Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-308
362 Az országgyűlés képviselőházának akik a szerencsétlen emlékű Károlyi Mihálykormány és a tanácsköztársaság idején tértek át valamely keresztény vallásra, tehát olyan időben, amikor a zsidósághoz való tartozás éppenséggel nem jelentett hátrányt, ezzel a magyarság többi rétegeihez való idomulásnak tanújelét adták.« Amikor ez nem jelentett hátrányt, akkor a mi életünk a következő fázisokban zajlott le. Elmenekültünk Budapestről ezer koronával, egy kis kézikofferrel és egy hetvenlövetű repülőgépfegyverrel. Pestről Bécsbe mentünk, ahol ugyancsak forradalom volt, Bécsből a német követség által adott diplomatapasszussal a német császár védettjeiként német kurirkocsin mentünk tovább Münchenbe és a müncheni forradalom alatt, amikor már Magyarországon kommunizmus volt, a magyar kommunisták a müncheniekkel érintkezésbe lépve ott is keresték az apámat Wagast kapitány vezetésével. Nevet is mondok, hogy hitelesebb legyen a dolog. Münchenből továbbmentünk marhakocsiban Lindauba az utolsó vonattal, Lindauból Svájcba mentünk Andrássy Gyula gróf segít- « ségével vízum és útlevél nélkül. Ügy Münchenben, mint Svájcban ellenforradalmi munkát fejtettünk ki az ottani sajtóban és a Svájcban megalakult magyar ellenforradalmi komitéval, amely érintkezésben állt mind a svájci, mind a bécsi ellenforradalmárokkal. Ez alatt az idő alatt az állandó lehetetlen klíma, az állandó bizonytalanság, a menekülések és a lehetetlen életmód folytán súlyos betegséget szereztem, tuberkulózist kaptam és ezzel a tbc.-vel két évet vesztettem az életemből. Valószínűleg ez az az előny, amelyre az indokolás céloz, amikor azt mondja, hogy mennyire előnyös volt bizonyos vallásfelekezethez tartozni. Ha már az 1919 augusztus elsejei határnapról van szó, erre vonatkozólag méltóztassék megengedni, hogy igen rövid megjegyzést tegyek. Nézetem szerint ez teljesen helytelen felfogás, mert valaki vagy keresztény vagy nem keresztény. Mert előfordulhat, ami már előfordult éppen a törvényjavaslat megjelenése idején, hogy a fővárosi törvényhatósági bizottságnak egy előkelő tagja, aki nemrégen még a fővárosi nemzeti egység pártjának vezérkari főnöke volt és legközelebb állott a fővárosi nemzeti egység pártja elnökéhez, bizottsági tagtársaival együtt mint jó katolikus bevonult a Manrézába, lelkigyakorlatra, ájtatoskodásra. Közben megjelent a törvényjavaslat és mire kijött a Manrézából, ismét zsidó volt, mert e törvényjavaslat értelmében, aki 1919 augusztus 1 után keresztelkedett, az zsidó. (Antal István államtitkár: Ez téves! Rosszul tetszik értelmezni a javaslatot!) Másképpen nem értelmezhetem, (vitéz Ujfalussy Gábor: Ez a baj!) Ez a javaslat szégyenbélyeget ütött minden jóravaló zsidó vallású magyarnak lelkébe. A lelki válság már megvan és én ezt súlyosabbnak tartom a gazdasági válságnál. A gazdasági válság pedig könyörtelenül eljön azokra, akik a 80—20%-os arányszámok folytán állásukat vesztik és az utcára kerülnek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Csendben felteszem a kérdést, mit méltóztatik gondolni, mi lesz ezekkel 1 ? Mi a célja a kormányzatnak és a parlamentnek ezekkel? Talán mégis gondoskodni kellene erről is, vagy egyszerűen az éhhalálnak méltóztatnak kitenni ezer és ezei* embert csak azért, mert egy vallásfelekezethez tartoznak? (Farkas István: Ezt nevezik 308. ülése 1938 május 9-én, hétfőn. magyar politikának!) A gleichschaltolás már megkezdődött egyes helyeken, szégyenszemre olyan helyeken, olyan cégeknél, amelynek vezetői zsidók, már elbocsátottak zsidó vallású tisztviselőket, munkásokat és alkalmazottakat éppen a nagy zsidó szolidaritásnak, a sokszor hangoztatott zsidó szolidaritásnak igazolására, (vitéz Csicsery-Rónay István: Talán ninesl) T. Ház! E javaslatnak vitája ma már 8 órás ülésen folyik és a sorozatos 8 órás, esetleg 12 órás ülések segítségével el fog következni rövid idő alatt az e javaslat fölötti szavazás ideje. Mielőtt a szavazás megtörténik, a Háznak egyes tagjaihoz volna egy szerény kérésem. Arra kérem azokat, t. Ház, akik egykor a nemzeti munkapártnak tagjai voltak, azokat, akik Tisza István gróf kormányát támogatták, gondoljanak a Tisza-kormány államtitkárára, a zsidó vallású Vadász Lipótra. Arra kérem a nemzeti munkapártnak egykori tagjait, hogy amikor e törvényjavaslatnál leadják szavazatukat, gondoljanak Vadász Lipótra, a Tisza-kormány volt államtitkárára, aki mindenkor nemzeti érzésű igaz magyar volt, amiről, azt hiszem, a képviselőház elnöke tehet legjobban tanúbizonyságot és gondoljon Vadász Lipótra az igazságügyminiszter úr, aki ugyanabból a megyéből származik és aki az ő utóda volt nemrégen még az igazságügyi államtitkári székben. (vitéz Csicsery-Rónay István: Nem szívesen gondolunk vissza erre!) Ön nem, van aki igen. (vitéz Csicsery-Rónay István: Mi nem, mert telerakta az egész bíróságot zsidókkal!) Önhöz nem szólok, a volt munkapártiakhoz szólok. (Fábián Béla: Nem önhöz beszél!) Gondoljon rá az igazságügy miniszter úr, aki ismeri a szabolcsi és a nyírségi többszázéves magyar zsidókat, (Zaj a jobboldalon.) az ottani sírokat, gondoljon arra, hogy ha oda lemegy, annak a földnek zúgása vájjon mit fog válaszolni a törvényjavaslatra. És a miniszterelnök úr, amikor benyújtotta a törvényjavaslatot, valószínűleg szintén nem gondolt arra, hogy ő az Esterházy- és Wekerle-kormánynak volt főispánja pályájának indulásakor, közéleti pályájának első fokában. Nem gondolt arra, hogy az Esterházy- és Wekerle-kormánynak volt egy zsidó vallású minisztere, aki nemzeti érzésben mindenkinek csak leckét adhatott? (Egy hang a jobboldalon: Nagyon hazabeszél!) Gondoljon a Ház minden tagja arra, hogy ennek a ciklusnak első ülését a korelnöki székből Sándor Pál nyitotta meg és gondoljanak arra, hogy mindezeknek a lelki és síri nyugalmát háborítják meg e törvényjavaslat elfogadásával. Az igazságügyi államtitkár úr pedig — arra kérem — emlékezzék 1918 októberére, emlékezzék arra, hogv kit akartak egy héttel a forradalom előtt lerángatni az akkori szélsőséges elemek a Múzeum lépcsőjéről, kit akartak megverni az akkori Gi/ella-, ma Vörösmarty-téren megalkuvás nélküli magyar nemzeti érzéséért. Ez a maSgyar nemzeti érzésem, t. Ház nem változott semmivel és ezen tóemani változtatni •nem tud éis bármi is történőik, ha a haza szólítaná fog bennünket, neuni húsz; d© száz .százalékos -érzéssel és-hittel ott leszünk., ha kell, a tűzvon albán.^ Talán nines ils messze, hogy imég igazolhatjuk e szavakat, inert minden körülmenyek között mindig hisszük, hirdetjük, valljuk és 'biizonyítanli fogjuk, hogy számunkra
