Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-300

50 Az országgyűlés képviselőházának fel itt az ország előtt. T. Képviselőház! Az én meggyőződésem és megállapításom szerint en­nek a falusi szegénységnek életkérdéseit ez a beruházási javaslat megoldani nem fogja. Én azt szeretném javasolni, — és sajnálom, hogy megfelelő javaslatot a tárgyalás előtt nem nyújtottam be — hogy a falusi szegénység problémáinak, a földmunkásság problémáinak egységes irányítása érdekében feltétlen szük­ség volna egy kormánybiztosság felállítására. Ha a tanult értelmiség munkanélküliségének megoldására kormánybiztost rendelt ki a kor­mányzat, szerintem igen helyesen, mert a nemzetnek ez is égető sorskérdése, akkor egy olyan problémának a tetejére, amely 3 millió magyart érdekel, feltétlenül kell állítani egy szervet, amely egységesen tudja kézbevenni ezeknek a dolgoknak az irányítását és amely meg tudja teremteni az összeköttetést a külön­féle szervek között, amelyek ma egymás tudo­mása nélkül intézkednek az egyes vármegyék területén. Hogy egyébről ne is beszéljek, itt van a munkapiac kérdése. Vannak ebiben az ország­ban vidékek, ahol az esztendő egyes hónap­jaiban munkáshiány van ugyanakkor, amikor az alföldi vidékeken az emberpiacok még telve vannak emberekkel. A munkapiac meg­organizálása maga olyan kérdés, amely fel­tétlenül egy külön szerv felállítását indokolná: szerintem feltétlenül kormánybiztosság kezére kellene bízni ezeknek a sorsdöntő magyar problémáknak megoldását. (Rakovszky Tibor: Van egy ilyen, de az alszik a földmívelésügyi minisztériumban.) Azt állítottam, hogy ez a beruházási javaslat ennek a nagy magyar ré­tegnek sorskérdéseit nem oldja meg. Röviden szeretnék rámutatni arra, hogy mit tartok ezen a vonalon a legszükségesebb elintézni­valónak. A legelső dolog az átmenet idejére vonatkozik, mert én azt a helyzetet, amíg élek, véglegesnek elismerni nem tudom, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.), hogy ez a réteg föld nél­kül, a lába alatt szilárd fundamentum nélkül, legyen kénytelen tengetni az életét. (Élénk helyeslés. — Ugy van! a bal- és szélsőbal­oldalon. — Farkas István: Ez a legnagyobb magyar probléma!) Minden olyan intézkedés, amely most történik, csak átmeneti intékedés­nek tekintek, mert a végső cél csak az lehet, hogy földet adjunk ezeknek az embereknek a lába alá és házat a fejük fölé. hogy ne legye­nek munkanélküli kitaszítottjai és bujdosói ennek az orszásrnak. (Zaj a bal- és szélsőbal­oldalon. — Farkas István: Idegen urak ki­zsákmányolják a magyar parasztot, a jövedel­met pediar külföldön költik el. — Horváth 7oltán: Akkor majd az intelligencia is el tud helyezkedni! — Farkas István: Uj falut, új iskolát, új községet!) Nagyon helyesen mondja Horváth Zoltán képviselőtársam, hogy az intelligencia életkér­déseinek organikus, — hangsúlyozom, organikus — és életképes megoldása csak úgy lehetséges, ha, a magyar vidéken új falvak nőnek ki a föld­ből, amelyeknek szükségük lesz a tanult ember irányítására. {Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Meskó Rudolf: Demagógia! — Farkas István: Ez demagógia? — Horváth. Zoltán: Hogyan le­het ilyet mondani? — Farkas István: A legna­gyobb magyar kérdés! — Nagy zaj a bál- és szélsőbaloldalon. — Némethy Vilmos: Mit fog­nak az urak adminisztrálni, ha elpusztul a falu? — Horváth Zoltán: Képtelenség! — Farkas Ist­ván: Hol élnek az urak? Idegenben? — Ra­300. ülése 1938 április 27-én, szerdán. kovszky Tibor: A miniszterelnök úr mást mon­dott.) T. képviselőtársam (Meskó Rudolf felé) engedje meg, hogy én ezt a közbeszólását elszó­lásnak minősítsem. (Felkiáltások a baloldalon: Az is! Csakis! — Farkas István: Mert amúgy rendes magyar ember a képviselő úr! — Meskó Rudolf: Nem a nyilvánosságnak szántam!) Nagy magyar sorskérdésekben egyetértünk, képvise­lőtársam, de nagyon fájdalmas volna, ha a kép­viselő úrnak az volna a belső meggyőződése, hogy ez demagógia. A kormányzati programm­ban fel lehet ismerni azt a tendenciát, amely új falvak telepítését célozza. Az is demagógia, amit Darányi Kálmán hirdet az országban? (Farkas István: Tegnap is mondta!) T. képvi­selőtársam legyen meggyőződve arról, hogy az intelligens magyar fiatalságnak jelentékeny ré­sze igenis a maga sorsát összekötve tudja a föld népének sorsával. (Farkas István: Csakis! Más­kép el isem leheit képzelni ! — Jurcsek Béla: Min­denki! Nincs olyan, akinek sorsa össze ne függne a föld népével! — Farkas István: Igaza van!) Amikor ez az intelligens fiatalság keresi a maga életének, jövendőjének megoldását, — tessék megnézni ennek az intelligens fiatalság­nak nyilatkozatait sajtóban, könyvekben (Far­kas István: Becsukják az ilyet!) — mindenütt rámutatnak arra, hogy az ő sorsuk össze van kötve ezzel a magyar fajtával, a föld népével és hogy csak a Földművelésnek olyan szintre emelése, amilyenre szükség van, oldhatja meg az ő életkérdéseiket. (Jurcsek Béla: Ki csiinálta a sok proletárt saját bevallása szerint? Onnan hallottuk! — Zaj a jobb és a baloldalon. — Br. Berg Miksa: Mi isdba nem támogalfctuík!— Jur­csek Béla: Ott ült a tie helyeden a proletár-gyá­ros! — Br. Berg Miksa (étül a vele szomszédos helyre): Eggyel odébbülök! — Élénk derültség.) Szinte meg akarom köszönni t. képviselőtár­saimnak ezt a közbeszólás-csatát, mert meglehe­tősen fáradt és rekedt vagyok, úgy hogy ez a kis pihenés jól esett. T. Képviselőház! Ha arról van szó, hogy en­nek a nagy nemzeti rétegnek érdekében csele­kedni kell és ha én itt megjelelölöm mint első tennivalót a becsületes munkaalkalmak terem­tésének szükségességét (Helyeslés a szélsőbalol­dalon.), akkor még ezt is csak úgy jelölöm meg, hogy ez is átmenet egy végleges megoldás felé. Engem meglepett az, hogy a miniszter-elnök úr több megnyilatkozásában a f öldmuníkásproíblé­mákiat ezzel a beruházáisi javaslit&itlal (megoldot­taknak tekinti. Az útépítésre itt fel vannak véve bizonyos összegek. Sajnos, az úgynevezett bekötőutaknál megint van egy meglepetés szá­munkra. (Horváth Zoltán: Szembokötő utak!) A bekötőutakra 30 millió pengőt, a nagy autó­utakra pedig 50 millió pengőt vettek föl. Ezt a 30 millió pengőt a pénzügyminiszter úr úgy jelöli meg költségvetési expozéjában, mint amely 30 millióval a 'bekötőutak kérdése vég­legesen meg volna oldva. Igen t. miniszter "ír, itt valami hibának kell leaiiie, mert vagy a bekötőutaik forgalmia túlságosan szűk, vagy pedig valami számítási hiba van, mert a 30 millió pengővel, még ha a költségvetés folya­matos fedezeteit is tekintetbe vesszük, a ma­gyarországi útkérdést, legalább is a mezőgaz­dasági termeléssel kapcsolatos útkérdést, meg­oldani nem lehet. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Csak az állami hozzájáru­lási rész ez!) Háromszorozzuk meg, vagyis ve­gyük tekintetbe az érdekeltségeket is, de, saj­nos, én nem tudom ezt úgy venni, mint ahogy a kormány tervezi, mert a mezőgazdasági ér-

Next

/
Thumbnails
Contents