Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-299

Az országgyűlés képviselőházának 299. ülése 1938 április 26-án, kedden. 37 tatok, hogy ezek szélsőségek! — Halljuk! Halljuk!) Egészséges gazdasági viszonyok között kétségtelenül megvan a lehetősége, sőt a szükségessége is ... (Juxcsek Béla: Na még egy kis zsidózás is és akkor helyiben vagyunk! — Fábián Béla: Valahogy hangosabban méltóztassék beszélni, nem értünk itt egy szót sem!) Elnök: Csendet kérek, képviselő ÚT. (Dinynyés Lajos: Buzog a tehetség Jurcsekiben! — Jurcsek Béla: Milyen tehetséget fedezel fel magadban? — Horváth Zoltán: Halljuk köziben a szónokot is! — Zaj.) Sulyok Dezső: A. szónok és a »közbeszónok« felváltva beszélnek. Mondom, én el tudok képzelni olyan abnormális gazdasági viszonyokat is, amikor az ilyen, a gazdasági élet rendjét szabályozó megállapodások jogosultak, omert az egészségtelen verseny nagyon ártalmas következményekkel járhat a közgazdasági életre, tehát én nem a dömpinget akarom most itt propagálni és nem az egészségtelen versenyt akarom favorizálni, de viszont nem tudóan megtagadni annak a tételnek elismerését, hogy kivételes körülmények kivételes intézkedéseket követelnek s azért én nem a törvény eltörlését kérem, csak hatályának a törvényhozás további intézkedéséig való felfüggesztését. Most igazán nincs alkalom arcra, hogy a kartelek még külön is megnehezítsék azoknak a dolgozó millióknak az életét, akik felett egyébként is nagyon megnehezült az idők járása. En azt hiszem, hogy ha a mélyen t. túloldal — amint legalább a mostani hangulatiból meg lehet állapítani — magáévá teszi ezeket az alapelveket és ráhelyezkedik ezeknek az alapelveknek a gyakorlati megvalósítására, akkor olyan szilárd bázist teremtettünk nemcsak honvédelmünk egészséges kiépítéséhez, hanem egész állami életünk jövendő felépítéséhez is, hogy valamiképpen áthidaltuk azt a szakadékot, amely napjainkban kétségtelenül egész Európában, minden egyes állam életében jelentkeznek. Akkor elérkezünk ahhoz, hogy valamilyen módon megtaláljuk az eyoluieiós megoldást, mert ezekből a gazdasági bajokból, amelyekben Európaszerte most vagyunk, csak annak az igazságnak alapján juthatunk ki, hogy minden új alapelvnek a régi megtartása mellett val amJL pluszt, valami többletet kell tartalmaznia, fNem lehet egyszerű negációval továbbépíteni a gazdasági életet és nem lehet egyszerű negációkkal továbbvinni az emberiség életét. Nem lehet azt mondani, hogy a liberalizmus átkos volt, a liberalizmus ártott az emberiségnek, tehát 'egyszerűen elvetem a liiberalizmust, mert ez annyit jelentene, hogy arra az álláspontra helyezkedem és azt az állapotot kívánom előidézni, amely akkor volt, amikor liberalizmus még nem volt. Aki ugyanis a liberalizmusnak elvi ellensége, az olyan állapotot kíván előidézni, mint a liberalizmus előtti volt, tehát visszafelé akarja forgatni a történelem kerekét, ami önmagában képtelenség. (Hubay Kálmán: Ugyan!) Azzal, hogy a liberalizmus volt és a liberalizmus itt hatott, eredményeket hozott létre, részben jó, részben rossz eredményeket, mindenkinek számolnia kell, aki tovább akar építeni. Aki tehát építeni akar, az nem tehet mást, mint hogy elfogad egy alapelvet, amely egyenlő a liberalizmussal és ehhez hozzátesz valami pluszt, amely több, mint a liberalizmus, amely a liberalizmusnak a továbbfejlesztését, de nem a negáeióját és nem a sírbaKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVHI. taszítását jelenti. Szerves munkára van szükség, amely a tradíciót éppen úgy figyelembe veszi, mint a jövő követelményeit és mivel nem lehet kétséges, hogy ma ez a szerves munka csak a szociális átalakulás jegyében indulhat meg, ezt a szociális átalakulást kell minden állam politikájának tengelyébe állítani. Magában a törvényjavaslatban semmiképpen sem tartom helyesnek, hogy az 1 § csak felsorolást tartalmaz a felhasználás tekintetében és csak nagy általánosságban mondja meg, hogy mire kívánja a kormány ezt az ezermilliót felhasználni, amelynek megszavazását kéri, még általános tájékoztatást sem ad azonban arról, hogy az egyes itt felsorolt ágak között miféle arányban kívánja ezt az ezer milliót felosztani. (Br. Berg Miksa: Az expozéban felhozta!) Igaz ugyan, hogy a pénzügyminiszter úr a bizottsági tárgyalásban tett errevonatkozóan kijelentéseket, amelyeket bizonyára — és talán még precízebben — meg fog majd ismételni itt, a tárgyalás alkalmával elhangzó felszólalásában. Igaz az is, hogy az előadó úr is alludált itt bizonyos megosztási arányokra és bizonyos számokat hozott bele a vita anyagába, ezek azonban .szeriintünk egyáltalán nem kötelezik még hajtja yégre ezt a törvényt, ha pdig esetleg más pém:zügymániisizter hajtja végre, amitől Isten óvjon, (Mozgás.) iákkor utódját még kevásíbíbé fogják kötelezni eaek az itt a vita 'alkalmával kötetlen formában elhangzott kijelentések. Tényleg, iitt olyan tág lehetőséget biztosít ia koirmányniaik a törvényhozás, amilyeinire talán mégsem volna szükség. Én is el tudom képzelni, hogy a lebonyolítás gyorsasága, egyes sürgős intézkedések azonnali elvégzése nagyobb pouvoir-t követeljen a kormány részére, mint amilyennel normális körülmények között dolgozni szokott, de azt hiszem, mégis kötelessége lett volna a törvényhozásnak ebben a tekintetben bizonyos direktívákat megadni, legalább bizonyos alapelveket megállapítani. Egyébként a javaslat beosztásáról, a kivetési eljárásról nem sok mondanivalóm van. Általában jogorvoslati szervekként az adókivetésnél nem tartom jóknak a felszólamlási bizottságokat. Felhasználom ezt az alkalmak hogy ezzel a javaslattal kapcsolatban kifejezést adjak annak a gyakorlati tapasztalatomnak, hogy pénzügyigazgatósági és miniszteriális szakközegekkel mindig sokkal könynyebb egy adókérdést dűlőre vinni, igazságosan és helyesen elintézni, mint ezekkel a felszólamlási, vagy döntőbizottságokkal. Ma az emberek meglehetősen kiélezett viszonyban élnek egyimással és én legialább azt látom, r annákor a, vidéken az tadóifelszólásralási bizottság előtt tárgyaljuk a kereseti, jöveidíer.mi és_ vagyonadó megállapítását, hogy majdnem minden egyes

1 esetben mellékszemipontoik vezérlik a bizottság egyes tagjait. Esküt tett emberek ugyan, de végeredményben nagyon gyenge, emberek és tapasztailásiból tudom, hogy abban a bizottságiban mindenkinek van egy jóbarátja, van egy ^ellensége, albizottság tagjainak legnagyobb^ resize a törvényt, vagy a véigrehajtási utasítást soha az életiben el nem olvasta és szaktudás tekintetében a kincstári előadó útbaigazítására van utalWia. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Szóval meg vaigyunk elégedve azokkal a tisztviselőkkel ! AJkfeor nincs 7