Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-308

Az országgyűlés képviselőházának 3C örökké igaz marad a (magyar nemzeti imádság: [ »Bölcsőd az, majdan sírod is, mely ápol s eltakar í« Szívemből 'fakadóan fejezem be sízavaimat a Magyar Hiszekegy zsolozsma jávai: Hiszek egy Istenben, 'hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában! (Éljenzés és taps a szétsöbatoldalon.) Elnök; Krúdy Ferenc képviselő urat illeti a szó. Krúdy Ferenc: T. Ház! Az előttiem szólott igen t. képviselőtársam értékes beszédét érdeklődéssel hallgatam. Ahogyan, elmondotta azokat az eseményeket, lamelyekről boldogult édesatyjával össze függésiben emlékezett xaeg, felelevenedett beninem elgy barátom elbeszélése, aki elmondotta, hogy imint Vázsoinyi Vilmos egykori 'igazságügyminiszter titkára, felkísérte őt Bécsbe a királyhoz és Vázsonyi, bemenvén audienciára, nem kevesebbet akart, mint Károlyi Mihály letartóztatásával megakadályozni a imagy ar_ f oirradailmat. Ö is egyike volt azoknak, akik talán későn, de mindenképen észrevették azt, hogy Magyarországon forradalom készül. Nekivetették

r a vállukat, de sajnos, már későn volt, mert kéthárom évtizedes előző forradalom-előkészítő munka révén következett be a magyar forradalomnak egy olyan formája s később a bolsevizmus, amelynek szégyenét és gyalázatát, ameddig magyar lesz ezen a földön, elfelejteni soha nem tudja. (Ügy van! jobbfelől.) Feltette azt a kérdést igen t. képviselőtársam, hogy mi fog történni azzal a néhányezer emberrel, akit vallásuk miatt állásukból kitétetnek, kenyerüktől fognak megfosztatni. T. Ház! Itt vallási kérdésről szó sincs. (Rupert Rezső: Hogy lehet az ilyet tagadni? — Zaj. — Bródy Ernő: Halljuk, halljuk!) Mi nem antiszemitizmusból akarjuk megoldani a kérdéseket, még kevésbbé a közhangulatnak antiszemita irányba való terelődése miatt; nekünk a kérdéseket meg kell oldanunk egyrészt azért, mert az 1918-as események tudatában nemzetünk jövő biztonsága ezt megköveteli, másrészt gazdasági vonatkozásokban meg kell oldani a kérdéseket azért, mert a mai magyar kapitalizmusnak, amelyet a zsidóság megszállva tart, a mai formájában alapvető hibái vannak és már nem tud a magyar nemzeti élet követelményeinek megfelelni és nem tud már a magyarság jövő erőkifejtésének alapja lenni. A kapitalizmust tehát meg kell javítanunk, és megjavításához hozzá kellene fogni akkor is, ha zsidó kérdés nem volna, sőt, hozzáteszem, nagyobbarányú, lényegéig menő rendcsináló gazdasági irányú munka nélkül maga a zsidó kérdés sem oldható meg közmegnyugvásra. Sőt hozzáteszem azt is, hogy magának a zsidóságnak is érdeke, eltekintve egy kisebbségtől, attól a kisebbségtől, amely a, kartelkapitalizmus bene possessionati kiváltságoltjaihoz tartozik, a szorgalmas kispolgári zsidóságnak is érdeke, hogy a mainál jóval közérdekűbb kapitalizmusban helyezkedjék el. Engedje meg nekem a t. Ház, hogy ezeket a tételeket, amelyeket bátor voltam előterjeszteni, gazdasági vonatkozásban részletesen indokolhassam és a mai magyar kapitalizmus keresztmetszetét adjam az igen t. Háznak. De bátor vagyok itt némely dolgot —> nehogy félreértessem — előrebocsátani. Múlt évben a költségvetés tárgyalása során tett igény8. ülése 1938 május 9-én, hétfőn. 363 telén ^ felszólalásomban bátorkodtam hangsúlyozni, hogy a kapitalizmust minden igyekezetünkkel és erőnkkel fenn kell tartanunk, mert a kapitalisztikus termelési rendtől függ a magyarság prosperitása és expanzív erejének a jövő időkben való kibontakozása a régi határok felé. Hangsúlyoztam, hogy a kapitalizmust meg kell védenünk nemcsak ellenségeivel, hanem tulajdon vezetőivel szemben is, (Rupert Rezső: Nem a vezetőket, hanem a szegény kulikat bocsátják el!) mert az utóbbi idők elferdülései következtében a tömegérdekekkel nagyon sokban ellentétesen fejlesztették azt ki. S azt is hozzá kell tennünk, hogy a kérdés megoldásának minden további halogatása veszéllyel jár, mert jöhet idő, amikor a konzervatív reformer félretolatik és külső események s a közhangulat hatása alatt improvizálva jutnak a reformok tető alá, amikor a nyugodt, objektív, szakszerű munkára már nincs többé idő, sem cselekvési energia. A közhangulat a hibákat a kapitalizmus vezetőinek ' túl nagy dotációjában hajlandó látni. Az indiyidualisztikus gazdasági rendben, ahol a vállalkozó ügyességétől, szellemi készségétől függ az eredmény, ha munkájának eredményessége az összesség érdekében is történik, mert hiszen a gazdasági élet egészét is szolgálja: ott ez nem kifogásolható. A baj nem ebben van, a baj nálunk abban van, igen t. Ház, hogy ez a kapitalisztikus rend és konstrukció, amelyben ma élünk, azért, hogy egy kisebbségnek egyoldalúan kedvező helyzetet juttasson a vagyonszerzés lehetőségeiben, deformálta a gazdasági életnek úgyszólván egész területét. T. Ház! A valóban közérdekű közgazdasági politika a széles néprétegek jólétén kell, hogy nyugodjék. Nem nevezhető közérdekű nemzeti politikának az, amely a nagy, széles tömegek sorsát és jólétét egy dédelgetett kisebbség érdekében hanyagolja el. Csonka-Magyarország területének népessége 1910-től 1930-ig 1,081.000 fővel, vagyis igen jelentékenyen megszaporodott. Ebből 349.000 fő esik a száz holdon aluli önálló kereső és eltartott exisztenciák kategóriájára. Ez annyit jelent, hogy ez alatt az idő alatt a magyar agrárpolitika a magasabb életszínvonal megteremtése, tehát a polgárosítás szempontjából eredményes volt. Mutatja ezt az is, hogy az eltelt húsz esztendő alatt a mezőgazdasági munkások és cselédek száma 104.000-rel fogyott. Egészen máskép állunk azonban az ipari népességgel. Az ipari népesség körében a keresők és eltartottak szaporodása 363.000 fő volt, maga a kereső ipari segédek és munkások száma pedig 329.000-ről 496.000-re szaporodott ez alatt az idő alatt. Ez az a kategória, amelyet gazdasági politikánk számításai szerint iparunknak a súlyos áldozatokkal megteremtett iparosodás révén el kellene tartania. Ezzel szemben, amíg 1910-ben CsonkaMagyarország területén az eltartott ipari népesség évi átlaga 200.000 volt, addig 1930-ban csak 212.000-re emelkedett, 1933-ban leszállt 179.000-re, 1935-ben ismét felemelkedett 219.000-re és csak 1936-ban érte el a 251.000 főt. Szóval a nagy áldozatokkal, sok hűhóval bevezetett iparosodás a népesedés szempontjából jóval kevésbbé volt eredményes. Kontrollálja ezt az a szám is, amelyet az 1930. évi statisztika a munkanélküliekre vonatkozóan kimutat, amikor azt mondja, hogy az iparban az ipari segédek és munkások között 143.000 volt munka nélkül. A magyar gazdasági politika szem53*