Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-308

378 Az országgyűlés képviselőházának téye, de meg- nem engedve, a lehetetlent el sem képzelve, ha ez mégis bekövetkeznék, abban az esetben igaza van a miniszterelnök urnák, bölcsen mondta, hogy megszűnnék a magyarság és a zsidóság symbiosisának, együttélésének lehetősége, (Fábián Béla: Miért kell arról beszélni, amit el sem képzelünk!) amit én erősebb szavakkal így vagyok bátor megfogalmazni: a magyarságának öntudatára ébredt nemzet nem fogja tűrni, hogy a zsidóság miatt az első magyar is éhen halhasson ebben a hazában mindaddig, amíg itt az utolsó zsidó h él. (Fábián Béla: Hű, az Istenit! — Boczonádi Szabó Imre: Ugye, jól megvédte őket

1

? — Derültség. — Fábián Béla: Ügy, mint a trianoni békeszerződésnél!) T. Ház! Őszintén bevallom, én radikálisabb javaslatot szerettem volna, mert, mint sebész, a százszázalékos megoldások embere vagyok. Mégis rendületlenül bízva a kormány intranzigens hazafiasságában és bölcsességében, tudom, hogy elment a lehetőség határáig, bízva bátorságában és erejében, tudom, hogy elment a szükségesség határáig is s ezért a javaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps jobb felől és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Payr Hugó! Elnök: Payr Hugó képviselő urat illeti a szó. Payr Hugó: T. Képviselőház! A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló törvényjavaslatot nem fogadoni el és nem szavazom meg. Állásfoglalásom indokolása során utalhatnék a törvényjavaslat miniszteri indokolására is, amely az érvek egész légióját csoportosítja a javaslattal szemben. De utalhatnék nemcsak a zsidótörvényjavaslat ellen, hanem a törvényjavaslat mellett felszólalt képviselőtársaim beszédeire is, amelyekből minduntalan kicsendült a gazdasági és társadalmi igazságok sérelme. Benárd Ágoston t. képviselőtársam felszólalásában sem találtam egyetlenegy érvet sem, amely állásfoglalásom megváltoztatására késztetne, vagy kényszerítene. Nem akarok - ismétlésekbe bocsátkozni és ezért az általános vita során csak azoknak a szempontoknak a felsorolásával próbálok meggyőződésemnek kifejezést adni, amelyek a javaslat elleni küzdelemre késztetnek. Nem mintha egy percig is azt hinném, hogy ez a küzdelem eredményre vezet, hiszen az igazságügyminiszter úr régen kijelentette már, hogy a javaslaton lényeges változtatást a kormány nem enged. Mégis úgy vélem, jó, ha a képviselőház naplójában nyoma van annak, hogy a kormány-omnipotencia, a megalkuvás és behódolás korszakában voltak, akik figyelmeztették a kormányt arra, hogy az az út, amelyre a nemzetet viszi, (vitéz Bánsághy György: A legjobb útra viszi! — Boczonádi Szabó Imre: Ez a magyar feltámadás útja!) veszedelmekkel teljes és tragikus fordulatokhoz vezethet. A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló törvényjavaslatban a kormány három korszakalkotó újítást tömörít tíz rövid paragrafusba. Az első részben felhatalmazást kér egy sajtóés színművészeti kamara felállítására, (vitéz Bánsághy György: Szükség van rá!) a második rész segítségével a kereskedelmi és ipari vállalatokból a zsidó alkalmazottaknak talán 50%-át akarja kiszorítani, (Boczonádi Szabó \ 308. ülése 1938 május 9-én, hétfőn. Imre: Olyan sokan vannak?) a harmadik részben pedig a gazdasági élet teljhatalmú irányítására, illetve a gazdasági életbe való korlátlan beavatkozásra kér jogot. (Boczonádi Szabó Imre: Nagyon helyes!) A kormány mindezt azzal az indokolással teszi, hogy először is a zsidóság a nemzet testétől idegen réteg lévén, túlnyomórészt olyan jövevényekből áll, akiket nem fűznek gyökérszálak az ország múltjához és akik a nemzet szenvedéséből, megpróbáltatásaiból, küzdelmeiből, alkotó munkájából nem vették ki megfelelő mértékben a részüket, másodszor pedig a zsidóság a maga egészében aránytalanul jómódú az ország többi lakosságához képest. Lényegében ezek azok az indokok, amelyeknek alapján a kormány most nyomon követi az utcai heccelődést, törvényhozási úton akar rést ütni a jogegyenlőség elvén, (Boczonádi Szabó Imre: Azt nem éri sérelem!) ki akar dobálni egy esomó alkalmazottat az állásából és be akarja vezetni a gazdasági életben a 20%-os numerus clausust, amivel elindít egy olyan (folyamatot, amelynek végét nem lehet látni. A miniszterelnök úr a javaslat bizottsági tárgyalása során azt kérte, hogy mindenki minden elfogultságtól mentesen igyekezzék a kérdéshez hozzányúlni. Azt mondta a miniszterelnök úr (olvassa): »Sine ira et studio kell ezt a kérdést tárgyalni, tisztán a nemzet egyetemes érdekeinek szem előtt tartásával és a felé a cél felé való törekvéssel, amelyet a jar vaslat a címében visel: vagyis a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosítása tárgyában.« Szeretnék^ ezen az úton maradni és ezért iparkodom egészen tárgyilagosan megállapítani, hogy ha 9 millió ember életérdeke úgy kívánja, ha a nemzet egyetemes érdeke azt követeli, hogy négyszázezer ember vagyonát és életét feláldozzák, (Ellenmondások jobb felöl. — Boczonádi Szabó Imre: Semmi ilyesmiről nincs szó! Kubikosnak, napszámosnak, utcaseprőnek elmehetnek!) — én tovább is megyek — bármennyire fáj is ez, az ilyen áldozatot meg kell hozni. A népek sorsának irányításánál nincs helye a szentimentálizmusnak. Ha a háborúba ki lehetett küldeni félmillió embert meghalni, {Ügy van! Ügy van!) ha a B-lista bevezetésével át lehetett törni a köztisztviselői állások alapelveit, (vitéz Csicsery-Kónay István: Pedig ez a zsidókat nem érdekelte!) akkor a zsidóságtól is lehet ilyen áldozatot kérni, vagy követelni, ha a nemzet egyetemes érdeke ezt így kívánja(Ügy -van! Ügy van! jobbfelöl és a középen.) De vájjon kívánja-e, (vitéz Csicsery-OR-ónay István: Amint látjuk, igen!) vájjon valóban érdeke-e a nemzetnek az, amit ez a javaslat céloz? (vitéz Csicsery-Rónay István: Még a zsidóságnak is érdeke!) Ez a kérdés, ezt kell tárgyilagosan megvizsgálnunk és én azt hiszem, hozzáfűzhetem a miniszterelnök úr ilyenirányú kéréséhez azt is, hogy az elfogulatlanság mellett nem szabad, hogy e kérdés vizsgálatánál a képviselőházat az utca vagy a tömegek hangulata befolyásolja. (Fricke Valér: A józan megfontolás !) A javaslat lényege az

f hogy a gazdasági élet egyensúlyának megváltoztatásával a. társadalmi élet egyensúlyát hatályosabban biztosítsuk. Ennek érdekében vezeti be a magyar életbe azt az elvet, hogy a sajtónál, a színművészetek terén és általában a gazdasági vállalkozásoknál maximálisan 20% lehet a, zsidó értelimiségi al-