Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-300

42 Az országgyűlés képviselőházának T. Ház! Mielőtt erre a kérdésre térnék rá s mielőtt ennek a részletes fejtegetésébe bocsátkoznám, méltóztassék megengedni, hogy előzőleg a javaslat egyes rendelkezéseihez szói jak hozzá röviden, mert ezekhez a rendelkezésekhez részletese vita alkalmából, az ahhoz beadott módosító indítványaim kapcsán lesz szerencsém majd hozzászólhatni. Mindenekelőtt méltóztassék megengedni, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara memorandumából idézzek, abban foglalt kérdéseket a Ház színe elé tárjak s azokra a pénzügyminiszter úr figyelmét felhívjam. A törvényjavaslat ugyanis a természetes és jogi személyeket, akik akár tévedésből, akár egyéb okokból vagyonukat a valóságtól eltérően vallották he, de most a nemzeti áldozatkészség erőfeszítéseiben vagyoni helvzetükhöz mérten_ résztvenni kívánnak, az adócsalási vagy jövedéki kihágási eljárás kellemetlenségei alól felmenteni, de csak abban az esetben, ha vagyonuk az 50.000 pengőt túlhaladja s most^ utólagosan a valóságnak megfelelő vallomást tesznek, illetőleg külföldi valutában meghatározott vagyontárgyaikat bevallják s rendelkezésre bocsátják. T. Ház! A Budapesti Ügyvédi Kamara memoranduma azt kéri — s ezt én teljes egészében magamévé teszem, — hogy ne csak a nagyvagyonú adóalanyoknak amnesztiában való részesítését valósítsa meg a pénzügyminiszter úr anélkül, hogy ezt a kedvezményt a kisemberekre is kiterjesztené, hanem ha adóamnesztiát méltóztatik adni a nagyobb vagyonúknak, méltóztassék adóamnesztiában részesíteni a kicsinyeket is, azokat, akik esetleg jóhiszeműen — mert a rosszhiszeműekről az egész vonalon nincs szó — vagyonukat nem kellő módon, nem kellő alappal vallották be. (Olvassa:) »Éppen a honvédelem és a közgazdaság fejlesztésére« — mondja a Budapesti Ügyvédi Kamara memoranduma — »s a népjóléti beruházásokra előteremtendő költségek sikere érdekében nemcsak méltányosnak, hanem szükségesnek is tartjuk, hog-y az utólagos bevallásra vonatkozó amnesztiát a megalkotandó törvény kivétel nélkül minden adózóra terjessze ki.« ^ T. Ház! Ugyancsak e memorandumból idézve, legyen szabad egy másik intézkedésre is felhívnom a figyelmet, arra, amely a^ törvényjavaslat 8. §-ának harmadik bekezdésére, illetőleg annak utolsó mondatára vonatkozik. Ez ugyanis azt mondja, hogy a beruházási hozzájárulás kivetésére vonatkozó vallomás alapján az 1938. évi vagyonadó kivetést helyesbíteni kell. Ez a helyesbítés kétségtelenül megbélyegzésszerűen jelentkezik, az adózók önérzetét is sérti és sok adóalanyt vissza fog tartani attól, hogy vagyonát a valósággal egyezően jelentse be. Éppen ezért azt javasolja a Budapesti ügyvédi Kamara, — amit magamévá tenni bátor vagyok — hogy az újabb vallomások figyelembevételével a magjaèaibJb 'adót csak! 1939-től kezdődően állapítsák meg. T. Ház! A Budapesti Ügyvédi Kamara memorandumának harmadik megjegyzése, amelyet magamévá teszek, a döntőbizottságok öszszetételére vonatkozik. Ügy az alsó, mint a felsőfokú döntőbizottságoknál a törvényjavaslat módot ad az érdekképviselőiknek a döntőbizottságokban való részvételre s az ügyekbe való beleszólásra, de szemben a körülbelül hasonló öszszetételű adófelszólamlási bizottságokkal, ahol 1 300. ülése 1938 április 27-én, szerdán. az ügyvédi kamarák kiküldöttei is helyet foglalnak, — és itt jogi kérdések eldöntéséről van szó, tehát a szakemberek részvétele feltétlenül szükséges — ezekből a döntőbizottságokból vaslat az ügyvédi kamarák kiküldötteit, megbízottait kihagyja, illetőleg mellőzi. Tiszteletteljes kérésem az, hogy méltóztassék az ügyvédi kamarák megbízottait is bevenni a döntőbizottságokba, méltóztassék 8 tag helyett 10 tagú döntőbizottságot alakítani, s az ujabb két tag közül egyet az ügyvédi kamarák maguk delegáljanak, egyet pedig az ügyvédi kamarák tagjai közül a pénzügyminiszter úr nevezzen ki. Mindezeken a megjegyzéseken kívül sokkal jelentősebbnek és fontosabbnak tartom azt az intézkedést, amely a kispolgárság legnagyobb rétegét, főleg a városi polgárságot sújtja és ezek számára teremt nagy nehézséget. Vonatkozik ez a kereskedelemre és iparra, főleg a kiskereskedelemre és kisiparra. A törvényjavaslat ugyanis azt mondja, hogy a vagyonváltság szempontjából az 1938. február 28-i vagyoni állapot legyen irányadó, holott a kereskedelem és ipar nem vezet olyan könyveket és nem készít olyan mérlegeket, amelyekben 1938. február 28-i, vagy március 1-i zárlat volna, hanem évvégi zárlatot mutat fel minden egyes üzlet és műhely. Éppen ezért sokkal helyesebbnek, célravezetőbbnek és külön; böző bizonytalanságok megszüntetésére vezető intézkedésnek tartanám, ha az 1938. február 28-i helyzet helyett irányadóul az 1937. december 31-i helyzetet méltóztatnék tekintetbe venni. A javaslat egyes részleteivel kapcsolatosan utolsó megjegyzésem a házbirtokra vonatkozik. Teljesen elfogulatlanul szólhatok a házbirtok kérdéséhez, mert sem saját nevemen, sem olyan jogi személy nevén, amelyhez bármi közöm volna, házbirtok, a telekkönyvben feltüntetve nincs. Érdektelen vagyok tehát, amikor megállapítom, hogy a házbirtok már is túlontúl van megterhelve és megadóztatva. Ezt különben a pénzügyminiszter úr talán még jobban tudja és ismeri, mint én, mert hiszen nem is olyan régen, néhány hónappal ezelőtt még a házbirtokosi életben vezető szerepet játszott és így ex asse ismeri a házbirtokosság összes problémáit. Nem is kívánok a háztulajdon kérdéséről szólni az adóköteles házakat illetően, de szóvá kell tennem az adómentes házak kérdését. Nagy jogbizonytalanság megteremtését látom, abban, ha most az adómentes házakat vagyonváltsággal, adóval sújtjuk, holott éppen azzal serkentettek építkezésre mindenkit hosszú éveken keresztül, hogy adómentességet biztosítanak annak, aki építkezik. (KeményiSchneller Lajos pénzügyminiszter Házadómentességet! — vitéz Ujfalussy Gábor: Változott a helyzet!) Nem is kérem azt, hogy mindazok, akik esetleg spekulációból építettek adómentes házakat, mentesüljenek ez alól a vagyonváltság alól, amelyet az egész ország minden társadalmi és gazdasági rétegének viselnie kell, de kérem azt, hogy azok az adómentes épületek, amelyek ha adó alá esnének, nem jelentenének nagyobb! értéket 50.000 pengőnél, mentesüljenek a vagyonváltság alól azért, mert ezeket kisemberek építették önmaguk öreg napjainak, életének biztonságára. Építették azért, hogy a hiányzó nyugdíjjat a maguk számára egy ilyen kis, havi 100, de maximálisan 250—300 pengő jövedelemmel bitosíthassák. Ezt szociálisnak, igazságosnak és méltányosnak tartom, ezért vagyok bátor ezt a kérelmet a pénzügyminiszter úrhoz beterjeszteni. T. Ház! Elől járó szavaimban említettem,