halálban nincs különbség, hogy