Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-309
Az országgyűlés képviselőházának 309. ülése 1938 május 10-én, kedden. 411 ban sem adnak. (Malasits Géza: Amikor pedig sztrájkba léptek a munkások, a kormány rendőrsége verte szét a sztrájkot. így történt a Silberpfennigék érdekében!) Nagyon ; örülök, hogy képviselőtársam is osztja nézetemet, mert ez azt mutatja, hogy olyan kérdéseket hozunk ide, amelyeknek megoldása, feltétlenül és sürgősen szükséges. (Zaj balfelől.) De nézzünk át kulturális térre is. Itt is azt szokták szemünkre vetni, hogy vannak olyan állami színházak, ahol a zsidóság nem tud elhelyezkedni. Ezzel szemben kénytelen vagyok megállapítani, hogy Budapesten 11 magánszínház működik, ahol a keresztények nem tudnak elhelyezkedni. Ezeknek az igazgatói között van zsidó ügyvéd, földbirtokos, kereskedő, tőkepénzes, bankhivatalnok, mérnök, de olyan,, aki szakmabeli volna, vagyis színházbeli ember volna, vajmi kevés akad. (vitéz Bánsághy György: Csak szakértő színházi ember nincs! — Fábián Béla: Minden színház átadó! Tessék szakértőket szerezni, szívesen odaadják!) A Vígszínház 14 vezető alkalmazottja közül 14 a zsidó, a Magyar Színház és az Andrássy-úti Színház 14 alkalmazottja közül 12 zsidó, (vitéz Bánsághy György: Csák?) A Művész Színház és a Belvárosi Színház 13 alkalmazottja mind zsidó. A Városi Színház és a Royal Színház 14 alkalmazottja közül 2 keresztény, a Terézkörúti Színpadon, a Pódiumon, — mindig csak a főszereplőket veszem — a Komédia Orfeumban valamennyi alkalmazott zsidó. (Fábián Béla: Békeffi is zsidó?) A 11 magánszínház összesen 67 alkalmazottja között tehát mindössze öt keresztény található. (Zaj a baloldalon.) Én nem személyekről beszélek, hanem számokról. (Fábián Béla: En csak egyet ismerek, Békeffit, az az igazgató, a tulajdonos! Az nem zsidó!) Az igazgatók, a dramaturgok, a gazdasági főnökök, a díszlet- és kosztűmtervezők mind zsidók, legfeljebb a fizikai munkások, a díszletezö munkások, á kellékesek, statiszták kerülnek ki keresztények közül, azoknak 90%-a keresztény is. Ha ezt látjuk, mindenesetre könnyen megérthetjük azt, hogy a magyar színészet miért nem tudja szolgálni ennek az országnak kulturális érdekeit. Teljesen hasonló a helyzet irodalmi téren is. Egy keresztény író, aki megkísérli, hogy olyan müvet írjon, amely nem felel meg a zsidóság szempontjainak, semmi körülmények között nem tud kiadót a maga részére találni, (vitéz Benárd Ágost: Harsányi Kálmán Ellákját húsz évig hevertették! — Fábián Béla: De hol? A Nemzeti Színháznál! — vitéz Benárd Ágost: Szolgálni volt kénytelen a közhangulatot! — Zaj.) A törvényjavaslatnak hibája, hogy 20%-ban állapítja meg a zsidó alkalmazottak arányszámát, holott a lakosság között csak 5% a zsidóság száma. Még nagyobb elvi hiba az, hogy a minisztereik felhatalmazást kérnek arra, hogy közérdekből, indokolt esetben ezt a százaié kszámot még megváltoztathassák — természetesen a keresztények hátrányára. A 2. §-ban a vallás- és közoktatásügyi miniszter kér felhatalmazást, hogy a színháznál közérdekből alkalmazhasson mást is, mint kamarai tagot. Az 5. §-ban pedig a miniszterelnök úr kér felhatalmazást, hogy december 31-ig ne legyen köteles a sajtóban dolgozó zsidó alkalmazottak számát 20% -ig redukálni. A 8. §-ban az illetékes miniszter felhatalmazást kér arra, hogy indokolt esetben, közérdekből 1948 június 30-áig, tehát tíz évig kitolja a 20%-ra redukálást — közérdekből. Micsoda közérdek teheti szükségessé, hogy a kormány ugyanabban a törvényben, amelyet azzal indokol meg, hogy a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyát kívánja helyreállítani, egyidejűleg felhatalmazást kér arra, hogy a végrehajtást tíz évig közérdekből felfüggeszthesse. Még ha részlegesen tenné is, akkor is minden körülmények között ennek a törvénynek intencióját hágja át. Ebből a felhatalmazásból látni, hogy a kormány tulajdonképpen nem oldja meg azt a problémát, amelynek megoldását céljául tűzte ki, mert hiszen minden zsidó vállalat közérdekűnek fogja tartani a maga szempontjából, hogy zsidó alkalmazottait ne legyen kénytelen elbocsátani. Ha azt hiszi az igen t. kormány, hogy ilyen intézkedéssel a magyar közvélemény meg van elégedve, akkor téved, mert minden törvényes eszközzel igyekezni fogunk majd ennek a törvénynek ezeket a rossz intézkedéseit megváltoztatni. Mert tisztelelttel kérdem, micsoda közérdek lehet az, hogy valamelyik zsidógyerek a törvénnyel szemben például újságíró lehessen, ha nem kamarai tag. Az ilyen hatalmat nem lehet megadni egy miniszternek, egy kormánynak sem, mert hiszen még ha a miniszterekben személyileg meg is^ bízunk, a miniszterek váltoiznaik. Egészen más lesz a helyzet, ha például tegyük fel. Fábián Béla képviselőtársam lenne miniszterelnök, mintha Benárd Ágost volna miniszterelnök. (Derültség. — Fábián Béla: Hát ha ketten csinálnánk kormányt! — Elénk derültség.) Mind a kettő másképpen kívánná ezeket az intézkedéseiket foganatosítani és másképpen élnének azzal a törvényes joggal, amelyet részükre ez a törvény biztosít- A törvénynek olyan szöveget kell adni, hogy azt félreértés nélkül a törvény szellemének megfelelően lehessen végrehajtani. A miniszterelnök úr a bizottságban azt mondotta, hogy nem jóhiszemű az, aki 5% megállapítását kéri. A magam részéről erről a helyről Jkénytelen vagyok ezt visszautasítani. Ha arról van szó, hogy nyíltan és őszintén beszéljünk, akkor elmondom azt a felfogásomat, amelyet 18 év óta minden körülmények között vallok és vall a magyar társadalom nagyobbik része is, hogy kérdés, lehet-e jóhiszeműséget feltételezni arról, aki a szóbanlevő kérdések igazságos megoldását a társadalom mai elhelyezkedése alapján, vagy ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedésével kívánja előmozdítani. Általánosságban hibája még a javaslatnak az is, hogy incidentaliter kiragad bizonyos foglalkoizási ágakat és kimondja, hogy ezekben kamaráit kell feállítani. Hibája, hogy csak a nagyvállalatokra kívánja kimondani a izárt számot. Miért nem mondja ki a törvényjavaslat ezt általánosságban, úgy, hogy az ipartestületekben is, a kereskedelmi kamarákban is be kell hozni a zárt számot és csak az' lehessen kisiparos, vagy kiskereskedő is, aki ezen kamarák tagja? Miért nem mondja ki azt, hogy a zártszá.m megállapítása alapján vehető fel az ipari és kereskedelmi, kamarák kötelékébe az iparos és kereskedő? Gyakran halljuk azt az ellenvetést: mi lesz a magyar kereskedelemmel és iparral, ha kizárjuk belőle a zsidóságot? Megnyugtathatom a t. Házat, ha a hitelkérdést rendezzük, akkor minden körülmények között nyugodtan nézhetünk a kereskedelmi és ipari 59*
