Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-314

Az országgyűlés képviselőházának 314. amelynek igen káros következményei és kihatásai lehetnek. Nem tudom, hogyan fog" érvényesülni akkor az az elv, amely szintén a miniszterelnöki expozéból csendült ki, amikor azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy (olvassa): »Fontos a nemzeti vagyonban való osztozkodás kérdése, de maradandó eredményt ezen a téren csak úgy lehet elérni, ha az, amin osztozkodunk, nem lesz kevesebb, hanem több.« Hát hogy legyen több, ha egyszer ilyen intézkedéseket teszünk? Egy vállalkozásnál, ahol 8—9 keresztény alkalmazott van, előfordulhat, hogy a vállalkozó szeretne az irodájába a családjából valakit, fiát vagy a lányát könyvelőnek, gépírókisasszonynak vagy más állásra felvenni, ezt azonban nem teheti meg, mert ha a 80—20%-os arányt mondjuk ki, akkor kereskedősegédnek, gépirókisasszonynak, gépirónak, gyorsírónak vagy könyvelőnek először 80%-ban keresztény embert kell alkalmaznia. Lehet azonban, hogy ha a vállalat e miatt nem létesül, 8—9 keresztény munkás kenyérhez sem juthat. Nem tudom, hogyan lehet összeegyeztetni ezt a miniszterelnök úrnak azzal a kijelentésével, hogy mindenkinek a helyét az szabja meg a nemzeti társadalomban, hogy mennyire teljesíti kötelességét a nemzet iránt, milyen hasznos tagja a nemzeti társadalomnak. Hiszen a társadalom leghasznosabb tagjai közé azok tartoznak, akik ebben a nehéz gazdasági helyzetben is a vállalkozáshoz szükséges merészségükkel, életrevalóságukkal és hozzáértésükkel új munkaterületeket hódítanak, új jövedelmi forrásokat nyitnak. Mégegyszer ismétlem, súlyos kihatása lehet ennek külföldi viszonylatban is. Hogy merjen idejönni külföldről a tőke, ha ilyen korlátozásoknak vetik alá? Nem jön ide a külföldi tőke, ha a vállalkozó nem érvényesítheti szabadon gondolatait, ötleteit és tudását, amikor valamilyen vállalkozást akar indítani, mert szembetalálja magát a törvény korlátozásával s így a vállalkozás meg sem születik. Kérem a mélyen t. kormányt, hogy most már új szisztémára átérve, — amelynek alapelve éppen a belügyminiszter úr ajkáról hangzott el, hogy t. i. minden módosítást megfontolnak, amelyben, igazság van, — méltóztassék ezeket az életigazságokat megfontolni, s ehhezképest az előadó úr által indítványozott módosítást, amely nincs kellőképen átgondolva s amely módosítás keresztülvitelének, amint már kifejtettem, a legkárosabb következményei lehetnek, méltóztassék elvetni. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Farkas István: Szót kérek!) Farkas István képviselő urat illeti a szó. Farkas István: T, Képviselőház! Ennek a szakasznak tárgyalásánál különösképpen hangsúlyozni kell ia.z általános közgazdasági jelentőségű szempontokat. Ez a szakasz állapítja meg. hogy eery-egy vállalkozásban, egy-egy munkahelyen felekezeti szempontból hány einher íilkalmazható, 20%-e vagy 5%, csak a felek^zeti szempont tehát a döntő. B tatot kérek, álljunk meg itt egy percre, már csak azért is. mert a magyar iparról, a magyar munkáról, a magyar munka értékéről, a magyar munka versenyképességéről van szó. Ha felekezeti alapon tárgyaljuk a munkát, hn felekezeti alapon mérjük ki, hogy ki milyen felekezetű munkást alkalmazzon, ez nem azl jelenti, hogy felemeljük iparunkat, kereskedelmünket, nem azt jelenti, hogy versenyképessé, termékennyé tesszük a magyar munkát; ez csak ülése 1938 május 17-én, kedden. 617 úgy lehet, ha nem a felekezeti szempont, hanem a tudás, a hozzáértés, a " rátermettség irányadó a munkánál. Csak így lehet versenyezni, csak így lehet gazdasági életet fenntartani, ébrentartani, így lehet az országot naggyá, hatalmassá tenni. Ez a törvényjavaslat pedig nem a szaktudást, nem a rátermett; séget, nem a .hozzáértést, hanem' a í'eleiiezetí s^mnontokat veszi alapul, (Propper Sándor: Bizony, a Bedeaux-mérnök nem kérdezi meg a vallást!) önök tehát a magyar ipart, a magyar kereskedelmet, a magyar tudást ölik meg ezzel a javaslattal, (vitéz Benárd Ágost: Maga sem hiszi!) Nem a szakképzettség, nem' a rátermettség, hanem a felekezet lesz a döntő szempont abban, hogy hány embert milyen helyen ni kai m ázzanak. Bocsánatot kérek, ezt nekem el kellett mondanom, mint magyar iparosnak, mint a magyar közgazdasági életet i»merő tmbemek. el kellett mondanom azért, mert önök igenis útját vágják annak, hogy a magyar ipar, a magyar kereskedelem, a magyar tudás szabadom természetes módon fejlődhessék. A szakaszt nem fogadom el. ( Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni'^ (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyrniniszter úr 'óhajt szólni! Mïkecz Ödön igazságügymiiiisiter; Mélyen t. Képviselőház! Rupert Rezső igen t, képviselőtársam új rezsimről beszélt és a miniszterelnök úrnak a páriáméntlben mondott beszédéből idézett indokokat (Propper Sándor; Nem új ez, csak megfejelt, olyan, mint a fejelt csizma!) az általa előterjesztett módosító indítvány megokolására. Azt hiszem, a miniszterelnök úr egy pillanatig sem hagyott kétséget a tekintetben, hogy abban a (kérdésben, amely a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb-biztosítását érinti, teljes mértékben íenntartja az előző kormány álláspontját, feantartia pedig azért. mert. ez az álláspont tökéletesen megfelel a nemzet érdekeinek. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen. — Rupert Rezső: De az ország elfáradt már ezekben a dolgokban!) Azt méltóztatott mondani, hogy az előterjesztett módosító indítványokat most már meg fogjuk, fontolni. Azt hiszem, a múltban is ugyanez történt, a leig-nagyobb objektiviííátssal, tárgyilaigoisisággal vette fontolóra a kormány az előterjesztett indítványokat. Ebben ia kérdésben kellő megfontolás . után az előadó úr módosító indítványát találjuk helytállónak és éppen eeért kérem, méltóztassék a bizottsági ielentés szövegét elfogadni. Ami az indtíványnak azt a részét illeti, amelyre Rupert képviselőtársam külön is kitért, hogy a minisztériumok nem kívánnak a tekintetben rendelkezni, hogy személy szerint kiket alkalmazzanak a vállalatok, ez természetes; a múltkor közbeszólás formájában is voltaim bátor ezt meigerősíteni. Kétségtelen, hogy pl- agy pászkaüzemmél, vagy más ilyen felekezeti ipari üzemnél semmiféle arányszáimot alkalmazni nem kívánunk, vagy például, ahol kegyszereket állítaina'k elő, amely 'kegyszereik felekezeti célokat szoilgálniaik, (Rupert Rezső: Es a kórházak?) de azt 'hiszem, ez annyira magától értetődik, hogy nem szükséges e tekintetben külön intézikedést tenni. Anni azt illeti, hogy ezeknek az intézkedéseknek a. révén a 'munka becsűléte sérelmet szenvedne, azt hiszem, ezt talán nem méltóztatik teljesen átgondoltan mondani* mert hiszen