Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-309

448 Az országgyűlés képviselőházának 309. ülése 1938 május 10-én, kedden. Gyalázat! Tűrhetetlen ! Vád alá ezt a (kormányt! Hát tessék! Eziaíket a szörnyűségeket még hallgatni se bírom! — Horváth Zoltán: Mit szól ehhez a falu!) Gyerünk vissza a múltba! (Horváth Zoltán: Gyerünk! — Élénk derültség.) Igen t. képviselőtársaim, alig van az országban olyan falu, ahol ne volna kisebbnagyabb zsidóbirtok, amely 50—100—500, sőt 1000 holdig terjed. Méltóztassanak megérdek1 lődni, hogyain keletkezett a zsidób irtok nagy része. (Fábián Béla: Na, hogy keletkezett?) Ehhez mindenesetre kellett egy szatócs ott abban a faluban és kellett egy megszorult magyar kisgazda. (Fábián Béla: Az ezer holdhoz egy kisgazda?) Amiikor a szatócs látta, hogy a magyar kisgaizda meg van szorulva, akkor ezt «mondta neki: »János, én adok hitelt« — és a kisgazda már előbb felvásárolt, mondjuk, 60 pengő, vagy régebben 60 korona értékben árut hitelbe. — »Látom, hogy nincs tenmése, adok még hozzá 40 pengőt, jöjjön,, írjon alá egy kötelezvényt 200 pengőről s majd az új termésből fog adni 200 pengőt. Mert mondja, hogy nagyszerű a vetése.« Ez volt úgy karácsony előtt. Elkövetíkezett a másik esztendő, a gazdának azonban akkor sem volt kielégítő termése, nem tudta a kamatokat fizetni. A szaltóos sohasem perelte be a tőkéért, hanem mindiiig csak a kamatért. Rendszerint szövetkezett egy ügyvéddel, aki a családjához tartozott vagy rokona vagy sógora volt. Az első 200 pengő magától nőtt fel s így oda jutottak, hogy két év múlva a szatócs ezt mondta: »Nézze, most már sok az adóssága. Ha én beperelem magát a tőkéért, akkor elárverezik. írassa rám a földje egy részét. Én odaadom felesbe azt a földet, és művelje éppen úgy, mint eddig.« Annáikor ez megtörtént, akkor kérték a tagosítást, miivel a faluban sok ilyen kis darab föld volt. így keletkeztek a zsidó középbirtokok. (Fábián Béla: Na, legalább tudóim végre, hogy honnan származnak ezek a zsiiidóbirtokok.) Az én kerületeimben van egy falu, ahol 21.000 kat. hold föld van és ezen a területen 7000 ember él. A 7000 emberre 1350 holdnyi kisbirtok esik. Ezzel szemben van 3500 holdnyi olyan terület, amely valamikor kisemberek kezében volt. Itt alakult azután körülbelül 5—6 zsidó középbirtok. Ezek mind így alakultak. Ezt azért is felhoztam, mert ha a zsidókérdést a földbirtok-kérdéssel is kaposo1 altba fogják hozni és a telepítési törvényt vgrehajtják, akkor igenis meg kell néznünk annak a birtoknak eredetét, származását és aszerint kell ítélnünk. (Fábián Béla: Akkor jól néznénk ki! — Horváth Zoltán: Rettenetes, hogy ezt a kormány tűri! — Derültség és zaj.) Méltóztassanak nekem megengedni, — tekintettel arra, hogy az én kerületem közel fekszik Budapesthez, mindennap bejárnak onnan az emberek Pestre dolgozni — hogy az iparról is beszéljek néhány szót. Legyen szabad gyorsan, csak úgy kapásból leírnom egy textilgyárat, annak összeállítását és munkáját, hogy hogyan ítélik meg és hogyan fizetik a munkásokat. (Mózes Sándor: Melyikről van szó?) Majd mindjárt meg fogom mondani. T. Képviselőház! Ebben a gyárvállalatban 1600 textilmunkás dolgozik és éppen most, a zsidótörvénnyel kapcsolatosan 300 munkást elbocsátottak, (vitéz Csicsery-Rónay István: Hol volt ez?!) Ez a gyár a Mechanikai Szövőgyár a Soroksári-úton. Hivatalnokainak 99%-a zsidó és úgy tudom, hogy csak egyetlen egy keresztény van, egy csinos gépírókisasszony, (Horváth Zoltán: Ez a dísz-gój. — Derültség.) a többi mind zsidó az egész társaságban. (Fábián Béla: Borzasztó ez a Kormány, hogy tűri!) r A gyár vezérigazgatója Mayer Miksa. (Fábián Béla: Gyalázat! — Derültség.) Én nem tudom, nem ismerem, de azt mondják, hogy szintén bevándorolt. A gyár üzemi igazgatója Weitz úr, aki Lodzból, Lengyelországból jött, Galíciából vándorolt be. (Fábián Béla: Lehet ezt tűrni?) A gyárnak kilenc szővőmestere van, minden szővőmesternek közel ezer pengő a havi fizetése és egy sem magyar állampolgár közülök. (Fábián Béla: Államtitkár úr, hát hol az államhatalom? — Horváth Zoltán: Hát hogyan engedte a rendőrség ezeket beszivárogni?) Egyesek, akik régebben itt vannak, valahogy megkapták az állampolgárságot, de a többiek még ma is futkosnak érte. Ezeket a szővőmestereket nélkülözhetetleneknek tartják, pedig nagyon sok olyan magyar régi szakember van, aki feleannyi, vagy negyedannyi fizetésért is elvállalná azt a munkakört. (Fábián Béla: Mindennek Bornemisza az oka! Mindig mondtam, hogy Bornemisza megbízhatatlan ember! — Élénk derültség.) Ezek a külföldiek állandóan vexálják a magyar munkásokat, akik panaszra jönnek, hogy ungarisches Rindviehnek, meg Hund-Ungarnak hívják a munkásokat, (vitéz Csicsery-Rónay István: Az ilyeneket ki kell hajítani!) Van ezek között egy Eigel és egy Goldfranz nevű szövőmester. (Fábián Béla: Menjen a francba! — Élénk derültség.) Ez az Eigel tavaly nemzetgyalázásért ült a vádlottak padján. (Horváth Zoltán: Halljunk még egy pár ilyen jó franc-os nevet! — Derültség.) Jellemző arra, hogy mennyi zsidó van ott, mert szombaton természetesen nem dolgoznak, van egy külön termük, ahol szórakozni szoktak és azt Palesztinának hívják. (Derültség. — Mózes Sándor: Szóval oda vágyakoznak!) így hívják, mindenki így nevezi. Most térjünk át a munkásokra. A munkások, nuint iszakimány-munkások, hetenkint 6—8 pengőt kapnak, (vitéz Csicsery-Rónay István: Gyalázat! — Fábián Béla közbeszól. — Malasits Géza: Hol az igazságügyminiszter úr?) Igen t. képviselő úr, most jön a dolog érdekes része. (Fábián Béla: Ez uzsora, ha igaz! Hát ezt tűri a magyar kormány? Ez nemzeti, keresztény kormány?) Éppen itt akarom kidomborítani, hogy miért hoztam fel ezt az esetet. Nem azért, amivel az a Mayer vagy az a Goldfranz van ott, hanem annak jellemzésére, hogy mit csinálnak a zsidók. (Fábián Béla: Bornemisza az oka mindennek! Régen mondtam, hogy megbízhatatlan ember! — Derültség. — Malasits Géza: Es ha a munkás megmozdul, szembe találja magát a csendőrrel, a magyar államhatalommal áll szemben. — Zaj.) Legyen szíves a képviselő úr engedje meg, hogy befejezzem. (Fábián Béla: Bornemisza felküzdötte magát miniszternek és most nem néz utána a dolgoknak. — Zaj.) T. Ház! Minden szövőgyárban van munkamérő óra, amely a vetéseket számlálja, hogy a munkás tudja, hogy azon a héten mit dolgozott és minden nap tudja, hogyan szorgoskodott, de ebben a gyárban nincs ilyen óra, itt van valami másféle műszer (Malasits Géza: Ott Bedeaux-rendszer van!) Megtörtént azután egy esetben, hogy amikor nem vették észre, a munkások gyorsan collstokot fogtak és felmértek egy hengert, hogy abból kiszámítsák, hogy hány métert készítettek, tulajdonképpen hány vetést esi-