Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-313

Az országgyűlés képviselőházának 313. nem azt, hogy az ellenőrzést a Legfőbb Állami ÍSzáimivevőszek elnöke gyakorolja személyes-n. A bizottságban azt a felvilágosítást kaptam, hogy az egyik költségvetési törvényben az úgynevezett titkos alapok költségvetési pénz. javadalmának felhasználása az ellenőrzés alól kivonatott. Ha ez a felmentés ma is í'ennállana, akkor a kormány a kapott költségvetési pénzjavaüaimon felül nem költekezhetnék, (Horváth Ferenc: így van! — Dinnyés JLajos: Túllépték!) Kénytelen vagyok azonban leszögezni, hogy gróf Bethlen miniszterelnöksége idejében tényleg megtörtént az, bogy bevették a költségvetési törvénybe az ellenőrzés alóli mentesítést, azonban ez a mentesítés csak árra az évre vonatkozott, mert költségvetési törvénybe nem lebet állandó batályú jogi rendelkezéseket beiktatni. (Horváth Ferenc: Helyes!) T. Ház! Az adósságokról is kívánok pár szót szólni. (Halljuk! Halljuk!) .Rendezésre szorul főleg a tőketörlesztések, a kamatok és kezelési költségek adósságok szerinti részletezése. Megjegyzem, hogy az országos adósságokra vonatkozólag több észrevételem lenne, de egyelőre a várakozás álláspontjára helyezkedem. Várom, bogy a Londonban tárgyaló népszövetségi kölcsönbizottsággal létrejött megegyezés után, az adóssági terhek a költségvetésben mikép fognak előirányoztatni. Meg kell szüntetni azt^ a rendszert, amely szerint a kölcsönök felvételéből eredő bevételek átfutó kezelésiben számoltatnak el és később — ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem — a következő évre csúsztattatnak át, az adósságok számlájára. Ez az eljárás ellenkezik a törvényen alapuló elszámolási rendelkezésekkel. De a számadási módszer nemcsak ebből a szempontból ütközik a törvényekbe, hanem főleg abból a szempontból, hogy kölcsönt nem lehet a magyar állam háztartásában felvenni egyik miniszternek sem a nélkül, hogy a felvételre felhatalmazást ne kapott volna a parlament részéről. Az átfutó kezelésbe való becsúsztatás tehát kikerülése a törvényhozásnak, amely nem válhat rendszerré a törvényes rendelkezésekkel szemben, Itt szeretném kifejttani, hogy az ilyen kölesönök felvétele érvénytelen is, bárki adta, mert annak tudnia kell, hogy az állami kölcsönök felvételét törvényeink milyen korlátokhoz kötik. Erre a kérdésre a Legfőbb Állami Számvevőszék nem tér ki a maga jelentésében, pedig ilyen eset több adódott. Én csak egy hétmilliós kölcsönre utalok.^ Az ingatlan- és ingóvagyon-leltárnál nehezményezem, hogy a folyó évi gyarapodásokkal szemben álló pénzkiadásoknak költségvetési forrásai nem jelöltetnek meg. Csak jegyzetekkel hidalják át, kifejezésre juttatván, hogy pénzkiadást vont maga után a leltári gyarapodás. A mellőzés a hatékony ellenőrzést teszi lehetetlenné. Ugyanúgy vagyunk az ingó- és ingatlan-fogyatkozásokkal. Á fogyatkozások rendszerint bevételeket vonnak f maguk után. Csak az a megjegyzés: bevételek voltak, de hogy hol vannak elszámolva, azt nem jelöli meg a Legfőbb Állami Saámvevőszek. Egészen érthetetlen gyarapodások fordulnak elő helyesbítés címén, különösen az ingatlanoknál. Utalok a mezőgazdasági birtokoknál előforduló 22 milliós értékgyarapodásra. Csak annyit jegyez meg a Legfőbb Állami Számvevőszék a leltárban, hogy »utólagos felvétel folytán«. Olyan közömbösen veszi azt, hogy évek hosszú során át 22 millió értékű ülése, 1938 május hó lá-én, szombaton. 595 ingatlan nem szerepelt az állami leltárban! Ez talány, amelyet nem tudtam a zárszámadásból megfejteni, bármennyire is törekedtem.^ A fogyatkozásoknál szembeszökő, hogy az állami vasgyárnál kiselejtezett 1'3 milliós berendezési és felszerelési tárgy után bevétel egyáltalán nem volt. Feltűnő az is, hogy az összes üzemek 68 millió leltári értékű kiselejtezett tárgyai után csak 120.Ü00 pengő bevétel folyt be. Lehet, hogy ez helytálló, amit azonban igazolni kellett volna a számvevőszéknek. A közigazgatásnál sem állapítható meg, hogy 169.000 pengő bevétellel szemben milyen leltári érték Íratott le. Különben az ingó- étí az ingatlanleltar érdemlegesen nem vizsgálható meg, mert annak legnagyobb része fel sincs véve a leltárba, abból az okból, hogy az értékdevalváció folytán a vagyont újból kell értékelni. Ennek az értékelésnek szükségessége fennáll több mint egy évtized óta, de egyre halasztódik az értékelés. (Horváth Ferenc: Két évtized, lesz belőle!) Miért firtatom én ezt és miért kell firtatnia a Ház minden tagjának? Azért, mert a leltári vagyonnak ilyetén kezelése belső gazdálkodásra ad lehetőséget. Quasi egy hatalmias titkos alap termelődik ki. Az értékpapírleltárnál példaképpen csak egy esetre mutatok rá. A pénzügyi tárca és az állialímvasút, a Folyatni- és Tengerhaj ózáai Részvénytársaságtól tartozások ellenében részvényeket vett át. A tranzakcióból folyólag — a jegyzetek szerint — az államot közel 7 Va millió veszteség érte. Azonban a tranzakciót illetőleg a Legfőbb Állami Számvevőszék bírálatot nem mondott... Elnök: A képviselő úrnak beszédideje lejárt. Strausz István: Félóra? Hiszen kértem engedélyt egy félórára. (Mozgás és derültség. — Felkiáltások half elől: Megadjuk! — Felkiáltások jobbfelől: Nem lehet másodszor meghoszszabbítani!) Kértem engedélyt félórára. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megadjuk! — Peyer Károly: Ügy sincs semmi tárgyalni való! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék befejezni. Strausz István: Befejezzem? (Derültség.— Gr. Esterházy Móric: Igen.) Kénytelen vagyok befejezni- (Feyer Károly: Fel lehet újra iratkozni! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Majd jövőre! — Derültség.) Befejezésül csak arra utalok, hogy az alapjaiban ismertetett zárszámadási rendszer hibáit csak a Legfőbb Állami Számvevőszék feladatáról szóló törvény gyökeres reviziója által és új államháztartási törvénnyel lehetne megszüntetni, lehetne orvosolni. f Ezért^ eminens nemzeti érdekek szempontjából újból nyomatékosan sürgetem a két törvény alapjául szolgáló javaslatoknak sürgős benyújtását. Elnök: Utoljára figyelmeztetem a képviselő urat, tessék befejezni, mert különben kénytelen lennék a szót megvonni. Strausz István: Befejezem: a számadási felmentést n

em szavazom meg. Elnök: Szólásra következik gróf Esterházy Móric képviselő úr. Gr. Esterházy Móric: T. Képviselőház! Engedelmet kérek, csak egészen röviden indokolom meg, hogy az előttem szólott igen t. képviselőtársammal szemben a jelentést miért szavazom meg és a felmentést a magam részéről miért adom meg. Ennek oka elsősorban