Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-300

60 Az országgyűlés képviselőházának Következnék ifjabb Balogh István képviselő úr két interpellációja. A képviselő úr tőlem halasztást kert és kapott. Következnék Beisinger Ferenc képviselő úr interpellációja. A képviselő úr nincs jelen, interpellációja töröltetik. Következik tehát Drobni Lajos képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszterhez ia győri »Jószív« temetkezési egylet szabályszerű működésének akadályozása s vele a "város társadalmi békéjének nyugtalanítása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a mélyen tisztelt miniszter úrnak arról, hogy a városi, és falusa: lakosságból mintegy 2U.000 tagot számláló győri »Jószív« •temetkezési egyesület 15 év óta áldásos működést fejtett ki, amely (működés aa alapszabályok rendelkezése szerint a tagok és azok családtagjai részére természetben nyújtott egységes típusú temetés és készpénzsegély szolgáltatásában áll? 2. Van-e tudomása a mélyen tisztelt miniszter úrnak, hogy a »Jószív« temetkezési egyesület a tagok családtagjaival együtt mintegy 60.000 ember, túlnyomó többségben kisexiisztencia, iparos, kereskedő, földmíves és munkás javára működését nemcsak az alapszabályok, hanem 1930-ban a m. kir. 'kereskedelmi miniszter úr jóváhagyásával az egyesület részére kiadott temetkezési iparengedély alapján fejti kii 3. Van-e tudomása a mélyen tisztelt miniszter úrnak arról, hogy a vezetése alatt álló minisztérium ipari osztálya 31.353/1937. III. a) számú rendeletével az iparengedély bevonását rendelte el azon álláspont alapján, hogy — mivel a győri »Jószív« temetkezési egyesület a saját tagjai és azok alapszabályszerinti hozzátartozói temetkezésének rendezésén kívül idegen temetést egy esetben sem végzett — a temetkezési vállalkozó ipar gyakorlását meg sem kezdte, ennélfogva az egyesület részére temetkezési vállalkozó ipar gyakorlására kiadott iparengedély hatálya megszűnt? 4. Hajlandó-e a mélyen tisztelt miniszter úr a »Jószív« temetkezési egyesület ellen évek óta folyamatban lévő eljárást a fenti rendelettel véglegesen lezárni s ezzel a kisemberek nagy tömegeinek szociális és karitatív intézménye zavartalan szabály szerű működését biztosítani s az érdekelt nagy tömegek megbolygatott társadalmi békéjét helyreállítani?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Drobni Lajos: T. Ház! Amikor a győri »Jószív« temetkezési egyesület ügyét a t. Ház elé hozom, talán úgy látszik, hogy egy kicsinyes, vicinális dologgal terhelem a t. Ház figyelmét. Ha azonban közlöm, hogy itt olyan egyesületről van szó, amelynek tagjai száma 20.000 körül van és a családtagokkal együtt 60.000 ember érdekét érinti, akkor méltóztatnak látni, ihogy a mai, nagyon helyesen, minden irányban szociális gondolkodás mellett egy szociális intézmény keres megértést és védelmet. Amikor 1922-iben Győrött derék, öreg iparosok a gazdasági helyzet romlása, az elmúlt háború gazdasági lezüllése folytán arra az elhatározásra jutottak, hogy ha már az élet terhe súlyos, legalább elhalálozás esetére biztosítsák saját és családtagjaik számára a tisztességes 300. ülése 1938 április 27-én, szerdán. temetést a nélkül, hogy a gyász' egyúttal anyagi katasztrófát is jelentene, megalakult a »Jósziiv« temetkezési egyesület. Céija alapszabályai szerint: saját kezelésben, önálló temetkezési üzem létesítése és fenntartása, a tagok számára egységes szabályú temetés juttatása; külső pompa helyett a vallásos szertartásra és az ősznnüe kegyelet megnyilvánulására súly •helyezés. Az egyesület alapsaabályiait a belügyminiszter úr az akkori kereskedelemügyi miniszter úr véleményének meghallgatása után, 23.978/1923. szám alatt láttamozta, illetőleg jóváhagyta. Az egyesület 1923-ban működését megkezdte- Hogy milyen hézagpótló és szükséges célt tűzött ki maga elé az egyesület, az kitűnik abból, hogy az egyesület tagjainak száma rolhaimosan emelkedett. Amiilyen rohamosan emelkedett a tagok száma, olyian mértékben indult meg a temetkezési vállalatok részéről az egyesület tönikretételére, illetőleg zavartalan működésének, megakadályozására irányuló törekvés. Amikor a temetkezési vállalatok látták, hogy a nagy tömegeknek milyen szociális szükségletét elégítette ki az egyesület, megpróbálták az egyesületet megfúrni, műtködését lehetetlenné tenni. v Abból a,' célból, hogy az egyesület az ilyen támadások ellen magát megvédje, iparengedélyért folyamodott. Meggyőződésem az, — és jogilag nem is lehet másként — hogy ha egy egyesület alapszabály szerint temetkezési üzemet^ tart fenn és természetben temetésben részesíti tagjait, tulajdonképpen nincsen szüksége iparigazioliványnai, de éppen azért szerezte meg a »Jószív« temetkezési egyesület az iparigazolványt, hogy a temetkezési vállalatok részéről indított támadások ellen védje magát. Az iparhatóság kiadta a temetkezési iparigazolványt- Leszögezem azt, hogy a konkurrensek a másodfokú iparhatósági határozat ellen fellebbezéssel éltek. A magyair királyi kereskedelemügyi miniszter úr 824/1931. számú rendeletével elutasította a fellebbező temetkezési vállalatok felülvizsgálati kérelmét. Ennek a végzésnek egy részét szóról-szóra idézem (olvassa): »Annak megállapítása, mellett, hogy az idézett másodfokú iparhatósági végnatározat jogszabályt nem sértett, a felülvizsgálati kérelmet, mint alaptalant, az 1929 :XXX. te. 56. §-a értelmében elutasítom«. 1931-től kezdve tehát a »Jószív« egyesület nemcsak belügyminiszterileg láttamozott alapszabályok, hanem a m. kir- kereskedelemügyi miniszter úr megállapítása szerint, jogszabálysértés nélkül kiadott iparigazolvány alapján is folytatta áldásos, nemcsak szociális, hanem merem, állítani, karitatív működését isA temetkezési vállalkozók azonban még most sem hagyták abba a harcot, továbbra is akciót indítottak a »Jószív« ellen. Ennek az akciónak a következménye az volt, hogy a nélkül, hogy a »Jószív« temetkezési vállalatot az ellene emelt vádakra nézve meghallgatta volna az iparügyi minisztérium, egymagában a temetkezési vállalatok egyoldalú beállítása és vádja alapján átirattal fordult a belügyminiszter úrhoz, amely átiratban arra az álláspontra helyezkedett, hogy módosíttassa a »Jószív Egyesület«-nek az alapszabályait olyan értelemben, hogy természetbeni temetés helyett csak pénzbeli segélyt adjon tagjainak. Az, iparügyi minisztérium átiratát részleteiben nem kívánom ismertetni. Elégséges, ha utalok ennek az egyoldalú állásfoglalásnak