Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-308

Az országgyűlés képviselőházának 308. ülése 1938 május 9-én, hétfőn. 38l elvész, ha az izraelitáknak jogot adunk, akik azonban nem utálják azoknak forintocskáit és aranykáit elfogadni és azért tagadják meg azt, amit mi törvény által nekik adni akarunk, hogy törvény hiányában tőlük legyen kénytelen a zsidó jogokat vásárolni.« T. Képviselőház! Mgyelméztetnem 'kell a kormányt .arra, hogy etgy ilyen javaslat isimét bevezetheti ezeket az állapotokat, legalább is utat nyithat ilyen állapotok kialakulására. Ha a kormány valóiban csak a zsidókérdéssel akart volna foglalkozni és azt akarta volna megoldani, sokkal okosabban, tette volna, ha ímegvizsigálja, hogy kik azok, akiki 1914 óta jöttek he az országba, kiik ^azqk, akiik a galiciai hadjárat során egy új népvándorlás formájában OmosizLemgyelországból és Galíciából áramlottak, be Magyarországba és itt azóta, megkapaszkodtak. Ezek állampolgársálgi jogainak revideálása sokkal kevésbbé sértette volna a magyar zsidóság létalapját és érdekeit, mint egy ilyen javaslat, amelynek hatása kiszámíthatatlan és amelyről senki nem tudja pontosan, 'megmondaná, hogy kit és hogyan fog találna

1

. T. Ház! Az ember igazán nem! érti,, nai történik itt. Az amíber igazán nem érti, kinek lehet érdeke a gazdasági elet felvirágoztatása helyett, a gazdasági életet megbénítani. Mert felmerül a kérdés, hogy mii lesz itt, ha — ne adja Isten — valóhan leáll egy csomó gyár, ha az utcára kerül mé|g egy pár ezer munkanélküli eamber, ha a miagyar ipar és kereskedelem, amely az elmúlt évtizedek .alatt az ország városait, elsősorban Budapestet olyan hatalmassá, gazdaggá és erőssé 'tette, hogy az állami létnek egyik pillérét, egyik alapján képezi úgy, hogy az állami adóknak legnagyobb részét viselni tudja, hogy az ország mezőgazdasági terményeinek legnagyobb részét fel tudja venni; mondom, mi. lesz itt, ha ez az alig megteremtett, a világválságot alig hogy túlélő magyar ipar éái kereskedelem összeomlik. Miből fogjuk fizetni a tisztviselőinket, hol helyezzük el a vidék egyre szaporodó népfeleslegét, hogyan tartjuk fenn. az ország kulturális színvonalát, tudományos intézményeinket, klinikáinkat, egyetemeinket, kórházainkat

1

? Mi lesz itt, ha mindez "bekövetkezik? Sajnos, a jelek ülyen rázkódtatásnak előrevetik az árnyékát. Az élet egyre drágul. a kereseti lehetőségek csökkennek. A lakások, a, kislakások ibérét már 'emelik. Olvashatjuk, hogy a kivitel nehézségekbe ütközik. A pengő külföldi értékelése is veszélyeztetve van. És -mindezen; felül ott van az az állandó veszedelem, hogy ha egy gyár vagy iparág Magyarországon leáll, nagyon gyorsan elfoglalja helyét a német^ ipar, amely természetszerűleg az ő szempontjából jogosan fliesi azt a poncét, amikor Magyarországon »Absatizigebiet.«-et talál saját produktumai számára. Ha egy magyar 'gyár kazánja «alatt kioltottuk a tüzet és a gyár hely élbe a hatalmas mámét konkurrencia befurakszik, akkor azt a gyárat nem lehet, egyhamar újból! üzemibe helyezni, azokat a kazánokat nem lehet újból befűteni. Nyilvánvalóan tehát, szent meggyőződésem és érzésem, hogy azok, akik a kormányt belevitték a zsidókérdésnek békés megoldása helyett ebben a brutalisés kevéssé taktikus eljárásba, azok akarva vagy akaratlanul, tudva vagy tudatlanul a német gazdaság érdekelírnék készítették elő a talajt. (Vitéz Bánsághy György: Szép mese ez!) Ne mondják, t. Ház. hogy a javaslat által előidézett zökkenőiket át lehet hidalni azzal a 'módszerrel, amellyel például Endre László alispán úr kísérletezik, aki enyhe rábeszéléssel akarja a gyárakat megakadályozni az üzemredulkciólban. Amelyik vállalat vagy gyár nem kap rendelést, amelyikhez nem folyik be a piae felvevőképességéhez mért jövedelem vagy pénz, annak elfogy a pénze és pénz nélkül nem tud sem munkásokat fizetni, sem keresztény fiatalságot elhelyezni. T. Képviselőház! A gazdasági veszedelmek mellett azonban politikai veszedelmeket is látok ebben a javaslatban. (Egy hang a jobboldalom: Pesszimista!) A politikai veszedelem talán nagyobb, mint a gazdasági, mert gazdasági válságokat kiheverhet egy ország, a társadalom szétbontása, a forradalmi szenvedélyek szítása azonban beláthatatlan következményekkel járhat. Mi más a forradalom, mint a társadalomnak elemeire bontása és mi más a zsidó javaslat, mint ennek az elemekre felbontásnak megkezdése. Mert hiszen máris halljuk útonútfélen, tegnap már népgyűlésen, hogy a zsidók után a svábok ellen kell védekeznie a magyarságnak. (Derültség jobbfelől.) A svábok ellen, akiknek legnagyobb része sokkal kevésbbé aszszimilálódott, mint a zsidóság. Méltóztassék csak a budakörnyéki falvakat megnézni, ahol a svábok még ma is, évszázadok után eredeti germán kultúrájukat, szokásaikat és tulajdonságukat érintetlenül őrizték meg. Akik pedig aszszimilálódtak, — mondja ez a közvélemény — azok ma öntudatlanul is szálláscsinálói egy német irányzatnak és akár tetszik, akár nem a t. túloldalnak, a közvéleményben már megállapították, hogy a kormány tagjai között csak egy törzsökös magyar van és a minisztereknek többsége sváb származású. Ilyen körülmények között nem nehéz megjósolni, hogy eljön az idő, amikor ugyanolyan ellenérzés lesz a magyarságban sváb származású polgártársaink iránt, illetve a jelenlegi politikai irányzat miatt, mint amilyen gyűlölet támadt a kommün után a zsidóság

1 ellen, (vitéz Biró György: Nem egészen így van! — Derültség jobbfelől.) De ha nem is megyünk ilyen messzire, a társadalom szétbomlásának, felbomlásának jelei közelebb is mutatkoznak. A svábok elkülönítése után majd a katolikusok fogják megállapítani, hogy a betölthető pozíciókban és állásokban ők nem képviselik az országban elfoglalt számarányt. (Kéthly Anna: Ez már folyik is! Az iskolákban máris számolják, hány százalék katolikus és hány százalék protestáns van!) A protestáns üldözés után majd sorra kerülnek a bolgárok, az unitáriusok meg az örmények, hogy a tagozódás teljes legyen. (Derültség jobbfelől) Ez is egy fajtája és nem is a legveszélytelenebb fajtája a forradalomnak és ezt a forradalmat vitathatatlanul a magyar királyi kormány indította meg, nemcsak közpénzen táplált ós előkelő kommunista vezéreket, hogy ne mondjam, vörös dandárparancsnokokat alkalmazó sajtójával, hanem ezzel a javaslattal is, amely semmit sem old meg, csak feltépi a magyar jogrend zsilipjeit. A történelem előtt mindazért, amit ez a törvény előidéz és mindazért, ami ennek a törvénynek életrehívását előidézte, a kormányt terheli a felelősség, mert ma már nyilvánvaló, hogy a kormány sajtójában mesterségesen szította, vagy legalább is tűrte, hogy szítsák azt a hangulatot, amely az ország társadalmi és gazdasági békéjét aláaknázza. Ennek célját, mint mondottam, nehéz megérteni. Ha éhes emberek követ vesznek és beverik az ablakot, erre találunk mentséget lelkünkben, de hogy a magyar államiság palotáinak lakói, hogy úgy mondjam, ingyenes ha-