Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-309

r Az országgyűlés képviselőházának i szűkre koncedálni. A sajtó ma világhatalom, amelynek a közvélemény irányítására olyan nagy befolyása van, mint amilyen a régi időkben az egyházaiknak volt. Amint a régi időkben az egyháznak sem engedték meg, hogy papjaik zsidók legyenek, szerintem ma sem lehet megengedni azt, hogy újságírással, tehát a közvélemény irányításával zsidó foglalkozzék, mert az soha semmiféle kérdésben nem lesz tárgyilagos. Bár politikai és gazdasági szükségszerűség hozta létre ezt a javaslatot, kiindulási pontjának szerintem a numerus claususnak kellett volna lennie, mert a numerus clausus jól bevált rendszere lett volna az egyetlen remedium ahhoz, hogy eredményesen oldja meg a kérdést. Hiszen sem Klebelsberg Kunó törvénye, sem a mindenkori kormányoknak, valamint sok politikusnak megalkuvó álláspontja sem tudott rajta annyit rontani, hogy ez a törvény elsikkadjon, különben, ha az egyetemek autonómiája nem fedezte volna és a mellette álló ifjúság nem tartotta volna védelmében* ez is éppenúgy elsikkadt volna, mint nagyon sok olyan probléma, amelynek elsikkadása volt a mai szomorú és nyomorúságos helyzetnek a következménye. Véleményem szerint Darányi miniszterelnök úr szegedi beszéde helyes volt, mert helyesen szögezte le, hogy a zsidóság arányszáma túlzott a mi gazadsági életünkben. De mindjárt le is kellett volna vonni a konzekvenciákat és intézkedéseket kellett volna tenni a gazdasági életben való túltengésük megszüntetésére. Ennek az elmaradása volt szerintem a mulasztás, ha a miniszterelnök urat mulasztással lehet vádolni. Természetes, hogy a zsidóság a győri beszéd után, az Anschluss okozta első ijedelemből felocsúdva, rögtön a szabotázs fegyveréhez nyúlt. A zsidóság szabotázsától azonban nem kell félnünk, mert a keresztény kereskedők és iparosok, valamint »zabáid pályákon működő polgártársaink sokkal jobban és becsületesebben fogják megoldani az összes kérdéseket a közélet szempontjából is, mint a zsidók. Csak a hitelkérdést kell megoldani, mert tulajdonképpen ez az igazi probléma. Hiszen csupán a pénzintézetek által protezsált zsidóság tudta lekonkurrálni a keresztény kereskedőket és iparosokat és ennek a hitelnyújtási visszásságnak a rétvén tudta a keresztény exisztenciák helyeit gyorsan és biztosan elfoglalni. Ennek a kérdésnek a megoldásáról a gazdasági miniszter úrnak kell gondoskodnia. Nagyon szép és a közvélemény megnyugtatására alkalmas volt az a kijelentése, hogy fel vagyunk készülve és egy egész évi szabotázzsal szemben is állani fogjuk a harcot, én azonban a magam részéről csak akkor tudnék igazán megnyugodni, ha a^ miniszter úr hozzátenné ehhez azt a kijelentést is, hogy a keresztény exisztenciákat nemcsak ezekre a pályákra való átnevelésse, hanem a hitelélet megváltoztatásával is át fogja segíteni a gazdasági élet új berendezkedéseibe. Ha a kormány gazdasági téren megteszi mindazokat az intézkedéseket, amelyek a keresztény exisztenciákat alátámasztják, akkor én nem félek attól, hogy a 10. §-t, amely a szabotázs ellen szól, alkalmaznia kelljen. T. Ház! A társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának helyreállításáról szóló törvényjavaslatról mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy tisztán részletkérdésekkel foglalkoKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XVIII. >9. ülése 1938 május 10-én, kedden. 409 zik és nem oldja meg ezt a problémát a maga teljes egészében, holott ilyeii nagyszabású kérdés elintézésére nem lett volna szabad a kormánynak ilyen részlet javaslattal jönnie a parlament elé. A zsidókérdés megoldását sokkal komolyabban és alaposabban kellett volna előkészítenie és az a rettenetes sürgősség, amelylyel ezt az Öt év alatt végrehajtandó törvényjavaslatot egy kissé talán meglepetésszerűen is, szinte órák alatt bedobta a közvéleménybe, azt a látszatot kelti, mintha a kormánynak e kérdés megoldásánál nem volna meg az a bátorsága, amelyre annakidején hivatkozni voltunk bátrak. Nem is akarom hinni, hogy Darányi miniszterelnök úr azt a kijelentését, hogy eddig és ne tovább, a jövőre nézve is fenntartani kívánja, mert a keresztény magyar társadalom, ha kell és szükségesnek mutatkozik, mindenkor meg fogja találni a maga jogainak védelmében a törvényes eszközöket^ arra, hogy ezen a törvényjavaslaton is tágítson, hogy majd ez a törvény tényleg megvédje a magyarság jogait ebben az országban. Rá kell mutatnom még arra, hogy a javaslat a bizonytalanság érzetét kelti bennem és egyszersmind azt a látszatot kelti, mintha a javaslat a zsidókérdés lényegét nem érintené és kerülni kívánná és pedig azzal, hogy csak egyszer, a 4. §-ban használja a »zsidó« szót, azon túl pedig mindig körmondatokban hivatkozik arra, hogy a társadalmi egyensúly helyreállításán keresztül tulajdonképpen a zsidókérdés megoldását szolgálja. Azt gondolom, nem kell ettől félni s helyesebb volna ezt nyiltan kimondani. Nem szeretném ugyanis, ha ez a törvényjavaslat csak a kis zsidókra volna hátrányos, hanem elsősorban a százmilliós vagyonokkal rendelkező zsidókat szeretném ennek a törvényjavaslatnak hatálya alá vonni, mert a gazdasági élet egyensúlyát csak így lehetne helyreállítani. A t. kormánynak még ma is rendkívül sok intézkedési lehetőség áll a rendelkezésére, amellyel a gazdasági élet egyensúlyát helyre tudná állítani és lehetővé tudná tenni az ország területén a magyar fiatalság elhelyezkedését. Például utalok elsősorban arra, hogy államosítani kellene a szénbányákat. Tessék elhinni, hogy a Vidák és Chorinok eltávozásával a szénbányászat semmi körülmények között nem szűnnék meg. Kiváló magyar mérnökök kerülnének ezeknek a vállalatoknak vezérigazgatói székébe, akik a maguk magyar hitével és gondolkozásával magánjogi alapon egyszerűen elbocsáthatnák a zsidó alkalmazottakat; ennek következtében semmiféle külön intézkedésre nem lenne szükség a jövőben arra, hogy elhelyezkedhessék az a fiatal keresztény generáció, amely olyan kiváló képzettséggel kerül ki a műegyetemről. Ha a kormány mélyrehatóan és gyökeresen akarná megoldani a zsidókérdést, akkor szerintem elsősorban azzal a törvényes jogával élne, hogy a szeszgyárakat és élesztőgyárakat elvenné a Fellnerektől, a Lédererektől és a Moskovitsoktól és ezeket a gyárakat olyan megbízható keresztény emberek kezébe adná, akik a magyar érdekeket szolgálnák a jövőben. A t. kormány figyelmébe ajánlom, hogy a szeszmonopólium milliós hasznát szövetkezeti szeszgyárak létesítésével arányosan meg lehetne osztani a mezőgazdasági népesség egyedei között és akkor valóban nem fenyegetne az a veszedelem, hogy ëzek a jövedelmek kivándorolnak majd Vaduzba. A kormánynak jogában áll elvenni a zsi59