Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-309

4i4 Az országgyűlés képviselőházának hazudni és úgy képes egyesek családi életébe, magánbecsületébe berontani, hogy ha azt az ember külföldieknek elmondja, mindig felháborodnak rajta. (Gr. Apponyi György: No és az Esti Újság!) T. képviselőtársam, Angliában van erkölcsi kártérítés és ha valakit a sajtó jogtalanul meghurcolt, akkor 100.000 pengős kártérítéseket kell fizetnie. (Bródy Ernő: Itt is van!) Nálunk Magyarországon a kártérítés nem oly an, hogy felérne az erkölcsi kárral. (Drobni Lajos: Majd az új sajtótörvény elintézi ezt!) Reméljük, hogy az új sajtótörvény mindezeket a kérdéseket meg fogja oldani. (Horváth Zoltán (Antal István államtitkár felé): Van kártérítés államtitkár úr, indítottam ilyen pert! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Rajniss Ferenc: Nincs az embernek más dolga, mint csak ezzel foglalkozni az ügyvéd urak jóvoltából! — Gr. Apponyi György: Hát ki képviseljen egy perben, ha nem az ügyvéd"? — Elnök csenget.) Csilléry András: Nálunk, ha a sajtó megrágalmaz keresztény embereket és a bíróság elítéli a stróman-újságírót, — mert ezt az intézményt is ők vezették be Magyarországon — akkor a stróman nyugodtan leüli azt az egynéhány hónapot, vagy lefizeti helyette a kiadóhivatali főnök, vagy a felelős szerkesztő azt a 200—300 pengő büntetést. (Horváth Zoltán: Más újságnál nincs ez?) Nem erről van szó, hanem arról, hogy nálunk Magyarországon tényleg a zsidók vezették be ezt a rendszert. Ezt különösen képviselőtársain, miután a magánéletben ügyvéd, semmi körülmények közt sem fogja kétségbevonni, mert ezt maga is nagyon jól tudja. Szerintem ma a lapírás üzleti vállalat. M* a lap tulajdonképpen abból a szubvencióból el, amelyet különböző helyekről kap. Ez nem sajtószabadság, ez szerintem visszaélés a szabadsággal. De ami kormányaink is hibásak tulajdonképpen ebben és pedig annyiban, hogv ezzel a sajtószabadsággal szemben nem léptek fel sohasem kellő eréllyel, hanem ellenkezőleg, ezt a maguk szubvenciójával is alátámasztották. A magyar sajtó legnagyobb része nem tud az előfizetésekből megélni, mert a Tébe, és a Gyosz. szubvenciói a normális — jobban mondva a morális — újságírást lehetetlenné teszik. A százmilliós vagyonokkal rendelkező zsidók azért adják a Tébe.-n és a Gyosz.-on keresztül a szubvenciókat, hogy a sajtó nekik engedelmeskedjék és minden keresztény embert lehetetlenné tegyen, aki nem a zsidósághoz tartozik és nem az ő érdekeiket védi. (vitéz Benárd Ágost: így van!) Ennek a nemzetközi zsidó ujságírótársadalomnak a hatalmát egy szer smin denk orra meg kell törni Magyarországon. Ezért mondom, hogy nem kell felvenni egyetlenegy zsidó újságírót sem a sajtókamarába, mert hiszen van nekünk elsőrendű írói gárdánk, keresztény írói gárdánk, nem kell félnünk tehát attól, hogy akár külpolitikai vonatkozásban, akár más belpolitikai vonatkozásban a hírszolgálat ne lenne lapjainkban helyesen szerkesztve. Gróf Bethlen István t. képviselőtársam hivatkozott arra a beszédemre, amelyet az együttes bizottságban tartottam és igazat adott nekem. Azt mondotta, ő is helyesli, hogv nem tartom jónak a törvényjavaslat megoldási módját, amikor a kormánynak tulajdonképpen sokszáz és száz más és jobb megoldási mód áll rendelkezésére. Ez igaz, ezt én vallom is, de következtetésében téved Bethlen István 309. illése 1938 május 10-én, kedden. t. képviselőtársam. A zsidók egyenjogúságáért nem fáj a fejem és ha rajtam múlnék, a zsidóságtól elvennék minden jogot Magyarországon, szívesen száműzném őket, mert ők ezt megérdemelnék forradalmi magatartásuk miatt. Különösen akkor tenném ezt, ha ezzel vissza lehetne telepíteni azt a kétmillió becsületes magyar embert, aki éppen az ő évtizedes munkálkodásuk miatt kénytelen volt ennek az országnak területéről kivándorolni. (Horvát Zoltán: Vagy az elmulasztott földreform miatt!) Érdekes, hogy gróf Bethlen István t. képviselőtársam most, Darányi miniszterelnöksége idején veszi észre, hogy különösen a szesz-, a cukor- és élesztőgyáraktól a konceszszió közjogi sérelem nélkül meg volna vonható. Tisztelettel bátor vagyok rámutatni arra, hogy éppen az ő miniszterelnöksége idején hozattak mindezek a rendelkezések és ő volt az, aki a vámvédelem f kiterjesztésevei ezeket a gazdasági vállalkozásokat egytől egyig alátámasztotta. Ennek következtében nem helytálló az, hogy ugyanazon konzekvencia alapján nem helyeseljük a törvényjavaslatot, mert én a magam részéről a szigorítás tekintetében kívánnám azt megváltoztatni, ő pedig a zsidóság érdekében, ahogyan ezt t. előttem szólott képviselőtársam is hangsúlyozta. Egyik t. képviselőtársam éppen az előbb közbeszólás alakjában azt mondotta, nem áll az, hogy itt Magyarországon a zsidóság olyan kiváltságos helyzetet foglalt el, különösen közgazdasági és ipari téren, hogy megérdemelné, hogy vele szemben sokkal nagyobb szigorral járjunk el. Erre nézve bizonyítékképpen bátor vagyok felhozni három miniszteri rendeletet, amely az 1884 : XVII. te. tágítása által lehetővé tette, hogy Magyarországon a zsidóság a keresztény iparral és kereskedelemmel szemben meg nem engedett előnyhöz tudott jutni. Hiszen méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy az 1884 : XVII. te. egészen precízen kimondotta, hogy Magyarországon minden nagykorú férfi és nő kaphat iparengedélyt. Ezzel szemben az elsőfokú iparhatóságok rigorózusan jártak el, mindenütt megvizsgálták a kérelmezők erkölcsi bizonyítványát, sőt a nemzethűség szem pontjából is követeltek tőlük megfelelő bizonyítékokat, mielőtt az iparengedélyt részükre kiadták volna. Méltóztatnak látni, hogy e törvény megszületése után alig egy esztendő múlva máris olyan intézkedések láttak napvilágot, amelyek lehetővé tették, hogy a zsidóság nagyobb mértékben helyezkedhessek el az ipari és gazdasági pályákon. Hiszen — hogy úgy fejezzem ki magamat — 24 óra alatt kellett a zsidóság részére az iparengedélyeket kiadni. r < Az akkori kereskedelemügyi minisztérium a 34.420/1885. számú rendeletben imperative kimondotta, hogy minden külföldi állampolgárnak, aki ilyen kérést terjeszt elő. 24 órán belül meg kell adni az iparengedélyt. Ez más szóval azt jelenti, hogy ha Galieiából megérkezeti Magyarország területére egy zsidó, az a hatóságnál minden huza-vona és minden yita nélkül megkapta az iparengedélyt. Természetesen prazdasági tevékenységét is nyomban megkezdhette, mert a bankok és a külföldi tőke, az internacionális zsidó tőke részéről alátámasztásban részesült. Nem igaz az, amit minduntalan felhánvtorgatnak, hogy a mi szolgabíróinkat, vidéki városaink polgármestereit és alispánjait terheli az a bűn, hogy a zsidóság az ipari és