Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-300

Az országgyűlés képviselőházának is, hogy az állam járuljon hozzá a kölcsön ka­mataihoz, mondjuk, a megjavított földeknél a földadó tíz évi elengedésével. Ha van tataro­zás! hitel és adóengedraiény, legyen ott is hitel és adó-engedmény, ahol a magyar élet legdrá­gább értékét, a földet tatarozzák. (Helyeslés. — Halljuk! Halljuk!) Ebben a beruházási tervben szó van a ház­helykérdés rendezéséről is. Ezzel kapcsolatban csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy az új házhelyakciónál két dologra kell nagyon vi­gyázni. Egyik az, hogy ezek a házhelyek ne terméketlen területen osztassanak ki, a másik, hogy ne két-háromszáz négyszögölesek legye­nek. (Felkiáltások: Hatszáz!) Ha minimálisan 800 négyszögöles házhelyeket adunk olyan te­rületen, ahol mondjuk, új házhely település van, ezzel egy munkáscsalád életkérdéseit sok vo­natkozásban megoldjuk, mert az a hat-hétszáz négyszögöl föld, amely a ház mellett van, állí­tom, megér neki annyit, mint egy 16 kilométer­nyire lévő kétholdas kisgazdaság. Ezen a ház mellett lévő hat-hétszáz négyszögölnyi termő földön meg tudja termelni a házi szükségletét és életstandardjának már van egy bizonyos biztosítéka. Olvastam a miniszterelnök úr beszédét, hogy a földbirtokpolitikai kérdések megoldása tekintetében tárgyalásokat kezd a nagybirto­kosokkal. Kernelem, hogy itt a miniszterelnök úr eredményeket fog elérni. Mindenesetre kí­vánatosabb lenne, hogy ez a kérdés a komoly evolúoió útján nyerjen megoldást, mégpedig önkéntes megoldást. Ez volna a nemzet érde­kében való. De ha nem így történik, a nemzeti érdeknek ebben a kérdésben is győzedelmes­kednie kell és át kell lépnie mindazokat a szempontokat, amelyek vele szemben állanak. T. Ház! Mérhetetlenül fontosnak tartom most, amikor a legszegényebb földmíveslakos­ságunk anyagi erők híján áll itt az országban, a kisbérletek megvalósítását. (Helyeslés.) Itt a szövetkezeti rendszer nagyon sok vidéken fényesen bevált. (Lázár Imre: Ahhoz nem kell pénz!) Ezek a szegény kis magyar emberek, ha egyszer bevonulhatnak egy bérletbe, szor : galmas, derék munkával meg tudják teremteni a jövő földszerzés eszközeit és ezt tartom min­den jövendőbeli komoly földbirtokpolitika elő­készítésének (Helyeslés.) A kisbérlettel odajut­tathatjuk ezeket a ma pénz, ruha és élelem nélkül álló rétegeket, hogy a maguk szorgalmá­ból szerezzék meg azokat a minimális feltéte­leket, amelyeket a föld örök tulajdonba véte­lénél produkálni kell, de ezt a kis haszonbér­letet sürgősen, gyorsan és széles területen meg kell valósítani. t Ennek az óriási munkának elvégzése két­ségtelenül megkívánja a nemzet belső összetar­tását és itt mély hódolattal és tisztelettel emlí­tem fel a nemzetre a megváltás erejével ható kormányzói szózatnak egyik passzusát, amely rámutat arra a követelményre, amelyet en is megemlítettem. Ez a következőképpen szól {ol­vassa): »Hogy a tervezett áldozatokkal járó hatalmas országépítő munkát elvégezhessük és az meg is hozza a nagy fellendülést, amelyet várunk tőle, ahhoz úgy a politikai, mint a gaz­dasági életben nyugalomra és bizalomra van szükség. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon!) »Ilyen kis ország nagy feladatolt csak komoly összetartással képes megoldani. Súlyosban ( vet hazája ellen mindenki, aki ezekben az időkben az egységet imieg»bontva széthúzásra törökszik, izgat.« (Felkiáltások a baloldalon: Bölcs be­széd volt.) 3ÔÔ. illése 1938 április 27-én, szerdán. 53 Ugyanez a lélek hatotta át a pénzügy­miniszter úr expozénját is, aki beszéde utolsó­előtti mondatában a következőket mondotta (olvassa): »Ahhoz azonban, hogy ez a Programm zavartalanul végrehajtható legyen, szükséges az egész magyar nemzet összefo­gása, jóakaratú megértése és felemelkedése arra a magaslatra, amely magaslatra a nagy feladatok megoldása érdekében ez a nemzet mindig fel tudott emelkedni.« Teljes mérték­ben egyetértek a miniszter úrral és ismétlem, csak hódolattal tudom tudomásul venni a kor­mányzó úrnak most elolvasott örök időkre szóló megállapításait. A feltétel tehát a rend, nemcsak a külső, hanem a belső rend is. Nem tud dolgozni egy olyan nemzet, amelynek tagjai szemben állnak egymással és bizony­talanságban élnek jövedőjük felől. Teleki Mihály és több képviselőtársam szóvátette, hogy a magyar gazdasági életben bizonyos szabotázs jelenségeit látják. Méltóz­tassanak megengedni, hogy különbséget te­gyek szabotázs és kedvtelenség között. A sza­botázs bűn, elárulása a nemzet érdekeinek és mi mindnyájan erről az oldalról is kívánjuk, hogy ha valaki megállapíthatóan szembe­helyezkedik a nemzet nagy céljaival, amiket a javaslat is deklarál, ha keresztbe próbál va­lamit tenni a nemzet útjaival, akkor a nemzet azzal érdeme szerint bánjon el. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Tildy Zoltán: Tisztelettel kérek 5 perces meghoszabbítást. (Megadjuk!) Elnök: A Ház a meghosszabbítást meg­adta. Tildy Zoltán: De a kedvtelenséget is el­ítélem, bár megértem, hogy vámnak emberek ebben az országban, magyar honpolgárok, akik kedvetlenül nézik a maguk sorsát és bizonytalansággal nézik a maguk jövendőjét. De ezek felé is mondom, nem az ítélet szavával, hanem a megértés beszédével: mi lesz a követ­kezménye annak — szabotázsról ne in beszél­jünk, — ha ennek a nemzetnek bármely rétege akár csak kedvetlenségből is abbahagyja a munkát? Mi a konzekvencia? Elégtétel lesz valaki számára, ha itt a nemzeti életben meg­áll a munka? Jólesik nézni: nahát, ina így csináltok, ez a felelet rá?! Az élet is felelni fog erre a kedvetlenségre és megállásra Mi lesz az élet felelete? Munkanélküliség, tehát további feszültség, a feszültség nyomást fog gyakorolni a kormányzatra és intézkedéseket involvál. Ezt akarjuk elérni? A nemzet tagjai közül minden­kinek, azoknak is, akik most, mondjuk, fáj­dalmas szívvel járják ezt a magyar utat, meg kell érteniök, hogy itt gyógyulást, megoldást csak a munka, a kedvetlenség nélkül való meg­feszített munka hozhat. (Ugy van! ügy van!) Azokra a sebekre is, amelyeket sokan sebnek éreznék, gyógyulás csak akkor fog^ elkövet­kezni, iha a nemzet ütemes, lázas kemény és ko­moly munkával előbbre 1 viszi a maga sorsát. (Mózes Sándor: Ha nem kényszerítik rá! Meg­oldás csak pozitív utakon ker eskető.) Nfem tudom, hogy Rajniss Ferenc t. képvi­selőtársaim— itt vian-e, nem olvastam, de hallot­tam, hogy az egyik vasárnapi lapban képviselő­társam bizonyos menetrend-kisizolgálóként tün­tette fel egyik-másák képviselőtársunkat. Tessék tudomásul venni és Rajniss Ferenc képviselő­társunk is vegye tudomásul: számunkra csak egy menetrend van, a magyar nemzet menet­rendje, a magyar fajta menetrendje. Es mint magyar emberek, keményen visszautasítunk minden olyan beállítást, amely azt a látszatot

Next

/
Thumbnails
Contents