Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-310
502 Az országgyűlés képviselőházinak Ami most az egyéb kubikosok minimális munkabéreit illeti, itt, — mint méltóztatnak tudni—nemcsak az iparügyi tárca hatáslkörébe tartozó munkákról van szó, hanem olyan természetű munkákról is, amelyek a földmívelésügyi minisztérium hatáskörébe 'tartoznak és éppen azért érintkezésibe léptem a földmívelésügyi 'miniszter úrral, hogy az általam tervezett munkabérmegállapító bizottságot egészítsük ki olyan tagokkal is 1 , akiknek révén ezt a minimalizálást a földmívelésügy hatáskörébe tartozó munkákra is kiterjeszthetjük. Ez megtörtént, a munkabért megállapító bizottság a legrövidebb időn helül ki fog neveztetni és megvan rá a remény, hogy a bizottság munkáját a leggyorsabb idő alatt el is fogja végezni. Ami a képviselő urnák azt a megjegyzését illeti 1 , hogy Szentes és Csongrád környékén többszáz kubikoscsalád van munka nélkül, akinek foglalkoztatása elsőrangú érdek volna, 'errenézve szíves tudomására hozom, hogy a Kecskemét—dunaföldvári út munkálatait a legsürgősebben megindítjuk, ahol előreláthatólag 200—250 kuhikos fog tudni hosszabb elfoglaltságot találni. Ezenkívül máris érintkezésbe léptem, — mert hiszen tudatában vagyok ennek a szomorú helyzetnek — Csongrád vármegye vezetőségével, hogy a csongrádvármegyei munkálatokat, útépítési és útfenntartási munkálatokat, valami hitelmüvelettel előbbre hozzuk és így már a mostani időben 'biztosítsunk megfelelő foglalkoztatást. Kérem, méltóztassék válaszomat, melyet a földimíivelésügyi miniszter úr nevében is adtam, tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a vls'zotnválasz joga megilleti. Gr. Károlyi Viktor: T- Ház! A miniszter úr válaszát úgy a magam, mint válasiztóim és azt hiszem, szerénytelenség nélkül, mondhatom, az egész kubikostársadalom nevében mély köszönettel tudomásulveszem. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatilk-e a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi 'miniszter úrnak az interpellációra a földmívelésügyi miniszter úr nevében is adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásulveszi. Következik Bocz-onádi Szabó Imre képvielő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úr : hoz a Budapest Székesfővárosi Közlekedési 'Rt. által a Pestszentlőrinc—Vecsés közötti villamosvonalon a menetjegy árán felül szedett 10 fillér pótdíj megszüntetése tárgyában: 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. a Pestszentlőrinc—Vecsés közötti vonalon a menetjegy árán felül minden utastól 10 fillér pótdíjat szed és ezzel e környék szegény lakosságát• súlyosan terheli? ad 1. Hajlandó-e a miniszter úr módját keresni annak, hogy e pótdíjak szedését a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. mielőbb beszüntesse? Boezonádi Szabó Imre s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Boezonádi Szabó Imre: T. Ház! Közismertek azok a sérelmek, amelyek a főváros kör- l 310. ülése 1938 május 11-én, szerdán. nyéke lakosságát a főváros egyes rendelkezései kapcsán sújtják. Közismertek: így a vámok kérdése, a piacok kérdése, a közlekedés kérdése. Ezeknek a kérdéseknek napirenden való tartását ismerik az egész budapesti közéletben, a vármegye is sokat foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, de itt a Házban is szó volt ezekről. Ezúttal nem ezekről akarok szólani, hanem tisztán egy részletkérdésre óhajtok utalni, amely Budapest környékén Pestszentlőrinc lakosságát érinti. A háború utáni időben Pestszentlőrinc és Vecsés között, a Szemere-féle birtokot parcellázták, ennek során a kis parcellákat kisemberek, kisipari és gyári munkások és kistisztviselők vették meg, ezek egyszoba-konyhás lakásokat építettek és nehéz gondok között élnek. Az ottani közlekedési viszonyokat rendezni kellett és a pestszentlőrinci villamosvonalat meg kellett hoszabbítani. A vonal meghosszabbításához azonban a főváros közlekedési vállalata csak úgy járult hozzá, ha maguk az érdekeltek bizonyos anyagi hozzájárulást vállalnak. Szemere István, aki a parcellázást végeztette, tudomásom szerint 300.000 pengővel járult hozzá a vonal meghosszabbításához, Pestszentlőrinc lakossága pedig hozzájárult ahhoz, hogy minden menetjegy után 10 fillér pótdíjat szedhessen a vállalat. Azóta eltelt 8—10 esztendő és Pestszentlőrinc lakossága ma abban a tudatban él, hogy a vonal meghosszabbítására fordított költség a 300.000 pengőből és a 10 filléres pótdíjak összegéből már megtérült, szerintük tehát sémi indoka nincs annak, hogy a pótdíjakat tovább szedjék. • Ebben az ügyben kérdést intéztem Pestszentlőrinc polgármesteréhez, aki azt mondotta, hogy nem tud ebben a kérdésben megnyugtató választ adni, mert nem állnak rendelkezésére azok a jegyzőkönyvek, melyeket a község ebben az ügyben annakidején felvett s ezért nem tud a lakosságnak kellő tájékoztatást adni a tekintetben, hogy egyáltalán joga van-e a társaságnak szedni ezt a 10 fillér (pótdíjat, vagy nincs joga. Tisztelettel kérem ezért a miniszter urat, méltóztassék megnyugtató választ adni és a közvéleményt tájékoztatni a tekintetben, hogy tulajdonképpen milyen alapon szedik ezeket a 10 filléres pótdíjakat. Elnök: A miniszter úr óhajt szólni. Bornemisza Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérjlum vezetésével megbízott iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Boezooádi Szabó Imre képviselő úr interpellációjária válaszom ia következő. A Beszkár ia Szarvasesárda; és Vecsés, közötti vonalszakasz meghosszabbítását azzal a feltétellel vállalta, hogy iaz eirdekelt lakosság hozzájárul ahhoz, hogy azon. a bizonyos 300.000 pengőd építési hozzájáruláson felül laz utazó közönségtől ' minden, jegy után pótdíjat szedhet. A pótdíjsziedés lilndoka ajz vollfc, hogy la vonalszakasz meghosszabbítása először is több mint 1 millió pengőbe került, továbbá kizárólag, az ott élő lakosság érdiekéit szolgálta, is a imieghosszabbíttiás, Vallaimint a szakasz üzennlblentartása_ a Beszkaïrt.-ra kétségkívül többletteirhet jelönit • Az aikikori kereskedelemügyi kormány honorálta a Beszkárt. kívánságát és megadta a póitldíjszedésü jogot. A pótdíjat eredetileg 16 fillérben állapították meg, s ezt az összeget &i Beszkárt. később önként leszállította 10 fillérre. Kétségtelen, hogy ez a 10 filI 1ère» pótdíj a lakosság utazását megdirágítjia,
