Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-310

Ö06 Az országgyűlés képviselőházának lem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz intézett interpellációja következik. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a kereskedelmi miniszter úrhoz az ipari munkának vasár- és ünnepnapi szüneteltetése tárgyában. Minthogy az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről szóló 1891 : XIII. te. és az azzal kapcsolatos rendelkezések sem szociális szempontból, sem keresztény erkölcsi szempontból nem felelnek meg a mai kor igényeinek, azért tisztelettel kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, szíveskedjék intézkedni az iránt, hogy az ipari munka vasár- és ünnepnapi szüneteltetése akár törvényhozási, akár rendeleti úton az egész ország területére egyöntetüleg sürgősen elrendeltessék.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csik József: T. Ház! Mai interpellációmban a vasárnapi munkaszünet kérdését óhajtom szóvátenni. Ezt a kérdést törvényhozásunkban az 1891 : XIII. te. rendezi, amely kimondja, hogy vasárnapokon, valamint Szent István napján, mint nemzeti ünnepen a Szent Korona országainak területén az ipari munkának szünetelnie kell. Ez a törvény egyben felhatalmazza a kereskedelmi minisztert, hogy rendeleti úton állapítsa meg azokat az iparnemeket, amelyekre a vasárnapi és a Szent István-napi munkaszünetet nem. lehet elrendelni. A törvény csak kerettörvény és csupán az elvet állapítja meg. Ahelyett, hogy rendelkezéseket tenne, inkább a rendeletekre bízza a kérdés rendezését. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Ezek közül a rendeletek közül a legfontosabbak egyike a 94.537/1921. számú rendelet, amely a kommunizmus bukása után jött napvilágira és amely szerint annakidején úgy rendezték a vasárnapi munkasziüjnetet, hogy Budapesten és más városok területén az élelmiszerek árusítására vonatkozóan az árusítás reggel 7 órától délelőtt 8 óráig tartson, egyéb ipari és kereskedelmi árusítás pedig egész napon át szüneteljen. A nagy- és kisközségek területén pedig mindennemű kereskedelmi és ipari árusítás reggel 7 órától délelőtt 9 óráig tartson. Ennek a rendeletnek érvényét módosította a 45.268/1935. számú rendelet, amely a nyári hónapokra vonatkozólag Budapesten és a városokban meghagyta a 7—8 órás árusítási időt, a télre vonatkozóan azonban eltörölte azt. Jöttek azután a rendeletek tömkelegei, amelyek közül az egyik így, a másik úgy rendezte a vasárnapi munkaszünet kérdését. Célszerűtlennek tartom, hogy ezeket a rendelkezéseket interpellációm keretéiben ismertessem, mert kijelentem, hogy ha bármily részletesen ismertetném is azokat, mégsem lenne senki tisztában a vasárnapi munkaszünet igazi rendelkezéseivel. Ezt nemcsak én állítom, de az egyik nagyváros elsőfokú iparhatósági tisztviselője is hangsúlyozta előttem, hogy a rendeletek tömkelegében egyszerűen nem tudja magát kiismerni. Már a törvény megjelenése után majdnem minden évben adtak ki rendelkezést, sőt ha 310. ülése 1933 május 11-en, ezérdáii

t jól emlékszem, tegnap is megjelent a hivatalos lapban a borbélyok vasárnapi munkaidejére vonatkozólag egy ilyen rendelkezés. A rendelkezések dzsungele arra késztet, hogy kérjem a kereskedelmi miniszter urat, hogy minél előbb törvényhozási úton iparkodjék a vasár- és ünnepnapi munkaszünet kérdését kodifikálni. Ismétlem, erre késztet elősorban az a nagy bizonytalanság, amely a rendeletek tömegéből nem engedi megláttatni a lényeget és hovatovább a hivatalos tényezők sem lesznek már tisztában azzal, hogy hol, mikor és milyen iparágakra vonatkozólag kell szüneteltetni a munkát. 1914-ben már készen állott egy törvényjavaslat a vasárnapi munkaszünet rendezését illetően és ezen törvényjavaslat indokolása kimondja, hogy a rendeleti intézkedések ott, ahol jelentékeny érdekellentétek keletkeztek hosszabb időre, természetszerűleg sohasem lehetnek annyira hatékonyak, mint a törvény intézkedései, mert a rendeleti intézkedések a köztudat szerint, de tényleg is sokkal könynyebben módosíthatók, mint a törvényi intézkedés és nem egy esetben módosításuk kieszközlése érdekében csak még erősebb állásfoglalásra ösztönzi a különböző érdekköröket, csak még jobban kiélesíti a fennforgó érdekellentéteket. Ennek az indokolásnak száz százalékig igaza van és ez teszi aktuálissá azt, hogy ha már az 1914-es javaslat nem tudott törvényerőre emelkedni, minél előbb törekedjünk arra, hogy egy javaslat kodifikáltassék, amelynek célja ennek a kérdésnek országos rendezése. Egyébként a 94.537/1921 számú rendelet, .amely Hegyeshalmiy kereskedelmi minisztersége idején keletkezett, egyenesen kimondja, hogy addig, amíg a vasárnapi munkaszünet megfelelő új törvényi rendelkezések által teljesebbé lesz tehető, intézkedik provizórikusan rendeletileg. Ez tehát feltételezi azt, hogy szükség van egy új törvényre, tehát a rendeletekkel való kormányzásnak végét kell szakítani és minél előbb törvényhozásilag kell ezt a kérdést is rendezni. De szükség; van a törvényhatósági úton vialó (rendezésire nemcsak laiz (általaim tmoist mondottakért, hanem! lazérltl is, ibo<gyjbizonyo& iegyöintetűséiget 'hozzunk lettre a vasárnapi anuinka. szünet kérdésében. Tudnunk keld, hogy más rendelkezés van Budapest székesfővárosra, vonatkoztam, miási a megyei városioknai vonatkozóan és más ia 'nagy- és kiisközséigekre vomaitkozóam, sőt azt leihet mondatná, fhogy miég a, nmegyei városok közül 'is egyikben így viam, a (másikban úgy a rendelkezés. Ez lattól függ, hogy a,z illető megyei város reindeilkeizik-e a vasárnapi hetivásártartási joggal, oniert ha iigien, akkor ott! a nagy- és kisközségiekre irányadó szabályok szerint kell a imlumkiaiszünehet megtartani, ha padiig nem rendelkezik iilyeminel, akkejr a Budapest székesfővárosira és a törvéinyihatóságofcra vonatkozó rendelkezésiek szerint. Ennek a nagy diszharmóniának, atmely a rendeleteknek különböző kerületekre vonatkozó más irányú rendelkezéseiben nyilvánul meg, végiét kell vetni. Jellemző a helyzetre, hogy airaikoir például 1935 augusztus 14^én kiiadtak egy 'rendeletet, akikor Kispestem a kereskedők bezárták az üzleteket, de kelti hét niulva kiinyitották, mert mécrltékadó tényezőtől azt hallottak, hogy az neim vonatkozik rájuk, miért mefcik héti vásártartási joguk van. Egy hét múlva viszont a rendőrhatóság újlból bezáratta az üzleteket,