Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-308

368 Az országgyűlés képviselőházának néhány súlyosan terhessé vált kartelszerződás megszűnésére vezethet. Ez szükséges, nemcsak a munkásság, hanem a tőke védelmére is, főként azért, hogy egyszersmindenkorra lehetetlenné tétessék a munkások elbocsátásával űzött zsarolás. Példa volt rá a Gfb.-gyár esete, amelynek vezetősége, amikor a vállalatot valamelyest közérdekűbb adóval igyekeztek a pénzügyi hatóságok megróni, azzal felelt, hogy a munkásokat szélnek eresztette. (Egy hang a jobboldalon: Elég disznóság!) Alig lesz lehetséges elkerülni olyan rendszabályokat, amelyek a vállalatokat arra kényszerítenek, hogy a készfizető vevőknek a közbüleső és láncoló kartelvállalatok elkerülésével az áru bizonyos mennyiségét szolgáltassák ki. Ezzel egy sereg láncoló kereskedő és ipari szerv alól húznák ki a talajt. Köztudott dolgok ezek, amiket elmondottam, mert a gazdasági életben foglalkozó kereszténység, a zsidóságnak kispolgári része is, mindennapi munkájában napról-napra érzi azt a sűrűre font hálót, amelyet a kartelkapitalizmus font körülötte és amely.gazdasági életének minden lépésénél nehezebbé és nehezebbé válik s teszi kétségessé gazdasági munkájának eredményeit. Kirobbanásokra alkalmas lelkiséggé fajulhat, ha a gazdasági munkában elhelyezkedett polgárság azt érezhetné, hogy a kartelkapitalizmussal való harcában és alárendelt helyzetében az állam nem képes részére az egyenlőséget és a védelmet biztosítani. Most, hogy categoricus imperativus-ként kell megoldani ezeket a kérdéseket, annak jelentékeny részben az az

1 oka, hogy annak ren• dezése idáig is halogattatott. Nem kis- bajt okozott, hogy maga a kartelkapitalizmus kérdése mindamellett, hogy az eknult évtizedekben a fórumon nagyon sokszor panasz hangzott el ellene» mégis kivétetett a kritika középpontjából azért, mert a (monopolkapitalizmus egyszerűen zsidókérdésnek mondatott« A zsidókérdés pedig — mint az, köztudomású — az utóbbi időkben Magyarországon olyan volt, hogy (ahhoz anathema terhe alatt tilos volt hozzányúlni. (Ügy van! a jobboldalon,) Ahelyett, hogy nyugodtan, sine ira et studio leültek volna az érdekeltek és az összes közérdekűivé vált kérdéseket szakkérdésnek felfogva, igyekeztek volna megoldáshoz juttatni, a kérdés egyszerűen elimináltatott a közéletből. Magyarországon az, aki akár a zsidókérdéshez, akár a kartelkapàtalizmus, akár a bankokrácia kérdéséhez hozzányúlt, aki kritizálni merte, mint tanulatlan, éretlen kezdő, a dolgokhoz nem értő dilettáns állíttatott be (Ügy van! Ügy van! a középen?) és a legcsekélyebb, ami történt vele, az volt, hogy sajtóhadjáratot indítottak ellene és esetleg személy szerint üldözték. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Mindnyájan emlékezünk rá, hogy a boldogult Vass Józsefnek, szelídlelkű pap^miniszterünknek, aki egyszer a Házban a bankökráeiát kritizálta, mily bárdolatlan és méltánytalan kritikában volt része. Hogy ez így volt, azt az úgynevezett liberális oldalról is» sőt a zsidóság oldaláról is elismerték. Nagyon sajnálom, hogy a boldogult Sándor Pálnak, akire tisztelettel emiékezein, figyelmeztetései a kartelkapitalizmus kérdésében, sőt a zsidóság ügyeiben süket fülekre találtak; ott is, de sajnos, a mi oldalunkon is, akkori közéleti embereink körében is. Ha ezek a figyelmeztetések annakidején figyelembevétettek volna, akkor ezek a kérdések, amelyek ma mint sürgősen megoldandó kérdések állanak előt308. ülése 1938 május 9-én, hétfon. tünk, talán másként és egyszerűbb formában követelték volna megoldásukat. Végigtekintve az egész kérdéskomplexumon, nekem az az érzésem, hogy kevesebb apprehenzióval és gyűlölettel, de annál több objektív nyugalommal kell a kérdést elbírálni. Nem. antiszemitizmus ez. Az antiszemitizmus negatívum, nekünk pedig pozitívum kell: a magyar nemzet, a magyar faj gazdasági prosperitásának jövő biztosítása. Az, hogy párszáz vagy párezer ember állása fölcserélődik, nagyobbrészt a kérdés idáig való halogatásának következménye és mindez nem azért történik, hogy valakinek a szájából a kenyeret elvegyük, hanem a kényszerű, de józan felfogás szerint azért, hogy legyen egy újabb generáció, amely a szerepeket majd a közérdekűség irányában tudja venni. Bennünket nem az antiszemitizmus vezet, mert meggyőződésem,— és ezt ismételten hangoztatom — hogy ha sikerül, amit a javaslat szelleméből és a kormány ténykedéséből is világosan lehet következtetni, a mainál lényegesen közérdekűbb kapitalizmus alapjait megvetni és idáig való elferdüléseit korrigálni, ebben a közérdekű kapitalizmusban a termelés kiterjesztésével magáinak a zsidóságnak is, a zsidóság kispolgári kategóriáinak lényegesen kedvezőbb elhelyezkedési lehetősége nyílik majd, mint amilyen elhelyezkedési lehetőség a törvény végrehajtása során tőle elvonatik. De ezeket az intézkedéseket meg kell tennünk. Meg kell tennünk azért, mert jöhet idő, amikor a közhangulat nyomása alatt a konzervatív reformereknek — mint ahogy mondottam — nem jut már sem idő, sem alkalom ahhoz, hogy munkájukat objektív szakszerűséggel vigyék véghez és erre nyugodt idő való. A. gazdasági kérdések végkép nem tűrik az improvizáitságot! Es ezt vagyok bátor hangoztatni a radikális jobboldal felé is. Lássa be tehát a zsidóság, lássa be előkelő protektoraival együtt, hogy ezekre a rendszabályokra szükség van; lássa be annál is inkább, mert, ha a magyarság a mainál kedvezőbb, közérdekűbb kapitalizmusban való elhelyezkedését, prosperitását és a jövő élet feltételeit majd megtalálja ebben a közérdekű kapitalizmusban, akkor — mint mondottam — a zsidóságnak is kedvezőbb elhelyezkedési lehetőség kínálkozik. Mindannyian tudjuk és érezzük, hogy rö; videsen jön idő, amikor a magyarságnak ki kell fejtenie erejét nemzetközi téren. Erre az időre azonban nemcsak ezt a kérdést, hanem általában mindennemű méreganyagot el kell távolítani a nemzet testéből, mert egy olyan nemzettel, amelynek tagjai az élet jobbrafordulását, vágyaik valóraválását a vak sorstól, a külső események sodrától, nem pedig hivatott vezetőiktől várják és lelkükben megülepedhetik az a meggyőződés, hogy csalódtak, talán nem is egyszer, hivatottaknak hitt vezetőikben, ilyen nemzedékkel, lehorgasztott fejű emberekkel nagy nemzeti célok felé valóban nehéz menetelni. A javaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Gratz Gusztáv képviselő úr. Gratz Gusztáv: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam beszédét nagy érdeklődéssel hallgattam végig és nagy érdeméül tudom be azt, hogy azokkal a kérdésekkel, amelyek bennünket a tárgyalás alatt lévő javaslattal