Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-308

382 Az országgyűlés képviselőházénak szonélvezői, tétlenül nézzék, miniszter úr, vagy pláne biztassák a kődobálókat, ilyent még nem látott a világ, (vitéz Bánsághy György: Most lát!) Érteném, ha a kormány óriási szociális alkotásokra, bátor népi politikára készülne, ha óriási arányú földibirtokreformot csinálna, vagy olyan vagyonadót, amilyent Németországban csinálnak, akkor érteném, hogy csinál magának mesterségesen egy tömeghangulatot, de amikor pár ezer állás kicseréléséért engedi felgyújtani a tömegindulatot, azt nem értem; hiszen ez nem áll majd meg a zsidóverésnél, mert már ma is földosztást, vagyonszétosztást, sőt szabad rablást követelnek kint a perifériáikon. Ezt nem értem. (Vázsonyi János: Gimnazistákat szerveznek!) A felelősséget nem háríthatja el a kormány magáról, felelős azért, mert pártjának szélsőséges érzelmű politikusait nagyranövelte és a mérsékelt elemeket hidegre állította. Felelős azért, hogy a tömegek minden szélsőséges irányú törekvését rögtön teljesítette. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy nem engedi magát túllicitálni, ezt azonban bizonyosan úgy értette, hogy ő licitál túl mindenki mást cselekedeteivel. Csak utalnom kell a^ titokban, nagy számban terjesztett röpcédulákra, ahol a bécsi sorsra való utalással kormányférfiaknak a ibécsi sorssal való megfenyegetésével találkozunk. (Fábián Béla: Miért kell ahhoz röpcédula? Ma benne van Bornemisza miniszter úr testvérének lapjában, hogy gondoljanak a miniszter urak arra, mi történt Schmitz-cel! — vitéz Bánsághy György: Talán Spitzcel mi történt?) Itt hivatkozom arra, hogy követelték Setényi Imre főkapitányhelyettes és Sombor-Sohweinitzer József rendőrfőtanácsos távozását (Kéthly Anna: El is érték!) és ime néhány héttel később ez a kívánságuk parancsszóra teljesedett. Hogy az ilyen és ehhez hasonló jelenségek egész sorozata milyen hatást gyakorol a társadalomra, az elképzelhető. (Boczonádi Szabó Imre: . A gyenge idegzetűekre!) T. képviselőtársam, én nem tudtam

1 idáig, hogy ön a keresztény társadalmat ilyen gyengének tartja. (Zaj.) Az opportunus, • a gyáva, az alkalmazkodó emberek sietnek csatlakozni ahhoz a mozgalomhoz, amely egyrészt szép szavakkal és ígéretekkel csábítja, másrészt konzekvenciákkal, következményekkel terrorizálja, fenyegeti őket és amelyről azt látja, hogy a kormány annak minden mozdulatát tolerálja, sőt minden kívánságát teljesíti. Az emberek, kishivatalnokok, akarnokok, az állásnélküli intelligencia, amikor azt látjiák, hogy a röpcédulaosztogatókat nem fogjak el, amikor azt látják, hogy a kormánypárt képviselői nyilasgyűléseken szerepelnek es nyilas képviselőjelölteket támogatnak, amikor azt látják, hogy a mozgalom kívánságait gyorsan törvényjavaslatokba foglalják, amikor azt látják, hogy a kormány* tárgyal ezekkel az elemekkel és sehol nyíltan meg nem tagadja őket, akkor érthető, hogy az emberek szaladnak oda, ahol újabb szakszervezeti igazolványt lehet kapni és azzal majd belépőjegyet lehet biztosítani az eljövendő gyönyörű, nagyszerű, boldog időre. (Vázsonyi János: Az új kommunizmusba!) Szomorú és nem őszinte közállapotok ezek, amelyeknek eredménye, hogy Magyarországon ugyanaz a társadalmi osztály, amely annakidején fejvesztetten sza308. ülése 1938 május 9-én, hétfőn. ladt Károlyi Mihály pártjába és alig hogy oda belépett, máris szaladt a szocialistákhoz szakszervezeti igazolványért, most a szélsőjobboldali pártokhoz szalad, mert arra számít, hogy majd eljön azoknak az ideje és mindenki alacsony sorszámú igazolványt akar kapni. (vitéz Bánsághy György: Mit kell fizetni érte?) A legszomorúbb azonban az, hogy a szélsőjobboldali mozgalmakban nem lát senki kijegecesedést, a legszomorúbb az, hogy a szélsőjobboldali mozgalmaiknál nincs egy alulról felépített, nehéz küzdelmekben megedzett r párt, amilyen volt' a fasisztapárt Olaszországban, vagy a nemzeti szocialistapárt Németországban. Itt csak egy tömeghangulatot, egy antiszemita tömeghangulatot látunk, mesterségesen felgyújtott tömeghangulatot, amelyen belül egyes politikai törtetők próbálnak maguknak e hangulatból minél nagyobb kört kihasítani; és ezek egymás ellen is harcolnak, de mindegyiknek az ad erőt, ha ízsidóizik, mert háta mögött számíthat arra, hogy a nagy körnek, az egész tömegnek hangulatát megkapja ehhez. (Fábián Béla: Egymás helyiségei előtt vonulnak el az Andrássy-úton menetoszlopokban.) A baj az, hogy ezek a jobboldali mozgalmak, ha sikerülne is győzelemre jutniok, iákkor sem jelenthetnének ennek az országnak megnyugvást, mert a helyzet ma nagyon hasonlít ahhoz a kocsihoz, amelynek lovait^ e;gy esztendő óta korbácsolják, űzik, hajtják és ijesztgetik, és amikor a kocsi vágtatásba ment át, a kocsin ülők egymás kezéből próbálják kikapni a gyeplőt és senki sem tudja ma megmondani, hogy Festetics, Szálasi, Hajniss, vagy Balogh fogja-e kellő pillanatban a gyeplőt megszerezni, (vitéz Bánsághy György: Az ő dolguk, rájuk kell bízni! Majd megegyeznek ! Mit izgatja ez Payrt?) Annyira elfajult a helyezet, hogy csak igen nagy erővel, nagy energiával, a kormány nyílt, őszinte és bátor kiállásával lehetne mindezt megakadályozni. (Boczonádi-Szabó Imre: Hát a Nöf. mire való?) Az omajd elvégzi a maga dolgát. A forradalmat sohasem a forradalmárok csinálták, hanem mindig a központi (hatalom gyengesége. Méltóztassanak elolvasni az orosz cárizmus bukásáról Komarov Kurov orosz generális nagyszerű könyvét, amelyben rámutat 'm-s, hogy Oroszország nagy, 'hatalmas, erős és rettegett volt az egész világon mindaddig, amíg funkcionáriusai, miniszterei, kerületi kormányzói bátran helytálltak, életüket kockáztatták a nihilisták és anarchisták merényleteivel szem-, ben, de ÖsszeomloU abban a percben, amelyben Lwow herceg Kerenszkivel, a forradalmárokkal kezd itt tárgyalni. (Úgy van! a szélső baloldalon ) Egy államot csak úgy lehet vezetni, ha az állam élén álók, a kormányzat élén állók ismerik és tudják Németország Összeomlásának körülményeit. 1918 november első napjaiban, amikor az összeomlás jelei már láthatók voltak, a német császárt felkereste Michaelis volt német kancellár 12 porosz főnemes élén — 75 évnél egy sem volt fiatalabb — és ők tizenketten azzal a kéréssel mentek a német császárhoz, hogy álljon az élükre, menjen ki velük a nyugati harctérre, menjenek bele egy pergőtűzbe és haljanak hősi halált. Azt mondották a német császárnak, hogy ha ki tudtunk küldeni mi, a német állam reprezentánsai a hazáért és a trónért, a hazáért és a dinasztiáért meghalni millió és millió németet, amikor a haza és a dinasztia veszedelemben