Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-308
Az országgyűlés képviselőházának 308. ülése 1938 május 9-én, hétfőn. 379 kalmazottak arányszáma, akik (maximálisan az összalkalmazottak jövedelmének 20%-át élvezhetik „ Mit jelent ez a szövegelés magyarul 1 ! Azt, hogy néhány ezer embert kitesznek az állásaiból és az így elvett kenyeret adják oda más néhány ezter embernek. Tisztelettel kérdem: lesz-e ennek az eljárásnak a következtében egyetlen <egy falattal is több kenyér ebben az országban? Lesz-e csak egy állással is több? Lehet-e ilyen módon csak egyetlenegy emberrel többet elhelyezni, mint ahány ma pozícióban, vagy állásban van? Ha nem, akkor meg kell kérdeznem, vájjon megvált'ozik-e a társadalmi és gazdasági egyensúly azáltal, ha ez a törvényjavaslat törvénnyé válik, (vitéz Csicsery-Rónay István: Meg blz'ony!) megváltozik-e a gazdasági és társadalmi egyensúly, ba az egyik szájtól megvonom a falatot és a másiknak adom? (vitéz Csicsery-Rónay István: Nem kell félteni a másikat!) Ez lehet az. egyik társadalmi rétegnek jó és kellemes és lehet >a másikra nézve kellemetlen, de a jelenlegi egyensúlyhelyzetet nem változtatja meg és főként nem 'biztosítja az egyensúlyt, (vitéz Csicsery-Rónay István: Nagy tévedés!) T. Ház! Fel kell vetnem azt a kérdést, hogy egyáltalában mit jelent a gazdasági és társadalmi^ egyensúly és miért kell azt biztosítani. Nézzünk szembe ezzel a kérdéssel olyan tárgyilagosan, ahogy a miniszterelnök úr kívánja. Miért nincs Magyarországon a gazdasági élet egyensúlyban? Aki ismeri a magyar eletet, az tudja, hogy az egyensúly hiányát azok az óriási szélsőségek jelzik, amelyeket lépten-nyomon tapasztalhatunk. A több százezer pengős évi jövedelemmel bíró vállalati igazgatók az egyik oldalon és a tízezres tömegekben élő munkanélküliek nyom or tanyái a másik oldalon. A százezerholdas birtoktestek, latifundiumok és nagybirtokok az egyik oldalon, az éhező kubikosok tízezrei a másik oldalon. Ez az az egyenlőtlenség és egyensúlyhiány, amely a magyar életet és a magyar nemzetet súlyos veszélyekkel fenyegeti. Ha a kormány komolyan ki akarja küszöbölni ezeknek a veszedelmeknek lehetőségét, akkor ezekhez a kirívó szélsőségekhez kell hozzányúlnia. T. Képviselőház! Ez már nem zsidókérdés, vagy helyesebben szólva, nem elsősorban zsidókérdés, mert a százezerpengős évi jövedelmeket éppenúgy zsebreteszik a nyilas mozgalmakat támogató keresztény vállalati igazgatók és "szövekezeti vezetők, mint a zsidó iparmágnások. Ami pedig a birtokelosztás egyenlőtlenségét illeti, azt hiszem, erről t. képviselőtársaimnak ebben a képviselőházban igazán nem kell többet beszélnem. Ha tehát a kormány az egyensúlyt komolyan és őszintén helyre akarja állítani, akkor ne terelje mellékvágányra ezt a kérdést, jöjjön ide becsületes, igazságos és bátor kezdeményezéssel, (vitéz Csicsery-Rónay István: Elég bátor volt!) amely a nagy szélsőségeket kiküszöböli, a nagy gazdasági ellentéteket közelebb hozza egymáshoz és az egyensúlyt valóban megteremti s az ilyen kezdeményezést tapssal fogják fogadni mindazok, akik a mai lépést aggódással figyelik. T. Képviselőház! Külföldön mindenütt közelebb áll a politika a néphez, mint Magyarországon. A liberális és demokratikus Angliában már régen nacionalizálták a mammutvállalatokat éppenúgy, mint ahogy a fasiszta államok is megfogják az óriási jövedelmekot, nem is szólva a földreformról, amely már a Balkán-államokban is a messzi múlt zenéje. Ezeket a nagy kérdéseket azonban, amelyeknek megoldásával a nép széles rétegeit emberi színvonalra lehet emelni, nem lehet megoldani olyan javaslattal, amelynek minden szakasza meghazudtolja a címet. Ezeken az elvi és elméleti megállapításokon kívül azonban gyakorlati aggályokat is kell, hogy tápláljon az, aki ezt a javaslatot elfogulatlanul elolvassa. Ilyen gyakorlati aggály az, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak hogy nem ad^ több kenyeret, hanem még eszmei célját sem éri el, mert meggyőződésem szerint nem vezeti le az antiszemitizmust. Ha igaz az, hogy kormányozni annyit tesz, mint előrelátni, akkor nagyon kevés előrelátást és nagyon rossz kormányzást jelent ez a javaslat, (vitéz Csicsery-Rónay István: Nagy tévedés!) elsősorban azért, mert rossz időben nyújtották be. Ez a javaslat ugyanis az egymilliárdos beruházási törvény kísérőzenéje. Nyilvánvaló taktikai hiba, hogy amikor a kormány a magyar nemzet érdekében ix merkantiltőkétől nagy áldozatokat kíván és kér, ugyanakkor fejbe veri ezt a merkantiltőkét. Mert bármi légyen is, t. képviselőtársaim, valakinek a véleménye a magyarországi merkantiltőkéről, azt mindenkinek el keil ismernie, hogy szerves összefüggő része a magyar életnek, amelyet ma kiemelni vagy megsemmisíteni nagy nemzeti veszedelmet jelent. De rossz időben nyújtotta be a kormány ezt a javaslatot azért is, (vitéz Csicsery-Rónay István: Tíz évvel ezelőtt tette volna!) mert az egésznek olyan színezete van, mintha a javaslat az ' utca követelésének nyomása alatt jött volna létre és jött volna ide a képviselőház elé. (vitéz Csicsery-Rónay István: Nagy tévedés! — Zaj.) Az ilyen rossz időben benyújtott javaslat pedig, amely enged az utca szélsőséges követeléseinek, nemhogy levezetné ezt a kérdést, nemhogy megnyugtatná a kedélyeket, hanem ellenkezőleg, felszítja a szenvedélyeket. Ügy néz ki a dolog, mintha itt szándékosan mindent elkövetne valaki, hogy ne sikerüljön az egymilliárdos beruházás, (vitéz Csicsery-Rónay István: De sikerülni fog!) Mintha volnának titkos és titkolt erők, amelyeknek ismeretlen és érthetetlen érdekük az, hogy a magyar gazdasági élet megbénuljon. (vitéz Csicsery-Rónay István: Majd csodálkozni fog, ha sikerül!) T. Képviselőház! Nézzük tovább a gya : korlati aggályokat: nézzük először a gazdasági vonatkozásúakat. Ez a javaslat még nem torvény, de a gazdasági depresszió máris tapasztalható az egész országban. A gazdasági elet vérkeringése pang. Nem mondom, hogy leállt, de a pangás nem vitatható, (vitéz Üjfalussy Gábor: Majd megindul!) Vannak, r \ akik ezt a kétségkívül szomorú hatást egy újabb Jelszóval akarják megmagyarázni és azt mondjak, hogy a zsidóság szabotál. Ez a jelszó, vagy naiv, vagy rosszhiszemű. Hiszen a zsidóság ellen éppen az a vád, hogy túlságosan anyagias. Ha pedig ez a vád igaz, akkor elképzelheti valaki, hogy a zsidóság szándékos szabotál áshoz fog, amikor kereshetne? Hogy képzelheti el valaki, hogy egy zsidó vállalat tulajdonosa vagy vezetője, akinek évenkint többszázezer pengő rezsiköltséget kell előteremtenie, a rezsiterhekkel nem törődve, szabotál, leállítja a vállalatot és nem dolgozik? Hiszen mindenki, aki felépített magának egy kis val55*
