Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-308

Az országgyűlés képviselőházának 308. ülése 1938 május 9-én, hétfőn. 361 engedélyezzenek idegen vendégjátékot, ne tegyék tönkre a magyar mutatványosokat. Amikor az Ehrenthal Teddy-féle vállalkozás megindult a Fővárosi Operettszínházban, a jelenlegi Művészszínház épületében és el akarta bocsátani a színház összes régi alkalmazottait, ugyancsak én jártam el még Preszly Elemér belügyi államtitkár úrnál és a főkapitányságon, hogy ne engedjék meg ezeket az elbocsá- ' tásokat és sikerült is az alkalmazottak kenyerét megmenteni. Engem tehát nem lehet azzal megvádolni, hogy nemzetietlen, vagy külföldi érdekeltségeket kívánok szolgálni. En csak azt mondom, hogy ha vannak magyar színházak, akkor azokat ne megrovásban tessék részesíteni — hiszen kultúrát adnak — hanem tessék megvenni a Király Színházat, tessék kultúrát csinálni annak, aki akar, s aki tud, tessék tőkét belefektetni, de egyszerűen csak kritizálni, egyszerűen azt, aki dolgozik leköpni, azt, aki erre pénzét áldozza és szegényen hal meg, mint ahogyan a'magyar színigazgatók eddig szegényen haltak meg, egyszerűen lekritizálni, ezt nem lehet páholyból, ingyen páholyülésből csinálni, hanem itt valami kis munkát, valami befektetést, valami kocskázatot is vállalni kell. Vagyon? Hányszor hangoztattam én e Házrban, hogy a jövedelem- és vagyonelosztást hazánkban aránytalannak tartom. Hányszor hangoztattam ezt, hányszor tettem erre irányuló módosító indítványokat és törvényjavaslatokra való utalást, hányszor kértem, ez azonban — akkor is hangsúlyoztam, ma is (hangsúlyozom — nem zsidókérdés. Tessék a nagy jövedelmeket megszüntetni, tessék ezeket tehetetlenné tenni. Nem az a fontos, — ez a tény 2- hogy ki a kormány, hanem az, hogy melyilTihúsz család birtokában yan az ország ügyei intézésének minden lehetősége. Évtizedek óta úgy van, hogy húsz család uralkodik az országon, amely családok között nagyon kevés változás történik és e családok között vannak keresztények, vannak zsidók, 1919 előtt és 1919 után is kikeresztelkedettek. Tessék a nagy jövedelmi lehetőségeket meigszüntetini. '(Rupert Rezső: Válogatás nélkül!) Ügy van! Itt van Sulyok Dezső képviselőtársam nyolc határozati javaslata, amelyben követelte a földbirtokreform keresztülvitelét, a kartelkérdés megoldását, a részvényjog reformját, az adózás korszerű és szociális reformját, a nagyfizetések leépítését, az álláshalmozások megszüntetését. Ezek azok, amelyek a gazdasági és szociális aránytalanságokat és igazságtalanságokat megoldják, azonban ezek egyike sem zsidókérdés és a zsidóság általában —- méltóztassék egyszer már végre tudomásul venni — sem nem politikai, sem nem gazdasági egység. (Gr. Festetics Domonkos: Hanem népfaj!) Nincs politikailag egységes zsidóság, mert a zsidóvallású magyarok a legkülönbözőbb politikai pártokban, a legkülönbözőbb felfogásokban helyezkednek el és nincs gazdasági egység sem a zsidóságban. Nincs zsidó vagyon, csak van néhány vagyonos zsidó, van néhány zsidó, akinek még vagyona van (Gr. Festeties Domonkos: Elég sok van!), a nagy többség azonban szegény. Az, akinek helyét én e képviselőházban betöltöm, az én vérbeli és politikai jogelődöm, nem a vagyonnal érte el a címét és nem a vagyonnal érte el a megbecsülést. Volt ugyan munkával megszerzett vagyona, de méltóztassék megengedni, hogy azt is megmondjam, mi lett ebből a vagyonból. Nyugdíjigényéről lemondott, amiről minisztertanácsi jegyzőkönyv tanúskodik és sem ő, sem özvegye soha KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. egyetlen fillér nyugdíjat, vagy kegydíjat nem kapott mind a mai napig. Amikor élete veszélyben forgott, amikor 1918 november 1-én, a forradalom kitörésekor menekülnie kellett, ezer koronát vitt el magával és félmillió akkori aranykorona érték maradt itt elértéktelenedésre, amely kasszámban ma is megtalálható és olcsón bárkinek eladom. Azért vitt csak ezer koronát magával, mert amikor kérdeztem, hogy hát Istenem, miből fogunk kint élni, miért nem viszünk többet, azt mondotta: »Nem teszem, mert nem engedem, hogy Szende Pali azt mondja, hogy adószökevény vagyok.« Szende Pál volt akkor a Károlyikormány pénzügyminisztere. Ilyen síbercsaládból származom én és nem én vagyok az egyetlen, nem vagyok kivétel. Milyen érzéssel olvassam akkor ennek tudatában az indokolásnak azt a mondatát, amely ezt mondja (olvassa): »Tény az, hogy a hazánkban lakó zsidónépség nagyobb része és az ország lakosságának többi tömegei között felfogásbeli ellentét van, amely megnyilvánulásaiban áthat a kulturális és politikai élet legtöbb területére, amelyet csak még jobban kiélez a kereseti viszonyoknak a zsidóság javára történt szembetűnő eltolódása.« Kereseti viszonyok? Méltóztassék ügyvédi irodámat meglátogatni és akkor találkozni méltóztatik Jean Paul egy regényével, amelynek címe »Siebenkäs der Armen Advokat«. Méltóztassék ugyanakkor meglátogatni a jobboldali ügyvédek irodáit és én a repülő bizottság ítéletére bízom, hogy hol fog több fizető zsidó vallású klienst találni: a jobboldali ügyvédek irodájában vagy nálam és baloldalon ülő többi ügyvédképviselő barátaimnál. Felfogásbeli ellentét van? Egyik képviselőtársam itt a múlt héten nagyszabású felolvasást rendezett régi lapidézetekből. Arról a helyről beszélt, amelyen egykoron, húsz esztendővel ezelőtt Fényes László ült. (Antal István államtitkár: Nem ott ült!) Kit támadott Fényes László és kit támadtak akkor a forradalmat dicsőítő cikkek írói? Ezt közbeszólás formájában akkor is megkérdeztem és az igazságügyi államtitkár úr azt válaszolta közbeszólásomra, hogy Vázsonyi Vilmost támadták. És miért támadták? Azért, mert szembeszállt nemcsak a bolsevizmussal, hanem Károlyi Mihállyal is, akit, hogyha nem fogják le a kezét, elfogatott volna mindazokkal szemben, akik a felforgatást előidézték, (vitéz Csicsery-Rónay István: Agyon kellett volna lövetni!) Apponyi Albert grófra hivatkozom, mint tanura, aki ezt megállapította és ha Apponyi Albert grófot ma már nem eléggé erős jobboldalisága miatt nem fogadják el tanúnak, hivatkozhatom Meskó Zoltánra is, aki annakidején, mint belügyi államtitkár, ezt ugyancsak nyilatkozatban állapította meg. És apám a bolsevizmus ellen — talán nem kell ismertetnem ezt — felelős helyről, felelős állásban^ az egyedüli volt, aki életének kockáztatásával is kiállt, hogy cselekedjék. Miért nem idézik ezt is? Amikor ezek tények, — mert ezek a való tények mindenki előtt köztudottak — akkor mondja az indokolás azt, hogy: »az időpont meghatározásánál szerepet játszott az a körülmény, hogy az 1919-től 1936-ig terjedő 18 esztendő alatt a kikeresztelkedettek száma kétszer annyi volt, mint a megelőző, 1895-től 1918-ig terjedő 24 éves időszakban. Viszont az időpontot azért teszi a javaslat 1919 augusztus elsejére, mert azok, 53