Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-310

Az országgyűlés képviselőházának rá ikelű. imuitlatnioim laziomban orira, hogy lia a pótdíjat akkor nem engedélyezitek volna, iákkor ia lakosság uiég mia is. villamos nélkül lenne, lajmii kétségkívül sokkal nagyobb hátrány leiiunie-iazr ottani lakosságra. Miután ia pótdíjat hatóságilag — és pedig ta kereskedelemügyi^ kormány részéről — hivatalosiajn engedélyezték arra az időre, ;amíg ennek a vomalrésznek az amörtizáeiójia tart és mintáni az leddigi adatok szerint a forgalolm nem olyan sűrű, hogy a pótdíjbevétel: laiz üzemköltségtölb bieten felül lényeges amortizációs költséget fedezné, ezért sajnos hivatalból nem rendelhetem el a pótdíj eltörlését s ebben az ügyiben egyedül a Beszkárt. illetékei» határozni. Méltóztassék Kjeihát ezzel -a kéréssel ta fővároshoz vagy a Beszkiárt.-hoz fordulni, aimiely ia múltban is önlként (mérsékelte ezt a pódíjat 16 fillérről 10 fillérre. Keimélhetőleg a Beszkárt. anyagi helyzetének javulásával sor ikerül' lai további Imérséklésre, de lanrint mondom, nliines uiódomibain ebbe iá kérdésibe hiatósá/ giilag Ibíeleavatkoznd. Kénem váliaiszom tudóim ásul vételét. Klnök: Aiz interpelláló képviselő urat megihleti ia visizonyálasz joga. Boczonádi Szabó Imre: T. Ház! A aniitniszter ' úr válatsizáltí tudoimáisul veszem, niiert egy vitás (kérdésit döntött el és világosított imieg és ment válalsizia laiz éirdelk'elt lakosság körében tmegm yugváslti ;fog béltetnli. Elnök: Kérdem ;á t. Házat, miéltóztiatnak-e a miniszter úr váliaisiziát; tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Boczonádi Szabó Imre képviselő úrna*k az iparügyi miniszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. iparügyi miniszter úrhoz a gyáripar által a közelmúltban végrehajtott munkáselbocsátások s a kormányzatilag megállapított munkaidőnek és munkabéreknek be nem tartása tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a közelmúltban egyes gyárak az áruszükségletek csökkenésével nem indokolható olyan nagyobbszámú munkáselbocsátásokat hajtottak végre, melyek a munkásság körében jogos nyugtalanságot váltottak ki? 2. Van-e tudomása arról, hogy a Hofherr és Sehrantz gépgyárban a szériamunkánál a képzett szakmunkások helyett minden felügyelet nélkül tanoncokat foglalkoztatnak s ezzel a szakmunkásokat keresetüktől elütik? 3. Van-e tudomása arról, hogy a Hofherr és Sehrantz gépgyár a húsvéti ünnepnapon elveszett munkaidőt az alkalmazottakkal a következő napokon díjazás nélkül túlórákban ledolgoztatta? ad 1. Hajlandó-e a miniszter úr sürgősen intézkedni, hogy a gyáripar az elbocsátott munkásokat régi munkahelyükre azonnal visszavegye? ad 2., 3. Hajlandó-e sürgősen gondoskodni arról, hogy a munkaadók és munkavállalók közötti szolgálati viszonyt szabályozó törvények és rendeletek a munkaadók által végrehajtassanak és megtartassanak? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. 310. ülése 1938 május 11-én, szerdán. 503 Boczonádi Szabó Imre: T. Képviselőház! Nagy hibája a mai ipari és kereskedelmi életnek, hogy nem tudja magát függetleníteni a politikai élet hullámverésétől. Az a meggyőződésem, hogy ez az oka annak, hogy a közelmúlt hetekben a nyugati határunkon lejátszódott osztrák-német egyesülés a magyarországi ipari és kereskedelmi életet nyugtalanságba hozta. Kétségtelen azonban az is, hogy bizonyos mértékig hatással volt erre a kormányzatnak az a szociális és gazdasági Programm ja is, amelynek javaslatait most tárgyalja a Ház és bizonyos fokig a győri beszéd is, amelynek következtében Budapesten és Budapest környékén a gyáriparban, főleg a textilszákmában bizonyos mértékben munkáselbocsátásokat végeztek a gyárak, amelyek a közvéleményben joggal keltették a szabotázs látszatát. Ezek az elbocsátások a munkásság körében bizonyos nyugtalanságot váltottak ki, mégpedig teljes joggal, annál is inkább, mert tudott dolog, hogy a tavaszi idényben szokott megindulni a textilgyárakban a fokozottabb munka. Annál inkább hihető volt, hogy így lesz az idén is, mert az eucharisztikus eszitendővel kapcsolatban mindenki el volt készülve arra, hogy a kereskedelmi és ipari élet tevékenyebb! működést fog az országban kifejteni. E helyett azonban — mint modottam — bekövetkezett egyrészt a munkások elbocsátása, másrészt pedig az, hogy a munkaidő csökkentés ével igyekezett a gyáripar a munkacsökkentést előidézi. Az elbocsátások során Kispesten a Filtex és a Kispesti Textilgyár vezetnek. Ezeken kívül több gyárban volt még elbocsátás, így az Adria selyemszövőnél, a Kárpátiánál, a Hungária Jacquard, a Pollák Hermann és Kammer szövőgyárakban is. (Müller Antal: Pedig ezek mind jól menő gyárak!) Az elbocsátások legnagyobb részben főként a húsvéti ünnep előtt következtek be amikor az ipari munkásságnak az ünnepekre amúgyis több költsége van, tehát minden szociális és emberi érzés nélkül éppen akkor történtek ezek az elbocsátások, ajmikor a legnehezebb sorsban volt a munkásság. (Felkiáltások jobbfelől: Hallatlan!) Az iparügyi minisztérium és Endre László alispán közbelépésére ezek a gyárak megígérték, hogy a munkáselbocsátásokat be fogják szüntetni, részben pedig megígérték azt, hogy az elbocsátott munkásokat vissza fogják venni. Ezek az intézkedések azonban nem következtek be teljes mértékben^ A munkások egy részét

r a gyárak vissaavették, más részére vonatkozólag pedig, akiket nem vettek vissza, megígérték,, hogy ezután fogják visszavenni, de a legnagyobb hiba az, hogy a munkások visszavétele kapcsán a munkásokat nem azzal a bérrel Vették vissza, mint amellyel rendelkeztek azelőtt, mielőtt elbocsátották volna őket, hanem alacsonyabb béreikkel. (Felkiáltások jobbfelől: Hallatlan!) így a Kárpátia gyárba a munkásokat 26 fillérrel, a tanulókat pedig 10 fillérrel vették vissza. (Felkiáltások a jobb- és baloldalon: Hallatlan! — Gr. Festetics Domonkos: Majd Endre László elintézi, nyugodtak lehetünk!) A visszavett munkásokat azonban ezen túlmenően most hetenkint nem hat napig foglalkoztatják, hanem csökkentett, heti négy napi üzemmel és így megesik az> hogy a munkások jórésze heti 6—8 pengőt keres. Mint a kezemben lévő jegyzék szerint _ megállapítható, egy szÖvőmunkásnő például 14'12 pengőt keres egy egész hét alatt. (Haám Artúr: Fábián képvi-