Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-310

504 Az országgyűlés képviselőházának selő úr majd megállapítja... — Fábián Béla: I Majd én megint megkérdem, mi igaz. Tegnap is megkérdeztem, azt mondották, nem igaz!) Méltóztassék megnézni, itt van a jegyzék a kezemben, bele lehet tekinteni! De ettől eltekintve, egyes gyárakban, a Hungária Jacquard és a Kammer gyárban a munkavezetők, az üzletvezetők nem is bánnak a munkásokkal emberhez teljesen méltóan. Megtörtént, hogy a Kammer gyárban egy Rapcsák nevezetű munkavezető vagy művezető egy áldott állapotban levő asszonyit megütött és az lett a következménye, hogy a munkások megverték a munkavezetőt. Ezek a jelenségek semmiesetre sem alkalmasak arra, hogy a mai helyzetben, a mai körülmények és viszonyoik között a munkaadók és a munkások között jóviszonyt teremtsenek. T. Ház! Rövidlen rá akarok ^ mutatni még egy állapotra, amely a kispesti Hofherr és Schrantz gépgyárban következett be. A Hofherr és Schrantz gépgyár a húsvéti ünnepek után egy körlevelet bocsátott ki, amelyben fejhívta a tisztviselői kart arra, hogy a húsvéti ünnepek alatt elvesztett munkaidőt a következő hét köznapjain egyórai pótmunkaidővel dolgozzák le. Amikor a kormányzat és a törvényhozás megalkotta a magánalkalmazottak munkaidejéről és munkabéréről szóló törvényt, nem azért tette, hogy az egyes munkaadóik csalafinta eljárással vagy más formák között kijátsszák, hanem azért, hogy azoknak a magánalkalmazott tisztviselőknek is szociálisabb, emberibb életet biztosíthasson. Ha ilyen jelenségeket látunk, t. Ház, ezek ismét csak arra a megállapításra vezethetnek, hogy ezek a jelenségek nem lesznek alkalmasak arra, hogy a munkaadók; és a munkavállalók között jó viszonyt teremtsenek, amikor a gazdasági helyzet ebben a kérdésben úgyis elég feszültséget teremt. T. Ház! Tudjuk azt, hogy Magyarországon a tőke, főként az ipari tőke zsidó kezekben van, amíg a dolgozó munkás keresztény magyar, A mai viszonyok között a gazdasági tőkének, az ipari tőkének több megértést, több belátást kellene tanúsítania, mert fia ezt nem teszi, tényleg odajutunk — miként a miniszterelnök úr mondotta, — hogy ilyen elbánás mellett nem lesz meg a nyugodt atmoszféra és esetleg nem lesz itt meg a további gsgyüttélés megfelelő lehetősége. (Haám Artúr: Mégis azt mondják, hogy nincs zsidókérdés! — Fábián Béla: Hát ez nem is zsidókérdés! — Jenes András: Tőkekérdés!) E kérdés kapcsán rámutatok arra is, hogy a Hofherr és Schrantz gépgyárban az esztergályostanoncokat szériamunkában foglalkoztatják és ezzel a szakképzett ipari munkások heti keresetét 30% -kai csökkentik. Jól tudom, t. Ház, hogy az iparostanoncnak is meg kell tanulnia a gépen való munkát, tudom, hogy annak is önállóságot kell tanulnia, de a fennálló törvények és rendeletek szerint a tanoncnak az Önálló munkát a segéd ellenőrzése mellett kell végeznie, nem pedig 6—7 pengő heti [keresetért a segédek munkáját végezni el. Ezek a jelenségek olyanok, t. Ház, amelyek azt igazolják, hogy a gyáriparban a munkaadók igyekeznek kijátszani azokat a törvényes rendelkezés éket, amelyek a munkaidőt és a munkabéreket szabályozzák, igyekeznek megkerülni a magánalkalmazottakra vonatkozó rendelkezést is, amely állapot fenntartása a mai gazdasági rend és a mai viszonyok között annál is tarthatatlanabb, mert — jól tudjuk 310. ülése 1938 május 11-én, szerdán. i — olyan túlzó izgatások . folynak itt bizonyos részről, amelyek ezt a jelenséget is ki akarják használni. Szent meggyőződésem és hitem az, hogy ha a gyáripari munkaadók teljes készséggel annak a szociális gondolkozásnak, annak a politikának a gyakorlati megvalósítását igyekeznének támogatni, amelyet a kormányzat végre akar hajtani, akkor nem. tanúsítanák a munkás_ok iránt" ezt az elbánást^ Tisztelettel kérem az iparügyi miniszter urat, méltóztassék módját találni annak, hogy az elbocsátott munkások a visszavétel után a munkahelyükön ugyanazt a bért kapjak meg, amellyel az elbocsátás előtt rendelkeztek, másrészt méltóztassék odahatni, hogy a Hofherr és Schrantz gyárban a tanoncok tiltassanak el a szériamunkától, helyesebben, hogy azt csak a segédek ellenőrzése mellett végezhessék. A továbbiakban tisztelettel kérem, — nehogy a Hofherr és Schrantz-gyárnak ez a példája ragadós legyen és nehogy más gyárakban is bevezessék a magánalkalmazottakkal szemben, — méltóztassék rendelkezni, hogy azt az ünnepnapot, amely minden keresztény tisztviselőnek ünnepnapja, aki állami szolgálatban van, azt az ünnepnapot, amely ebben a keresztény államban minden keresztény tisztviselőnők ünnepnapot jelent, a gyáriparos is tartassa be az ő magánalkalmazott tisztviselőivel és a jövőben ne dolgoztassa le túlórával, időn túli munkával. Tisztelettel kérem az iparügyi miniszter úr idevonatkozó válaszát. Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium, vezetésével megbízott iparügyi miniszter úr óhajt szólni. Bornemisza Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: T- Képviselőház! Boczonádi Szabó Imre képviselő t úr interpellációjában három kérdést intézett hozzám. Az első kérdésre, hogy van-e tudomásom arról, hogy a közelmúltban egyes gyárak az áruszükségletek csökkenésével nem in- ,, dokolható olyan nagyobbszámú munkáselbocsátást hajtottak végre, amely a munkásság körében jogos nyugtalanságot váltott ki, azt felelhetem, hogy a közelmúltban tényleg bekövetkezett bizonyos mértékben sajnálható esemény, hogy egyes textilipari vállalatok tömegesebb mértékű munkáselbocsátást foganatosítottak. Bár ez bizonyos mértékben abban leli magyarázatát, hogy a textilgyárak foglalkoztatása az utóbbi időben köztudomás szerint meglehetősen visszaesett, a tömeges munkáselbocsátások miatt mégis minden egyes esetben jelentéstételre szólítottam fel ezeket a vállalatokat és ahol megállapítottam, hogy talán egy kicsit túlzásba mentek az elbocsátásokkal, ott a munkások visszavételét kívántam, ami teljes mértékben meg is törtérit. Nincs tudomásom arról, hogy a visszavétel után a munkásoknak előbb megállapított órabérét csökkentették volna, de készséggel hajlandó vagyok ezt a körülményt is kivizsgálni. Meg vagyok róla győződve, hogy ezen a téren is sikerül majd reparálni az esetleg elkövetett hibát. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartom megjegyezni, hogy természetesen amennyiben valamely iparágban való foglalkoztatás huzamosabb időn át nagymértékben visszaesést mutatna fel, akkor közgazdaságilag és nemzetgazdaságilag sem indokolható ag, hogy erre az iparágra esetleg túlzott lét-