Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-309

Az országgyűlés képviselőházának . szorítsa ennek a 14—15.000 embernek problémáját. A másik kedvenc érvük az. mi lesz a kihatása a megszállott területek magyarságára en.nek a javaslatnak. E tekintetben teljes egészeben magamévá teszem Eckhardt Tibor t. képviselőtársamnak azt a felfogását, hogy nmejavaslat helyett szívesen megadnókia. hazai zsidóságnak mindazon jogokat, de csakis azon jogokat, amelyeket a megszállt területeken élő magyarság nemcsak teóriában, hanem praxisban is élvez. Állandóan hivatkoznak — és ez tegnap is történt, — a magyar nemzet nagy történelmi neveire, Rákóczira, Kossuthra, Deákra, Szemere Bertalanra. Sokkal helyesebb volna, ha megmaradnának a maguk jelen időbeli nagyságai mellett és azokra hivatkoznának, mint amilyenek Weisz Fülöp és Felmer Pál, vagy Goldberger, vagy ha kell Buchinger képviselőtársam, sőt ha ez sem elég, kisegítésül odavehetnék Rassay és Rupert képviselőtársaimat is, de hagyják végre-valahára békében nyugodni azokat a nagy nemzeti halottakat, akik ezen reájuk való hivatkozás ellen tiltakozni nem tudnak. Egy ellen azonban én, mint katolikus ember a leghatározottabban tiltakozom, az ellen t. i., hogy a katolikus felfogást magyarázzák nekünk épp arról az oldalról és hogy a katolikus egyházat velünk szemben védelmezzék meg. Akik évtizedeken keresztül kvalifikálhatatlau módon támadták az egyházat és annak olyan kimagasló emberét, mint amilyen az előbb hivatkozott Prohászka Ottokár volt, azok ne védjék velem szemben a katolicizmust és az egyházat és ne mondják nekem és nekünk, hogy mi a katolikus felfogás, azok, akik abban a mentalitásban élték ki magukat, amely megnyilvánult az Esti Kurir 1924 október 14-i cikkében, amely az 1924 október 12-én megtartott XVI. katolikus nagygyűlésen elmondott beszéddel foglalkozott, amelyet Prohászka Ottokár tartott társadalmunk erkölcsi hanyatlásáról. Ez a cikk Prohászkát végig mint a tót géniusz képviselőjét állítja be, ami már magában véve elég perfid beállítás (Ügy van! jobbfelől.). A magyarság iránt való vad gyűlölettel vádolja Prohászkát és többek közt azt írja róla, hogy: »Hangjának rezgéséből kiérezzük, hogy boldogtalan lenne, ha nem szidhatná, ha nem ostorozhatná bűnei miatt a nemzetet. Ha a magyarnak nem lennének hibái, bűnei, ki kellene találni valamit, ami miatt Ottokár megremegtethetné erkölcsi felháborodását. Minden korholásban van valamilyen szeretet, de itt a korholásban a gyűlölet tombolja ki magát, a gyűlölet, amely boldog, hogy okot kapott a korbács megsuhogtatására. Csak a gyűlölet tud ennyire a hibákban, gyarlóságokban és bűnökben kéjelegni.« Ezek, akik ilyen részrehajló perfidiával tudtak egy Prohászka Ottokárról beszélni, ne beszéljenek nekem a katolicizmusról és a katolikus egyház védelméről. Ezt mi, magyar katolikusok joggal kikérjük magunknak. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Mélyen t. Ház! Mind a bizottságban, mind itt a plénumban Rassay Károly és Propper Sándor t. képviselőtársaim megkockáztatták azt a kijelentést, hogy erre a javaslatra rá van ütve egy bélyeg, amelynek szövegét: Made in Germany. Először is ez nem igaz, másodszor pedig legyen szabad megkérdeznem, hogy e valótlan állítás mellett nem valószínü-e, hogy ha ők egy hasonló javaslatot szövegeztek volna meg, arra jogosan lehetne ráütni azt a bélyegzőt, hogy Made in Palestin, azaz Pa>9. ülése 1938 május 10-én

} kedden. 405 lesztinában csinálódott? (Úgy van! jobbfelől.) Ez a javaslat semmi néven nevezendő összefüggésben nincs és nem is lehet semmilyen német eseménnyel és ennek hangoztatása csak hangulatkeltés. T. Képviselőház! Beszédem elején, .hivatkoztam arra, hogy Bethlen István gróf a bizottsági ülésen elmondott beszédében mindenkit felszólított, hogy teljes nyíltsággal valljon szint ebben a kérdésiben. Minthogy eddig is megfogadtam ezsn tanácsát, továbbra, is meg akarom azt e tekintetben fogadni, de az ő beszédére vonatkozóan is. Bár a kormány tagjai a ' maguk .. válaszát tmiegadták Bethlen István képviselőtársunknak, én, mint ennek a többségi pártnak egy egyszerű katonája, egyszerű képviiselőta,gja mégis foglalkozni kívánok az ő beszédében elmondottakkal. Mindenek előtt megállapítom, hogy Bethlen István külpolitikai okokra, hivatkozásával nyiltan kliimondotta azt, amiiti eddijg az őt körülrajongó és körültömjénező ízisii'dó sajtó nem mert megírni. A magyarországi izsidósáfg eddig nemi mert a maga indokolatlan panaszaival és vélt sérelmeivel a külföldhöz appellálnli. Sajnálatos és elítélendő dolognak tartom, hogy habár akaratán! kívül is, dia ehhez a bátorítást egy volt magyar miniszterelnök adta meg. (Ügy <vun! ' jobbfelől.) Ahelyett, hogy egy nem létező népszövetségi jóakarat megsemmisülését jósolgatná, talán áldásosabb tevékenységet fejtene kï a volt miniszterelnök úr, ha közismerten kiváló külföldi összeköttetései révén eljárna olyan értelemben, hogy a megszállott területek magyarságát nem csak elméletben, hanem valóságban is illessék meg mindazok a jogok, amelyeket ez a törvényjavaslat biztosítani fog Magyarország zsidóságának. (Helyeslés.) Kár volt továbbá Bethlen Istvánnak jóslásokba bocsátkoznia a kormány ötéves tervének végrehajtását illetőleg is és ugyanakkor, bár bizonyára szintén akaratán kívül, felhívni a figyelmet arra, hogy hiszen szabotálni is lehet. A szabotálok részérp a gazdasági miniszter úr már a bizottsági ÜIPsen megadta a maga válaszát. A magam részéről legyen szabad ehhez hozzátennem, hogy ha a szabotálás nagyobb mértékben következik be, akkor ezzel a problémával necsak a gazdasági miniszter úr foglalkozzék, hanem ebben az esetben a mélyen tisztelt igazságügyminiszter úr méltóztassék nem kinyitni, hanem kitárni a börtönök aj tájait, méltóztassék helyreállítani a túl korán megszüntetett internáló táborokat és ezeket méltóztassék ezzel a társasággal megtölteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Bethlen beszédében azt a kijelentést kockáztatta meg, hogy a kormányt felelősség terheli azért, hogy nemcsak eltűrte, hanem sok esetben maga is szította és csinálta a lazítást, az izgatást lapjain keresztül. Ezt mi, ennek a pártnak tagjai, mint teljesen alaptalan vádaskodást, a leghatározottabban visszautasítjuk. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) És ha van sajtó ebben az országban, amely izgat, mint ahogy, sajnos, van, akkor ez az a zsidó sajtó, amely sokkal közelebb áll Bethlenhez, mint a kormányhoz. Darányi Kálmán kormányának és kormányzati rendszerének meglehetnek a maga hibái, de egy vitán felülálló erénye van, az, hogy ennek a rendszernek nem Dréhr Imrék a pillérei. (Ügy van! Úgy van!) És ha vannak, akik a szenvedések és a nyomorúságok következtében a forradalom gondolatától sem riadnak vissza, akkor ennek, véleményem szerint