Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-309

404 Az országgyűlés képviselőházának meggyűlésen követelték a zsidó sajtó megrendszabályozását* Egy ilyen nagy tömeggyűlés alkalmával mondotta a magyar fajvédelem fanatikus apostola, a magyar katolicizmus egyik kimagasló alakja, a — sajnos — korán elhalálozott néhai Prohászka Ottokár püspök úr a következőket (olvassa): »Látom, hogy a tüntetést az undor és az utálat váltotta ki annak megtapasztalásakor, hogy mivé lesznek eszmék es eszmények, szabadságok és legnagyobb kincsek egy hazátlan tintakuli-had moicskos kezei 'között. Értem, hogy, hogy a nemzet is, mint minden szerves test, önkenytelen reflexmozdulatokkal védekezik a hátbatámadás, a tőrdöfés, a lezuhanás ellen, hogy természetszerűen felsikolt, amikor gazok rongyosra vetkőztetik, amikor ellenségeinek kiszolgáltatják és a söpredéket, a forradalom szennyvizét úrrá lenni segítik a jogrend — oh, a féltett jogrend! — és a szabadság, a krokodilus-könnyeikkel megsiratott szabadság fölött. Értem azt is« — és ez aktuális különösen ma is — »hogy a nemzetnek az a tisztességes része, amelynek még nem szúrták ki szemét paragrafus okkal és még meg nem tévesztették életösztöneit a szabadságot, főleg a sajtószabadságot mindenki számára követelő holdkóros frázisokkal, felelősségre akarja vonatni azokat az orgánumokat, amelyek bomlasztó munkájának az államot, a vallást, minden rendet, a sajtószabadságot is lábbal tipró garázdáikoldásának köszönhetjük a patkányforradalmat«. Majd így folytatja Prohászka (olvassa): »Jól teszik, ha ezt követelik, mivel bizonyos igaz, hogy mindez a haj csak lelkiismeretlen zsidó sajtó révén szakadt reánk«. De én nem csak a magyarság, a magyar katolicizmus e (kimagaslóan nagy halottjára hivatkozhatom, hanem hivatkozhatom a túloldalon ülő egyik képviselőtársunkra, Bethlen István grófra. Bethlen István gróf, mint a Tesz- akkori elnöke, 1921 február 22-én kelt és az akkori kormányhoz intézett memorandumában, melynek címe »Emlékirat a, sajtó rendezése tárgyában« a következőket írja, (olvassa): »A. közelmúlt eseményei . teljesen kizárják a destruktív sajtó jóhiszeműségét. Ennek a sajtónak fegyvere ma is az az álarc alatt, ami volt eddig: a tekintély lejáratása, osztálygyűlölet szítása, uszítás, Istent tagadó és nemizetet tagadó tanok elhkitése. A külföldön tomboló rágalomhadjárat támogatása által és hamis hírek terjesztése útján folyik a lázító munka. A Tesz. felfogása szerint független legfelsőbb sajtóbíróság felállítása szükséges, melynek kiküldetése a törvényhozás útján volna eszközlendő.« En mély tisztelettel ajánlom ezt a gondolatot' az igazságügyminiszter úr és az igazságügyi államtitkár úr figyelmébe. Bethlen István gróf ezen sajtóbíróság által kiszabható büntetésképpen többek között ajánlja a vétkes újságírónak az újságírásból való kizárását, valamint a lapvállalat vagyonának az államra való áthárítását, Mire azonban ez' az emlékirat eljutott a Szent GyÖrgy-térre, az emlékirat aláírójából magyar királyi miniszterelnök lőtt. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a Tesz.-elnök Bethlen, úgyátszik, nem értett egyet a miniszterelnök-Bethlennel, vagy fordítva, mert a miniszterelnök-Bethlen nem azonosította magát e tekintetben a Tesz-elnÖk Bethlennel és tíz éves kormányzati működése alatt nom tudta, vagy nem akarta megrendszabályozni ezt a destruktív sajtót, (vitéz Benárd Ágoston: Es ma?) Ma hallottuk a néhai Tesz. elnök és néhai niinisz309. ülése 1938 május 10-én

> kedden. terelnök részéről a bizottságban azt a mindenkit felvilágosító felszólalást, melyhez bővebb kommentárokat nem kell fűiznöm és amellyel még beszédeim további során leszek bátor vitába szállni. T. Ház! Ügy tudom, Ernszt Sándort t. képviselőtársam mondotta egy alkalommal azt. hogy (olvassa): »A zsidó sajtóban fényes katolikus férfiak nevét olvashatjuk, mint ünnepi cikkírókét. Ezt szégyeljük és azt kell mondanunk, hogy árulás a katolicizmus ellen, ha valaki a zsidó újságba ír.« En a t. Háznak és minden személyeskedéstől mentesen Apponyi György gróf képviselőtársamnak figyelmét szeretném tévedések elkerülése végett felhívni arra, hogy ezt nem én mondtam, hanem Ernszt Sándor- Ha állásfoglalásomat szélsőségesnek méltóztatik találni, úgy mégis meg kell állapítanom azt, hogy ezen szélsőségességben én igen előkelő társaságba kerültem, mert akkor velem együtt szélsőséges volt néhai Prohászka Ottokár püspök úr, Bethlen István gróf és Ernszt Sándor t. képviselő úr is. T, Képviselőház! Nem kétséges, hogy nem csak a forradalmak alatt folyt ez a tendencia a sajtóban. Azóta isi a legperfidebb módon, hol nyiltan, hol burkoltan igyekeznek kigúnyolni, kifigurázni mindén nemzeti megmozdulást, legyen ez belföldön, vagy külföldön. Emlékezzünk vissza és ne felejtsünk mi magyarok olyan könnyen, mint ahogy szoktunk, hogyan írtak Mussoliniról, hogyan írtak az olaszig hesszin hadjárat elején Olaszországról, hogyan írtak a legutóbbi napokig, az Anschlussig Németországról — ma már nem mernek, mert félnek, — hogyan írtak a nemzeti Spanyolországról és hogyan írtak Franco tábornokról még ma is. (Csilléry András: „Felkelő csapatok!") Igen helyesen állapítja meg a javaslat indokolása, hogy a sajtóban a zsidóság nem utolsó sorban nyereséges vállalkozás lehetőségét látta és kereste és hogy ugyanaz a zsidóság, amely a sajtóban oly nagy és kártékony szerepet játszik, jelentős többségében nem érezte át a nemzet történelmi hagyományait, ezek reá nézve nem jelentették ugyanazt az értéket, mint mireánk, az ország autochton lakosságára és hogy a zsidóságot a nemzeti és társadalmi együvétartozás gondolata — mint ahogy'a javaslat igen finoman kifejezi magát, — nem minden rétegében hatotta át. Mesterséges antiszemitizmusról hallunk, ezzel szemben a^ valóság az, hogy a tényleg létező antiszemitizmusnak egyik oka, mondhatnám főoka a zsidóság túlnyomó részének — tisztelet a kivételeknek, — úgy a múltban, mint a jelenben való viselkedése. Ennek a zsidó sajtónak mentalitása, az abban megjelent cikkek, valamint ezzel a mentalitással szimpatizáló egyes túloldali t. képviselőtársaimnak beszédei, mint például Bassay, Rupert, Vázsonyi képviselő urak beszédei nagyobb mértékben és eredményesebben szítják az antiszemitizmust, nagyobb propa; gandát csinálnak a szélsőségnek, mint Szálasinak akár kéthónapi tevékenysége. (Haám Artúr: Ez így van!) Ügy a bizottságban, mint itt a plénum ban több ízben hallottunk sirámokat a miatt a 14— 16.000 zsidónak sorsa felett, akiket ez a javaslat érinteni fog. Ha a zsidóság annyira nem fajnak tekinti magát és azt állítja, hogy asszimilálódott a magyarsággal, akkor miért nem hallunk ennél sokkal gyakrabban felszólalásokat a magyarok százezreinek sokkal szomorúbb S helyzetéről? Utóvégre a százezres tömegek 1 nyomorúsága mégis csak háttérbe kell, hogy