Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-309

412 Az országgyűlés képviselőházának élet rekonstrukciója elé. Ez esetben ugyanis t mindazokat, akiket 50 éven keresztül az ipari és kereskedelmi foglalkozásokból a hitel hiánya kiszorított, sőt exisztenciájuikíban tönkretett, újból sorompóba állítjuk és akkor a kereskedelmi és ipari élet ismét arra a nívóra fog emelkedni, amelyen a céhrendszer idejében állott. (Ügy van! jobbfelól.) A kikeresztelkedés kérdésében is nagyon szerencsétlen a javaslat intézkedése. Általános elv az, — szerintem — hogy ha egy nemzetiségi egyént megkeresztelnek, akkor az illetőnek nemzetisége és faja nem változik meg. Ha a cigányt vagy négert megkeresztelik, az akkor keresztény cigány vagy keresztény néger lesz, még ha meg is tanul magyarul. Ép így van a zsidónál. Ha megkeresztelik, akkor legfeljebb keresztény zsidó marad. Mit számít az, ha egyes kiemelkedő egyéniségek megkeresztelkednek, amikor azok továbbra is tulajdonképpen a zsidóság faji érdekeit képviselik? Hogy miért keresztelkedik ki egy zsidó, azt nem tudhatom, de általában nem a vallásos meggyőződés vezeti, hanem az anyagi érdeke. Nagyon sokszor a házasságkötés szükségszerűsége, nagyon sokszor a kereskedelmi és a társadalmi életben elfoglalandó pozíciója teszi számára szükségessé, hogy a keresztségét felvegye. En nem akarok azokkal az argumentumokkal élni, amelyekkel a törvényjavaslat él, amikor kimondja, hogy az a zsidó, aki 1919 augusztus elseje előtt — tehát a kommunizmus megszűntének napja előtt — kikeresztelkedik, az tulajdonképpen a kikeresztelkedés tényével magyarrá válik. Szerintem akár 1919 augusztus elsejét, akár 1867 vagy 1848 júliusát teszik meg terminussá, ez teljesen mindegy, mert a megkeresztelkedett zsidó továbbra is zsidó marad. Általában ki kellene mondania a törvénynek azt, hogy a zsidó különálló faj, amely az egész világon mindenütt r kellemetlen annak a népnek, amelynek kebelében lakik és mindenütt a revolúciót készítette elő. Hibája a javaslatnak, hogy nem mondja ki azt, vájjon a zsidóságot felekezetnek vagy fajnak tekinti-e. Szerintem itt volna alkalom arra, hogy ezt a kérdést eldöntse a törvényhozás és ne bízza a dolgot a bíróságra. Egyik mondatában a törvényjavaslat fajnak dekla- j rálja a zsidóságot, másik mondatában pedig izraelita felekezetről beszél. Ha ez r

megmarad, akkor sem a bíróság, sem az egész magyar gazdasági élet nem fog tudni ebben a kérdés- ! ben egységes és helyes álláspontra helyezkedni, mert nem fogja tudni, hogy ki tartozik a zsidó fajhoz és ki tartozik a zsidó felekezethez. Én éppen ezért a törvényjavaslat 4. §-ának első bekezdéséhez módosító indítványt terjesztek elő, amellyel a szakasz átszövegezését kívánom elérni. Módosításom a következő (olvassa): »A sajtókamara, úgyszintén a színművészeti kamara tagjai közé a zsidó fajhoz tartozó személyek csak oly arányban vehetők fel, hogy számarányuk az összes kamarai tagok számarányát nem haladhatja meg.« Ezzel természetesen kimondatnék alapelvként a javaslatban az, hogy a zsidó az fai, amivel aztán a gazdasági életben is és a bíróságnál is megkönnyítenők a kérdés elbírálását. Nem állja meg a helyét az az ellenvetés, hogy az ilyen értelmű módosítás ellenkezik a magyar közéletben kifejlődött erkölcsi és tradicionális jogelvekkel. A régi magyar törvények 309. ülése 1938 május 10-én, kedden. sokkal szigorúbb rendszabályokat kodifikáltak ennek a kérdésnek rendezésénél. A tények követelik, hogy a zsidót fajnak deklaráljuk éá megszűnjék az a lehetetlen helyzet, hogy felekezet elleni izgatásnak lehessen minősíteni egyes keresztény embereknek a zsidóság ellen írt cikkeit vagy elmondott beszédeit, A szabadkőműves régi bírák, akik között még zsidó is volt, kimondották azt, hogy a zsidóság felekezet, vallás. A törvényhozásnak viszont joga van kimondani azt, hogy a zsidóság faj. Ha valaki kikeresztelkedik, zsidónak számít továbbra is, mert biztosan azon túl is a zsidókhoz tartozik, azoknak érdekeit támogatja a jövőben is, mint ahogy ezt ma is látjuk. Ezt különben a zsidó vallásra való visszatérés tényéből is megállapíthattuk. Az 1919 augusztus elseje után kikeresztelkedettek közül ugyanis az utolsó tíz esztendőben egy negyedrész tért vissza a zsidó vallásra. Do érdekesen fonák helyzetet teremt az előttünk fekvő törvényjavaslat a nemességgel és bárósággal felruházott régi zsidók hátrányára. Ezek ugyanis a javaslat következtében hátrányos helyzetbe kerülnek az 1919 augusztus elseje előtt kikeresztelkedettél szemben, vagyis a megkeresztelkedett galíciai sokkal előnyösebb helyzetben lesz, mint az évtizedek vagy évszázadok óta itt élő zsidó báró vagy zsidó nemes. Nem azért mondom ezt, mintha fájna értük a fejem, de az igazság az lett volna, ha ezekre a zsidó bárókra és nemesekre nem terjesztették volna ki ennek a törvényjavaslatnak hatályát. Ezzel is csak rá akarok világítani arra a ferde helyzetre, amelyet ennek a javaslatnak indokolása hoz magával és amelynek korrekciója egészen a részletes tárgyalás befejezéséig minden körülmények között a kormány kezében van. Tudjuk azt, hogy a bíráskodásban a büntetések kiszabása milyen különbözőképpen történik. A régi büntetőtörvénykönyvet át kellene szövegezni, mert egyes szakaszai nem bírálják el megfelelően azokat a kérdéseket, amelyekben éppen most igyekszünk közmegnyugyást teremteni. Virrasztó Koppány például kétévi fegyházat kapott ugyanakkor, amikor Baján Ármin zsidó bankár 200.000 vagy 300.000 pengő elsikkasztása miatt csak hathónapi börtönt kapott. Méltóztatik látni, hogy a közgazdasági életben elkövetett bűncselekmény kevesebb veszélyt rejt magában, mint az, ha valaki különleges ideákkal foglalkozik. A zsidóság hatalmának alapja az, hogy szétszórtan él a népek között, de internacionálisan támogatja a belőle származókat. Aki ezt tagadja, nem mond igazat. Romániában és Csehszlovákiában az ott élő zsidók a statisztika adatai szerint 1920 óta 70%-ban megtagadták magyarságukat, belementek abba, hogy külön fajként, külön kisebbségként kezeljék őket. (Horváth Zoltán: Na! Na!) Kérem, tisztelt képviselőtársam is tudja, hogy a megszállt területeken rengeteget szenved a magyarság azért, mert magyar voltát nem hajlandó megtagadni. Rengeteg ember elveszítette állását, nyugdíját, kenyerét és azt a vagyonát is, amelyet hosszú évtizedeken keresztül keserves munkával kuporgatott össze és nom maradt számára hátra más, mint az öngyilkosság, vagy pedig a lassú kipusztulás és elnyomorodás. Tehát azon zsidókkal szemben, akik megtartják magyar voltukat, minden körülmények közt tisztelettel fogok adózni, mert ezek áldozatokat