Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-309

446 Az országgyűlés képviselőházának a javaslathoz, de majd;rá fog jönni a képviselő úr, hogy miért hoztam fel. (Fábián Béla: Halljuk!) Erdekeit a dolog. Két mérnök beszélte, bogy an dolgoznak a gépek. En azonban nem hallottam ebből egy szót sem, mert egy másik kép fogott meg. A beton lehelyezése előtt ugyanis 15—20.centiméteres, homokréteget borítanak az úttestre. Ott játszadozott 50—60 apró falusi gyermek. Rongyosok voltak, mezítlábasok voltak, de jókedvűen

1 játszottak ott. Es akkor eszembe jutott Rassay beszéde. Istenem, mi lesz ezekkel a gyermekekkel, ha olyan az élet fent Budapesten, mint ahogyan Rassay leírtat Erre rögtön rendbejöttem. Mindjárt felvillanyozott ez à kép és azt mondottam: igenis nem az az élet, amelyet én ott fent láttam, hanem az, amely itt falun folyik. Ezekért a gyermekekért kell dolgozni, ezekért érdemes dolgozni ebben az országban. Es igenis, aki ezt a zsidótörvényt ellenzi, az azok ellen a gyermekek ellen beszél. Valamikor majd megírják erről a magyar történelmet, egészen bizonyosan nyoma lesz benne az illetőknek és kárhoztatni fogják mindazokat, akik ma lándzsát törnek a zsidóság mellett. (Fábián Béla: A történelmet sohasem lehet előlegezni! Azt, hogy a történelem kit kárhoztat, a történelemre kell bízni!) Igen t. képviselőtársam, talán becsukott szemmel járnak a zsidókat védelmező urak és nem látják és nem akarják látni, hogy a keresztény magyarság a zsidóknak a pénzen keresztül már teljesen szolgálatában van. (Fábián Béla: Hát a képviselő úr a zsidók szolgálatában vanl) Sajnos, az anyagi vonatkozásokon keresztül minden magyar élet így áll, mert a nemzeti vagyonok és a nemzeti jőve delemnek 70, illetőleg 50%-a náluk van. (Fábián Béla (Antal István felé): Államtitkár úr, igazezl Kérem, képviselő úr, álljunk meg egy szóra! 70%?) Ötven százalékban. Kijavítottam, és ez fedi is a valóságot, (Fábián Béla: Tehát a vagyon 70, a jövedelem 50 százaléka

1

? — Antal István államtitkár: En nem vizsgázom! — Fábián Béla: Jó, de a szónok a pártjához tartozik! — Derültség. — Zaj.) A személyük körüli legpiszkosabb munkát is keresztényekkel végeztetik el. Ez neiim vitatható el. (Fábián Béla: A képviselő úr a zsidók szolgálatában áll és ilyen rossz statisztikát hoz nekünk? Mit várjunk akkor azoktól, akik nem állanak a zsidók szolgálatában? — Derültség.) Ha. foglalkozom azokkal a képviselőtársaimmal, akik ezt a javaslatot azért nem fogadják el, mert a 20 százalékot soknak tartják, legyen szabad itt megjegyeznem, hogy én teljesen megértem nyugtalanságukat és azt, ha nem fogadják el, én bizonyos hazafias érzésnek tudom be. Meg kell jegyeznem azt is, hogy amikor ezt a törvényjavaslatot megismertem, amikor intézkedései tudomásomra jutottak, én is gondolkozóba estem, mert bizonyos megtorpanást láttam az első pillanatban. De amikor aztán azon gondolkoztam, hogy ez , -y- ország a jelenlegi legyengült gazdasági állapotában és a nrostani európai szituációban egy átmenet nélküli nagyobb változást nem bírna ki, különösen pedig egy forradalmat nem, természetesen én magam is a 20 százalékosok pártjához álltam. Rágondoltam azután arra, hogy mi keresztények most egy erős összefogást csinálunk és elbfoen az erős összefogásban olyan erőt fogunk képviselni, hogy ezzel a törvénnyel kapcsolatosan további gondolatainkat, továbbá terveinket feltétlenül 309. ülése 1933 május 10-én, kedden. .meg tudjuk valósítaná, főképpen azért, tmert én is garanciát, tökéletes biztonságot látok abban, — hisizem a imiult is erre mm tat — bogy igenis, amit Darányi Kálmán maga elé célul kitűzött, azt mérnöki pontossággal teljesíti és ő mindazt minél hamarább minden körülmények között át is fogja az életbe ültetni. Ügy látom, hogy ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan a magyar kereszténység egy nagy próba előtt áll ma, és ezt a próbát ki kell állnia, mert az az érzésem, hogy ba akaratunkat most nem tudjuk győzelemre vinni, akkor teljesen elvesztünk, és : ezért minden eszközt feltétlenül fel kell használnunk arra nézve, hogy sikerüljön terveink végrehajtása. Természetesen örömmel csatlakozom azokhoz, akik ezt a javaslatot elfogadták, és (méltóztassanak megengedni, hogy kijelentsem, hogy ezt nemcsak párt fegyelemből teszem, hanem a múlt péntek óta, amikor hallottam illusztris pártelnökünk beszédét, amely szinte csurgott a magyar hazafiságtól, a magyar keresztény érzéstől, a jobboldaliságtól, az intranzigens jobb oldaliságtól, boldogan fogadom el ezt a törvényjavaslatot mostani keretében és boldognak érzem magiamat, hla ennek a pártnak tagja lebetek, ha az ő mentalitását minden párt-tag maradék nélkül átveszi- (Horváth Zoltán: Ugy van, mint az egyszeri zsidó: büsz/ke arra, hogy zsidó, mert ha nemi volna büszke, akkor is zsidó volna!) Én csak egyet kérnék a kormánytól: teljesítse azokat a kívánalmakat, a magyar nép azon kívánalmait, melyek a zsidókérdéssel szoros összefüggésben és kapcsolatban vannak. Először is a kormány feltétlenül terjessze iki ezt a zsidójavaslatot a földbirtokra vonatkozóan is. Másodszor ennek következményeképpen feltétlenül szüksége van a magyar életnek la részvénytársaságok ós kartelek megrendszabályozására. Harmadszor intézze a legdrákóibb szigorral az ingó és láthatatlan vagyonok megadóztatását. Negyedszer kívánom a nagy, iparvállalatok és a bankok állami felügyelet alá helyezését, ötödször pedig az

1 állásnalmozások végleges megszüntetését. (Malasíts Géza: Ne vegye el az egész programmunkat! Mi marad akkor nekünk?) Én a falu nevében beszélek (Malasits Géza: Ez azt jelenti, hogy a falu is szociáldemokrata!) és a falu úgy gondolkozik, hogy a zsidó-törvényjavaslathoz ezeket hozzá kell kapcsolni és annak így kell befejeződnie. Ha ez megtörténik, tényleg új magyar életet fogunk élni s akkor érdemes minden magyarnak áldozatot hozni.. Legyen szabad most azzal foglalkoznom, hogy a falu miképpen látja azt, hogy a zsidóknak ez a gazdasági hatalmi túltengése hogyan keletkezett és ez miiben nyilvánult meg. Ha az ember ebbe a kérdésbe belemélyed, szörnyűséges tragédia képét látja. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben a világtörténelem nem tud felmutatni még egy hasonló esetet, mint ami itt Magyarországon történt- Mindnyájan méltóztatnak tudni, hogy ha valahol valamikor forradalom, vaigy szabadsághiaa-c volt az egyenlítőtől az északi sarkig, vagy a fokföldig, ha azután annak a fórradalomnak' vége lett, ha azt a szabadságharcot leverték, első dolguk volt a hatalmon lévőknek, t hogy a forradalomnak még a csíráját is elfojtsák. Mindenütt ezen a világon lehetetlenné tették i azokat az embereket, vagy azokat a szerveket, társaságokat, társadalmi osztályokat, akik és amelyeik azt a forradalmat csinálták. Legyen iszalbad csak a ma-