Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-312

Az országgyűlés képviselőházának 312. mondja: ha valiaki 8 schillinget kereshet fenn ia napom, akkor miért kapok én csak 5 schillinget a föld alatt, ahol életemet állandóan veszélyeztetem, ahol állandóan életveszélyes munkát végzek? Nagyon jól tudom hogy ezeknek a rendelkezéseknek mi a céljuk. (Rupert Rezső: Hogy odacsábítsák az embereket!) Az a céljuk, hogy Sopronban, amelyet népszavazás útján, közös erővel — ezt merem mondani, mert nekem is volt benne részem — sikerült •megtartanunk ennek .az országnak, ebben a városban olyan állapotokat kívánnak teremteni, amelyek éretté teszik ezt a várost arra, hogy idegen állam ölébe hulljon át. Ne méltóztassanak ilyen felhatalmazásokat belevenni ebbe a törvényjavaslatba, erre a rendelkezésre semmiféle szükség nincsen. Mivel kívánja a kormány a termelés folytonosságát biztosítani! Erőszakkal kíván a munkásokkal szemben fellépni? Ezt eddig is megtették, erre külön felhatalmazás abszolúte nem szükséges. Annál nagyobb erőszakkal, amilyennel felléptek a Dunagőzhajózási Társaság bányamunkásainak sztrájkja alkalmával az idegen bányatársaság érdekében, — amelynek vezérigazgatója egy pár hónap múlva nem egészen szabályszerűen távozott el az élők so rabol, — nem lehet. Nem kutatom most a halál okát, hogy öngyilkosság vagy más valami történt-e, ezt csak mint tényt állapítom meg és kérdem, szabad volt-e ilyen bányatársulat érdekében olyan intézkedéseket életbeléptetni, amelyek azt eredményezték, hogy 300 munkás (Kéthly Anna:: Keresztényeik!) kénytelen volt Belgiumba kivándorolni? Nem volt azok között egyetlen egy zsidó sem. 300 magyar bányamunkás kivándorolt Belgiumba, s én mutathatnék leveleket, amelyeket onnan írnak s amelyekben megírják, hogy ott mennyivel jobb életfeltételek mellett dolgoznak; mutathatnék leveleket, amelyekben írják, hogy ott mennyivel tisztességesebb hangon érintkeznek és mennyivel tisztességesebben bánnak velük. Miért kell a magyar munkásnak ezt külföldön megtanulnia, miért nem tanulja meg a magyar munkás ezt Magyarországon és miért nem ismeri meg a magyar munkás idehaza azt a gondoskodást, amelyet a magyar munkásság a maga számára külföldön kivívott? A háború alatt voltak olyan rendelkezések, amelyek szerint a munkásoknak azt a részét, amelynél hadviselés szempontjából szükségesnek tartották, katonai felügyelet alá helyezték. En végig csináltam ezt a dolgot, tehát ismerem. Mit eredményezett az? Sorba küldték el a gyárak bizalmi férfiait Pilsenbe, Aninára, Resicára, Petrozsényba, vagy Felsőbányára dolgozni. Mi volt ennek a vége? Az, hogy először megszervezték ott a munkásokat, * akik még nem voltak megszervezve. Ez volt az első cselekedet, azután később kiküldték ugyanezeket az embereket a frontra, de mindezekkel az intézkedéseikkel sem lőhetett a háború alatt sem erőszakkal ezt a kérdést elintézni és hiába hoztak ki Tatabányára statáriális bíróságot és hiába állították oda a koporsókat, hogy a kivégzés most meg fog történni, a munkások miégsem dolgoztak, hanem azt mondták: éhezni eleget éheztünk, inkább pusztuljunk el. Méltóztatnak látni, hogy még a háború alatt sem lehetett a termelés folytonosságát ilyniódon biztosítani, amikor pedig korlátlan hatalom volt az akkori vezetők kezében. Emlékstzíeim' rá, hogy Hadlik kereskedelmi miniszter a " salgótarjáni" bányaimunkások KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. ülése 1938 május 13-án, pénteken. 585 sztrájkjával kapcsolatosan, amiiikoJ. már iaz ottani vezérlő tábornok, Kislimg mimidemnap 300 foglyot ejtett és azokat Kassára küldötte a hadbírósághoz, de szemet! nem tudott termelni, végre azt mondotta, hogy: nekem nem foglyok kellemek, haneim szén kell, tessék rendet esimáíLnii. Lementünk, tárgyaltunk, meigeigyieztünk, tertméiS'zetesen héreimelést kellett adni, ho|gy az I eimíberek meg tudjanak élni és akadt egy igen kemény altábornagy, aki azt mondotta az egyik «bányaigazgatónak: :ha pedig ö.n mégegyszer ilyen hangon

1 főig ibeszélni a munkásokkal, amilyem hangon' beszélt, akkor önt fogom a frontira küldeni. Ezekben a katonákban volt szociálfe érzék, ezekben a magasrangiá tisiztekiben igen nagy és fejlett szociális érzék volt, » azt, hogy a termelés folytonosságát biztosítani lehetett, mem egy esetbem, nem egy alkalommal ezeknek a maigasrangú tábornokoknak lehetett köszönni, akük a döntőbíróságok élén; állottak. Ezizel csak azt akartam'. mondani, hogy a termelés folytonosságát csiak egyetlen eggyel lehet biztosítani: ha tisztességes munkabért fizetünk. A munkás dolgozni akar, ez, az ő egyetlen talapja a megélhetésre, de ha egyszer olyan állapotot teremtenek., hogy nem tudnak élni, akkor mit farnak továiblb? Ma az átlagos kereset 16 pengő 71 fillér, az életszükséglet egy öttagú családnál 63 pengő,, tehát megkeresi \ a tényleges életszükségletnek a 25%-át. Lehet itt alkudni, lehet vitatkozni, hogy ezek a -számok helyesek-e vagy meni, hisaen nem olyan naígy a számok között a távolság; van arra lehetőség, hogy alkudjunk, de lia esak 15—20% az igazság ebben, akkor is segíteni kell ezeken aa állapotokon, még pedig neon ilyen rendelkezésiekkel, hanem a bérek' felemelésével és a munkások megélhetésének biztosításával. Elnök: Kíván mcitég valaki a szakaszhoz szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kívánj a vitát bezáróan. A miniszter úr kíván szólni. Mikecz Ödön igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy mindemekelőtt Rupert Rezső igen t képviselőtársam módosító indítványával foglalkozzam és kérjem azt, hogy míéltóatassék eat a módosító •indítványt elutasítani. A 33-as bizottság' "működésével kapcsolatban az igen it. képviselőtársam olyan kritikát gyakorolt, amelyet — azt hiszem — ez a ibizottság nem érdemel meg. (Rupert Rezső: Naines hatalma, nem tehet semmit!) A 33-as hizottsálgnak a törvényiben megadott hatalma kétségtelenül megvan és ha a 33-as bizottság azzal * a jogával,, hogy t. i. a rendeleteket aképviselőj házhoz küldheti, nem él, ez kétségtelenül azt | mutatja, hogy úgy találja, hogy eizek a rendeletek szükségesek azoknak^a céloknak .elérésére, amelyeket «idevonatkozóan az 1931:XXVI. te. körülír. Ami a termelés folytonosságának biztosításával kapcsolatos érveléseket illeti, — és ebiben vagyok bátor válaszolni Peyer Károly t. képviselőtársam felszólalására is — ez a nomenklatúra eléggé világos; a termelés folytonosságának veszélyeztetése ott állhat fenn, ahol a termelésre szükséges nyersanyagok biztosításáról kell gondoskodni, ,(Rupert Rezső: A pénz- és valutakérdés is!) — természetes, hogy azokra is intézkedéseket kell tenni — de én azt hiszem, hogy nemcsak én, hanem mások is csodálkozással kell hogy lássák azt, hogy éppen Peyer Károly t. képviselőtársam, aki ^ tudja azt, hogy a termelés folytonossága az 88