Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-308

Âz országgyűlés képviselőházának van, nekünk is meg kell tudnunk halni érte. (Felkiáltások jobb felől: Nem segített volna! — vitéz Ujfalussy Gábor: Nem mentették volna meg vele! — vitéz Bánsághy György: Megmentették volna? — Fábián Béla: Talán a trónt megmentették volna!) Talán az országot is! (Fábián Béla: Talán az országot is! — vitéz Ujfalussy Gábor: Én tudom, mert véletlenül éppen ott voltam a nyugati fronton, hogy nem lehetett volna vele megmenteni!) Ugyanis, ha a német nép azt látja, hogy azokért az igazságokért, amelyekre tanították évtizedeken, évszázadokon keresztül, mindenki helytáll, nemcsak tőle kérnek áldozatot, akkor a német néptől a legnagyobb, leghősiesebb, legheroikusabb önfeláldozást lehetett volna kérni még az utolsó percben is. Ha azonban egy nép azt látja, hogy azok, akik az élén állanak, akiknek a rendet, a nyugalmat, a biztonságot fenn kell tartaniok, alkudoznak azokkal, akik a rendet, a biztonságot és a nyugalmat veszélyeztetik, akkor meginog a nép hite azokban az egyszerű elemi igazságokban, amelyek nélkül pedig államot fenntartani nem lehet. (Zaj.) Nem tudok szabadulni attól a kérdéstől, hogy mit akar a kormány ezen az úton elérni. Nem tudom elhinni, hogy azért a pár állásért, egy pár állás kicseréléséért ekkora rizikót vállal, (vitéz Biró György: Tizennégyezerről van szó, nem pár állásról!) Az útra, amelyen a kormány halad, ráismerünk. Ez az út, amelyen a kormány felhatalmazásokat kér, hogy a parlamentet a munkájából kikapcsolja, hogy az államfő jogait is megkerülje, egészen szokatlan és furcsa diktatúra útja. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egy diktatúra útja diktátor nélkül, egy diktátor zsenialitása és nagyvonalúsága nélkül, mintha azt mondanám, hcigy Goethe Faustja Goethe nélkül, (Vázsonyi János : De Zauberlehrlingekkel!) Ám egy diktatúra diktátor nélkül üres keret, amellyel nem lehet kormányozni és amely éppen azért szükségképpen összeomláshoz vezet. Kérdés, vájjon van-e ezen az úton megállás! Mielőtt erre válaszolnék, méltóztassék megengedni, hogy néhány percig még magával a javaslattal foglalkozzon. (Halljuk a szélsőbaloldalon.) Meggyőződésem, hogy a javaslat nem old meg semmit, az egyenlőtlenséget nem szünteti meg, több kenyeret nem ad, 'még az is vitás, hogy ezeket az elvett állásokat oda tudja-e még adni az elhelyezkedésre váró keresztény társadalomnak; ezzel szemben veszélyezteti az ipart, közgazdaságilag pedig helytelen, mert gyakorlott emberek helyére gyakorlatlan embereket tesz. Végül igazságtalan és sok fájó sebet üt olyanokon, akik arról igazán nem tehetnekT. Képviselőház! Csak egy példára akarok hivatkozni. Ott vannak például a magyar sportnak, Magyarországnak büszkeségei, ott vannak a magyar olimpiai bajnokok, (Vázsonyi János: Ügy van!) akiknek nevét, munkásságát, múltját és dicsőségét a testnevelés házában márványtábla örökíti meg. Ezek az olimpiai bajnokok, akiknek nevét márványtáblába vésték, 83 első díjat, bajnoki aranyérmet szereztek Magyarországnak, éhből 31-et zsidó vallású verj senyzők szereztek. 31 bajnoki érmet 19 zsidó vallású magyar sportember kapott. Engedelmet kérek, ezeket a kormányzó úr kitüntette, (Vázsonyi János: Ügy van!) ezeket a kor'8. ülése 1938 május 9-én, hétfőn. 383 mányzó úr elismerésben részesítette és az egész •magyar nép, az egész magyar nemzet, tekintet nélkül rangra, pozícióra, társadalmi állásra, felekezetre és fajra, ünnepelte, örömmel fogadta, amikor hazajöttek és mindenki megpróbálta ezeknek, akik a magyar trikolórt külföldön, a világ legjobbjainak küzdőterén felszökkentették az árbocra, a polgári útját egyengetni és elősegíteni, s most megtörténhetik, hogy a zsidótörvény alapján ki fogják dobni őket az állásaikból. Ez hálátlanság és nem méltó a magyar nemzethez akkor, amikor 'meggyőződésem szerint — és ezt százszor és százszor hangoztatom — más megoldások is vannak, amelyeik egyszerűbbek, célravezetőbbek és nem olyan brutálisak. Az a kérdés, t. Képviselőház, hogy melyek ezek a megoldások, az a kérdés, hogy mi volna a teendő. Az erre adott válaszban abból az elképzelhetetlen arányú tömegnyomorból kell kiindulni, amelyet az ország nagyvárosaiban és a falun egyaránt tapasztalhat az elfogulatlan, jóhiszemű és őszinte szemlélő. Elképzelhetetlen tömegnyomorról beszélek, olyanról, amelyben az emberek ezrei és ezrei nemcsak reménytelenül élnek, hanem formálisan es valójában éheznek is, napokon keresztül nem esznek. Hogy mit jelent az évek óta tartó munkanélküliség az egyes családoknak, hogy milyen anyagi és erkölcsi lezüllést, milyen kétségbeejtő lelkiállapotot és helyzetet jelent, arról méltóztassék meggyőződni, bármikor megtekinthetők a főváros perifériáin lévő telepek. T. Képviselőház! Ezen segíteni kell, gyorsan, azonnal, nem bürokratikus módon, nem sablonosán, nem kiírásokkal, mert elkésünk, — sőt máris elkéstünk, t. Ház! Méltóztassanak nekem elhinni képviselőtársaim, hogy a tömegnyomor veszedelmes, itt van az ajtónk előttEzt le kell vezetni, óriási arányú közmunkákkal, amelyeket nem lehet sablonosán kiírni, amelyekhez nem lehet sablonosán hozzányúlni, órák és percek kérdése ez, mert különben senki sem tudja megmondani, hogy hová fajulnak és hová vezetnek ezek a dolgok. Olyan közmunkát kell teremteni,^ vagy óriási arányú csatornázást iVagy erődök építését a határokon, olyan közmunkát kell teremteni, amelyet katonailag lehet megorganizálni, ahol minden állásnélküli és munkanélküli ember kenyeret kap 24 órán belül, ahol az ácsok barakktáborokat építenek, a mérnökök mérhetnek, a tisztviselők számolhatnak és ahol a bubikusok ezreit be lehet állítani földmunkára. Nem számít, ha száz millióba, kerül is, mert egy forradalom tízszer annyi kárt okoz az országnak. A fő az. hogy mindenki dolgozzék, mindenki kenyeret keressen. Ez százszorosan vissza fog térülni az államnak és megnyugszanak az indulatok, megoldhatók lesznek azok a kérdések, amelyekhez ebben a javaslatban a kormány csak félmegoldással mer nyúlni. Egy nagy politikus vészsikoltására volna szükség, hogy meg lehessem menteni a helyzetet, nem ilyen céltalan javaslatokra. (Zaj.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Payr Hugó: Tíz perc meghosszabbítást kérek. (Zaj jobbfelőL) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni^ (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Payr Hugó: T. Képviselőház! A népi politikát nem hirdetni, hanem gyakorolni kell,