Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-313

Az országgyűlés képviselőházának 313. nem — megszűnt a népszövetségi ellenőrzés szükségessége és e tekintetben esak hivatkozom az 1924. évi IV. te. ii. jegyzökönyvének 7. cikkére, nem akarom a t. Házat annak felolvasásával untatni. A múltban a zárszámadásokkal kapcsolatban eléggé szigorú kritikát gyakoroltam, nem voltam abban a helyzetben, Hogy az akkori zárszámadások kedvezőtlen eredményét kizárólag világgazdasági okokra vezessem vissza, úgy ma, amidőn az 1936/37. évi zárszámadás kedvező eredményét ellenzéki oldalról is konstatálom, ugyanezen az állásponton állok és ezért kötelességemnek tartom a Darányi-kormány és az akkori pénzügyminiszter úr érdemét itt a magam részéről is külön elismerni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Mint ennek a Háznak egyik szerény tagja, aki már körülbelül három évtizede tagja vagyok a törvényhozásnak, azt kívánhatom ennek az országnak, hogy ennél rosszabb eredményű zárszámadása egyhamar ne legyen (Helyeslés.) és hogy viszont úgy ebben a Házban, mint a Házon kívül is minél többen kövessük a jelenlegi pénzügyminiszter úrnak azt a kijelentését, amelyet pár napival ezelőtt a felsőháziban tett, hogy több munkát és kevesebb politizálást! A jelentést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Stólásra következik? Esztergályos János jegyző: Horváth FerencHorváth Ferenc s T. Ház! Előttem szólott képviselőtársaim annyi szakszerűiséggel és hozzáértéssel foglalkoztak az előttünk álló zárszámadással, különösön Strausz

1 István képviselőtársam annyira megvilágította ennek a kiéirdésnek elméleti, budget jogi vonatkoteásait is, hogy a magam részéről esak egyes kiragadott kérdésiekkel foglalkozóin, részben olyanokkal, amelyek már felemlítést nyertek j a magam részéről azonban újabb oldalról és újabb szempontokból kívánom megvilágítaná a (kérdéseketT. Ház Kétségtelen, hogy az ország közvéleménye szempontjából a legérdekesebb kérdés és a (közvélemény úgyszólván csak ezt az egyet nézi és veszi tudomásul, hogy ez a zárszámadás felesleggel, szufficittel záródik, évek hosszú sora után először. Es ha megnézem, hogy ennek a nyolcmillió pengős feleslegnek) a (kialakulásában mi hatott közre, akkor igen érdekes szempontokat találok., T. Ház! Évről-évre gyakorlati szempontból vizsgáltam á deficit és az adott esetben a szufficit kérdését. A legutóbbi három-oégy éven keresztül a deficit megállapításánál- figyelembe vettem azokat az elmaradt kiadásokat is, amelyeiket az állam nem teljesített az állami; adósságok (kamatszolgálatával kapcsolatban, mert histzen a deficit, vagy szufficit mérlegelésénél ez; m lényeges szempont, hiszen itt 15—20—25 milliós elmaradt, illetve elhalasztott állami fizetésről van szó. Ilyen mérlegelés mellett az, elmúlt évek közül 1933/34-ben 99 millió volt a deficit, 1934/35-ben 98 millió — majdmem ugyanannyi — az 1935/36- esztendőben 55 millió, itt tehát már lényeges csökkenés mutatkozott és ezzel az 1935/36- évii 55 milliós deficittel szemben a múlt év nyolcmillió pengő felesleggel zárult, tehát egyik évről a másifcira 63 milliós javulás mutatkozott áílamh ártartásunkban. (Rakovszky Tibor: A^névtelen adófizető érdeme!) Ügy van. Erről még beszélek. Figyelembe kell venni azonban ülése 1938 május 14-én, szombaton. 597 e mellett azt a másik szempontot is, hogy az állam ebben azJ évben az 1936/37- esztendőben volt először abban a helyzetben, hogy adósságát is törleszthette és az Államvasutaknál fennállott adósságból 20 milliót fizetett vissza.Tv Ház! Ha iaz' üzemekkel (kapcsolatban vizsgáljuk a zárszámadást, a vasgyáraknál, de magánál a vasútnál is igen terhes függő adósságokat találunk. Az volna az indítványom . és, (kérésem a kormányhoz» hogy az állami üziemeknél az egyes pénzintézetekkel fennálló ilyen kisebb, egy-két millióirta terjedő, összesen azonban 10—12 milliót is kitevő adósságot igyekezziélk lassan konszolidálni, mert ezek az adósságok egyrészt nagyon terhesek, másrészt, ha ate állam <&gy konszolidált kölcsön keretében rendezi ezeket a terhes függő adósságokat, ez a megoldás a kamat viselési szempontjaiból magára az

1 államháztartásra nézve is sok előnvt, kamatmegtakarítást jelent. r T. Ház! Igen érdekes ennek a költségvetési feleslegnek a megállapításánál annak a „ szempontnak a figyelembevétele is, hogy az 1936/37. esztendő az erre az évre eső bevételek és kiadások szempontjából tulajdonkép deficittel zárul. A felesleget egyedül az tette lehetővé, hogy az elmúlt évekről fennálló bevételi hátralékokból 29 millió pengő folyt be. Ebből a 29 millió pengőből egyedül az egyenesadókra 14 millió pengő esik, szóval ez azt jelenti, hogy az ország adófizető polgársága ebben az esztendőben már a folyó évi kötelezettségein messze túlmenően tett eleget adófizetési kötelezettségeinek. Mivel 14 millió pengővel fizetett többet az egyenes adóknál, mint amennyi az^ pirre az évre kivetett terhe lett volna, itt tehát igenis a névtelen adófizető polgárnak egy óriási teljesítményével állunk szemben. A pénzügyminiszter úr is megállapította ezt, de mi sem hangsúlyozhatjuk eléggé. Szeretném*, ha ez a megállapítás nemcsak az én részemről, hanem a pénzügyminisztérium és a pénzügyminiszter úr részéről is bizonyos konzekvenciák levonásával járna. Ez a konzek, vencia az, hogy ne csak gesztust nyújtsunk az adófizető polgárságnak, hanem megértést és méltányosságot is tanúsítsunk az adófizetés^ és az adóteher behajtása tekintecében. Számtalanszor tapasztaltam — es mindenki tapasztalhatta — az ipar, a kereskedelem vagy a mezőgazdaság körében a gyakorlati életben, hogy mit jelent a névtelen adófizető polgárnak az adóterhek viselése- Tudjuk, hogy vannak olyan esztendők, amikor hónapokou keresztül a gazda, az iparos, a kiskereskedő örül annak, ha a folyó rezsivel *náró kiadásainak eleget tud tenni. De az adóhatóság részéről nincs kímélet, nincs engedmény és egy-két hónaoi halasztás után futkosnia, kérvényeznie kell! Azzal a kéréssel fordulok a pénzügyminiszter úrhoz, illetőleg jelenlévő i helyetteséhez, az államtitkár úrhoz, méltóztassék az olyan adófizetők részére, akik az elmúlt években adófizetési kötelezettségeiknek pontosan eleget tettek, a folyó évben legalább olyan kedvezményt adni, hosy féléven keresztül semmiféle vexatórius eljárásnak ne legyenek kitéve, mert azok az adófizetők, akik adófizetési kötelezettségüknek a múltban is eleget tettek, eleget fognak tenni ebben az esztendőben is, mihelyt erre meglesz a lehetőségük. Én ezt a gyakorlati konzekvenciát vonom le a névtelen adófizető áldozatkészségéből és szeretném, ha az illetékes tényezők szintén ezt a gyakorlati konzekvenciát vonnák le az adófizetőkkel szemben egyszerű gesztus helyett.