Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-312

Az országgyűlés képviselőházának 312, fűzni, hogy ezzel a zsidóság további térfoglalását meg fogjuk akadályozni. T. Ház! Mi is állítjuk, amint Rupert képviselőtársam is mindig állítja, hogy ebben az országban csakugyan vannak másod- és harmadrendű állampolgárok, de azok mi magyarok sajátmagunk vagyunk. (Rupert Rezső: En nem állítottam soha ilyen szamárságot!) Amíg mi azt látjuk, hogy a nagybérletekben 42% arányban van a zsidóság képviselve, addig azt mondhatjuk Széchenyivel, hogy mi emancipáltuk a zsidóságot, de iki fog bennünket emancipálni a zsidóság hatalma alól? (Rupert Rezső: Ne adják oda a mágnások, ha nem tetszik nekik! Szavazza meg a javaslatot és akkor majd a minisztérium meggátolja.) Elnök; Kíván még valaki szólni? (Nem.) Ha szólni senki sem kíván, a vitát hezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal- Kérdem a t- Házat, méltóztatnak-e Meizler Károly képviselő úrnak a 8- § után új 9. § felvételét célzó indítványát elfogadni? (Nem!) A Ház az indítványt nem fogadta el. (Rupert Rezső: Egyhangúlag nem! Az egyetlen szakasz, amelyet egyhangúlag nem fogadtunk el!) Következik a 9. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa a 9. $-t.) Rupert Rezső! Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szóRupert Rezső: T. Képviselőház! Ha volt helye annak a vitának, annak a nagy harcnak, amelyet folytattunk és amely vitában a túlsó oldal is jelentékeny részt vett, akkor voltaképen az egész harcnak e körül a 9. § körül kellett volna lezajlania, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) mert ez a 9- §• már nemcsak az üldözött zsidóság ellen, hanem az egész magyar nép egyeteme ellen is fordul, amikor teljes pénzügyi és közgazdasági diktatúrát ad a kormány kezébe. (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon) megint további egy évre, hogy akár megszavazzuk a költségvetést, akár nem, a kormány teljesen a tetszése szerint cselekedjék, emelhesse a közterheket, ahogyan neki tetszik, leszállíthassa a tisztviselők fizetését, ahogyan neki tetszik és a közgazdasági életben megtehessen minden intézkedést, amely már messze belenyúlik a magánjogba is. T. Képviselőház! Szenvedői vagyunk nemcsak a kartelviszonyoknak, hanem az egykézviszonyoknak is és ez mind arra a törvényre vezethető vissza, amelynek meghosszabbítását itt kérik: az 1931. évi XXVI- törvénycikkre. Tegnap az igazságügyminiszter úr is megemlítette itt, hogy folyton támadjuk a szövetkezeteket, amikor pedig a kormányzat a szövetkezettel a keresztény népességnek akar kenyérkereseti lehetőségeket adni. Bocsánatot kérek, t. igazságügyminiszter úr, ilyent mégsem lehet mondani, mi sohasem elleneztük a tisztességes szövekezeteket, amelyek csakugyan a kisemberek érdekeit szolgálják, ellenben ellenezzük a szövetkezetek formájában megjelenő álképleteket, ellenezzük azokat az óriási koncentrációkat, az egykezeket, amelyek egypár hivatalnokkal lebonyolíttatják enj nek az országnak bizonyos terményekben való egész forgalmát, amelyek lehetetlenné és feleslegessé teszik a kereskedelmet, azt a kereskedelmet, amelyet a keresztények közül is sokan szeretnének önállóan folytatni és folytathatnának is, ezer és ezer keresztény kereskedő keülése 1938 mÁjus 13-án, pénteken. 583 ietkezhetnék azokon a helyeken, amelyeket az egyfeéz letarol, vagy amelyeket a Hangya és más eféle szövetkezetek tarolnak le, amelyeknek nincs meg az az áldásuk, az az eredményük, hogy a kisemberen segítenének, hanem azokon segítenek, akik ott nagy fizetésekkel alkalmazva vannak. T. Képviselőház! Szemünkre vetik, — de ennek a törvényjavaslatnak az átka is az, hogy ez megtörténhetik — hogy mi sokszor ellenezzük, nem vagyunk megértéssel aziránt, ha a gazdák terményeinek az ára emelkedik. Hát dehogy is nem vagyunk megértéssel, de azt már mégsem lehet megérteni, hogy a gazda odakint 8—12 fillért kapjon a tejért és ugyan1 akkor mi itt 32 fillérrel fizessük meg a tejet, megint csak azért, mert a kormány annak a • felhatalmazásnak az alapján, amelyet az 1931. évi XXVI. törvénycikkben kapott, amelyet -— j immár nyolcadszor — évről-évre meghosszabI bítanak, azt teszi velünk, amit akar. Bocsána| tat kérek, nekünk, a törvényhozásnak vissza í kell nyernünk a szabad rendelkezési jogunkat, j hogy rendet teremethessünk, még pedig ne csak a városi lakosság, hanem a gazdaközönség éirI dekében is, rendet teremthessünk olyan mérvben, hogy ha mi itt Budapesten megfizetjük a 32 filléres tejárat, akkor a gazdának jusson legaláb 20, vagy 22 fillér. így fest a kereszténypártolás, a keresztény intelligenciának, a keresztény kereskedelemnek, iparnak és egyéb népességnek pártolása ennek a törvény alapján. Ha ebben a kérdésben az említett irányokban fordulna hozzánk a kormány, nagyon is segítségére lennénk és ha azon az úton járna, hogy mindenki kapja meg a magáét, ha lehetővé tenné, hogy a koncentrációk helyett mennél több önálló keresztény egzisztencia keletkezzék, ha lehetővé tenné az egykezek kizárásával és más eféle közgazdasági irányításoknak a kikapcsolásával, hogy ez a nép elkezdhessen magának dolgozni, magának iparoskodni, kereskedni, akkor nem volna szükség olyan rendelkezésekre, amilyenek az előző szakaszokban foglaltatnak. Nem adhatjuk meg a kormánynak ezt a horribilis felhatalimiazást, mert ezzel (nevetségessé tesszük miagunfeat, 'hiszen ez, parlamentárie életösiztönünk kialvasát mutatja. Ismétlem, játék a többi mind, 'ami itt ebben a Házban történik, semmi sem komoly dolog. Le fog folyni itt egy nagy költségvetési Vita és az egész semmit sieimi fog érni, mert megszavazzuk a költségvetést és másnap a kormány a (költségvetést úgy felboríthatja, ahogyan neki tetszik. _ A P'arlamentarizmus lényege a költségvetési jog, egyáltalában ebben van a parlament r létjogosultsága. A parlaanentaírizmust voltaképpen az teremtette meg, hogy as angol parlament magához ragadta a költségvetési jogot- Mi most már a nyolcadik esztendeje újból és újból kiadjuk kezünkből egy-egy esztendőre a;költségvetési jogot. Megértettem ezt 1931-ben, hár akkor ás hiba, öngyilkosság voit a parlamenttől, hogy egy 'évre megadta ezt a felhatalimjaiZ'ást, de akikor hankzárlat volt, gazdasági válság volt. Ma azonban felesleggel dicsekednek^ ma már a nemzethez mernek fordulni egy milliárdos, a költségvetésen felüli áldozatért. Bocsánat, hiteléletünk, gazdasági életünk rendje helyre van állítva, nincs szükség többé erre a pénzügyi és közgazdasági diktatúrára, amely ismétlem, miagánjogi területre is mélyen átterjedt.