Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-300

50 Az országgyűlés képviselőházának fel itt az ország előtt. T. Képviselőház! Az én meggyőződésem és megállapításom szerint ennek a falusi szegénységnek életkérdéseit ez a beruházási javaslat megoldani nem fogja. Én azt szeretném javasolni, — és sajnálom, hogy megfelelő javaslatot a tárgyalás előtt nem nyújtottam be — hogy a falusi szegénység problémáinak, a földmunkásság problémáinak egységes irányítása érdekében feltétlen szükség volna egy kormánybiztosság felállítására. Ha a tanult értelmiség munkanélküliségének megoldására kormánybiztost rendelt ki a kormányzat, szerintem igen helyesen, mert a nemzetnek ez is égető sorskérdése, akkor egy olyan problémának a tetejére, amely 3 millió magyart érdekel, feltétlenül kell állítani egy szervet, amely egységesen tudja kézbevenni ezeknek a dolgoknak az irányítását és amely meg tudja teremteni az összeköttetést a különféle szervek között, amelyek ma egymás tudomása nélkül intézkednek az egyes vármegyék területén. Hogy egyébről ne is beszéljek, itt van a munkapiac kérdése. Vannak ebiben az országban vidékek, ahol az esztendő egyes hónapjaiban munkáshiány van ugyanakkor, amikor az alföldi vidékeken az emberpiacok még telve vannak emberekkel. A munkapiac megorganizálása maga olyan kérdés, amely feltétlenül egy külön szerv felállítását indokolná: szerintem feltétlenül kormánybiztosság kezére kellene bízni ezeknek a sorsdöntő magyar problémáknak megoldását. (Rakovszky Tibor: Van egy ilyen, de az alszik a földmívelésügyi minisztériumban.) Azt állítottam, hogy ez a beruházási javaslat ennek a nagy magyar rétegnek sorskérdéseit nem oldja meg. Röviden szeretnék rámutatni arra, hogy mit tartok ezen a vonalon a legszükségesebb elintéznivalónak. A legelső dolog az átmenet idejére vonatkozik, mert én azt a helyzetet, amíg élek, véglegesnek elismerni nem tudom, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.), hogy ez a réteg föld nélkül, a lába alatt szilárd fundamentum nélkül, legyen kénytelen tengetni az életét. (Élénk helyeslés. — Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ez a legnagyobb magyar probléma!) Minden olyan intézkedés, amely most történik, csak átmeneti intékedésnek tekintek, mert a végső cél csak az lehet, hogy földet adjunk ezeknek az embereknek a lába alá és házat a fejük fölé. hogy ne legyenek munkanélküli kitaszítottjai és bujdosói ennek az orszásrnak. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Farkas István: Idegen urak kizsákmányolják a magyar parasztot, a jövedelmet pediar külföldön költik el. — Horváth 7oltán: Akkor majd az intelligencia is el tud helyezkedni! — Farkas István: Uj falut, új iskolát, új községet!) Nagyon helyesen mondja Horváth Zoltán képviselőtársam, hogy az intelligencia életkérdéseinek organikus, — hangsúlyozom, organikus — és életképes megoldása csak úgy lehetséges, ha, a magyar vidéken új falvak nőnek ki a földből, amelyeknek szükségük lesz a tanult ember irányítására. {Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Meskó Rudolf: Demagógia! — Farkas István: Ez demagógia? — Horváth. Zoltán: Hogyan lehet ilyet mondani? — Farkas István: A legnagyobb magyar kérdés! — Nagy zaj a bál- és szélsőbaloldalon. — Némethy Vilmos: Mit fognak az urak adminisztrálni, ha elpusztul a falu? — Horváth Zoltán: Képtelenség! — Farkas István: Hol élnek az urak? Idegenben? — Ra300. ülése 1938 április 27-én, szerdán. kovszky Tibor: A miniszterelnök úr mást mondott.) T. képviselőtársam (Meskó Rudolf felé) engedje meg, hogy én ezt a közbeszólását elszólásnak minősítsem. (Felkiáltások a baloldalon: Az is! Csakis! — Farkas István: Mert amúgy rendes magyar ember a képviselő úr! — Meskó Rudolf: Nem a nyilvánosságnak szántam!) Nagy magyar sorskérdésekben egyetértünk, képviselőtársam, de nagyon fájdalmas volna, ha a képviselő úrnak az volna a belső meggyőződése, hogy ez demagógia. A kormányzati programmban fel lehet ismerni azt a tendenciát, amely új falvak telepítését célozza. Az is demagógia, amit Darányi Kálmán hirdet az országban? (Farkas István: Tegnap is mondta!) T. képviselőtársam legyen meggyőződve arról, hogy az intelligens magyar fiatalságnak jelentékeny része igenis a maga sorsát összekötve tudja a föld népének sorsával. (Farkas István: Csakis! Máskép el isem leheit képzelni ! — Jurcsek Béla: Mindenki! Nincs olyan, akinek sorsa össze ne függne a föld népével! — Farkas István: Igaza van!) Amikor ez az intelligens fiatalság keresi a maga életének, jövendőjének megoldását, — tessék megnézni ennek az intelligens fiatalságnak nyilatkozatait sajtóban, könyvekben (Farkas István: Becsukják az ilyet!) — mindenütt rámutatnak arra, hogy az ő sorsuk össze van kötve ezzel a magyar fajtával, a föld népével és hogy csak a Földművelésnek olyan szintre emelése, amilyenre szükség van, oldhatja meg az ő életkérdéseiket. (Jurcsek Béla: Ki csiinálta a sok proletárt saját bevallása szerint? Onnan hallottuk! — Zaj a jobb és a baloldalon. — Br. Berg Miksa: Mi isdba nem támogalfctuík!— Jurcsek Béla: Ott ült a tie helyeden a proletár-gyáros! — Br. Berg Miksa (étül a vele szomszédos helyre): Eggyel odébbülök! — Élénk derültség.) Szinte meg akarom köszönni t. képviselőtársaimnak ezt a közbeszólás-csatát, mert meglehetősen fáradt és rekedt vagyok, úgy hogy ez a kis pihenés jól esett. T. Képviselőház! Ha arról van szó, hogy ennek a nagy nemzeti rétegnek érdekében cselekedni kell és ha én itt megjelelölöm mint első tennivalót a becsületes munkaalkalmak teremtésének szükségességét (Helyeslés a szélsőbaloldalon.), akkor még ezt is csak úgy jelölöm meg, hogy ez is átmenet egy végleges megoldás felé. Engem meglepett az, hogy a miniszter-elnök úr több megnyilatkozásában a f öldmuníkásproíblémákiat ezzel a beruházáisi javaslit&itlal (megoldottaknak tekinti. Az útépítésre itt fel vannak véve bizonyos összegek. Sajnos, az úgynevezett bekötőutaknál megint van egy meglepetés számunkra. (Horváth Zoltán: Szembokötő utak!) A bekötőutakra 30 millió pengőt, a nagy autóutakra pedig 50 millió pengőt vettek föl. Ezt a 30 millió pengőt a pénzügyminiszter úr úgy jelöli meg költségvetési expozéjában, mint amely 30 millióval a 'bekötőutak kérdése véglegesen meg volna oldva. Igen t. miniszter "ír, itt valami hibának kell leaiiie, mert vagy a bekötőutaik forgalmia túlságosan szűk, vagy pedig valami számítási hiba van, mert a 30 millió pengővel, még ha a költségvetés folyamatos fedezeteit is tekintetbe vesszük, a magyarországi útkérdést, legalább is a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos útkérdést, megoldani nem lehet. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Csak az állami hozzájárulási rész ez!) Háromszorozzuk meg, vagyis vegyük tekintetbe az érdekeltségeket is, de, sajnos, én nem tudom ezt úgy venni, mint ahogy a kormány tervezi, mert a mezőgazdasági ér-