Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-308

358 Az országgyűlés képviselőházának zött az orvosi pálya aránytalan elzsidósodását is igyekszik kimutatni a Kovács-féle statisztika 8 év előtti szamadataivaa. Aki ismeri az orvosok tényleges helyzetét, nagyon jól tudja, hogy »a (magángyakorlat ijesztő összezsugorodása miatt csak a fizetéses állással bíró orvosok megélhetése van Ibdztosítva, az orvosok túlnyomó többsége pedig orvosihoz nem! illő proletár soriban tengeti küzdelmes életét. Éhből a szempontból talán tanulságos az általam majd előadandó összeállítás, amely ugyancsak a Kovács-féle statisztikai adatok ezirányú csoportosiításából adódik elő. Az Összes orvosok közül — (számuk összesen 8282 — állással bíró nem zsidó orvos 3633, ez 43.8%, állással Ibi ró zsidó orvos, a zsidó felekezeti intézmények orvosait ils beleértve 701, ez 8.4%, állástalan nem zsidó orvos 1797, ez 21.7%, állástalan zsidó orvos 2151, ez 26.2%. A nem zsidó orvosok közül, akiknek száma 5430, állásban van 3633, ez 67%, állástalan 1797, tehát 33%, a zsidó orvosok közül Vih szont állásban van 701, ez 24.5%, állástalan 2151, tehát 75.5%. Az állásiban levő orvosok közüli az összesnek száma 4334, neiml zsidó 3633, tehát 83"9%, zsidó 701, tehát 16 "1%, számuk tehát még a törvényiben kontemplált 20%-ot sem éri el. Ezekből az adatokiból világosan kiderül, hogy ezelőtt már nyolc évvel az volt a helyzet, hogy a keresztény orvosok kétharmada el volt helyezkedve fizetéses állásokban, míg a zsidó vallású orvosoknak csak negyede kapott fizetést. Az azóta eltelt nyolc év alatt az orvosok száma 'körülbelül 2000

j

rel emelkedett, a közben betöltésre került, megürült vagy újonnan kreált állásokba majdnem kizárólag keresztény orvosok kerültek, az arányszámok tehát igen lényegesen eltolódtak a zsidókra igen kedvezőtlen irányban. Jelenleg körülbelül 30%-os országos arányszámuk mellett • az állásban • levő izs idó vallású orvosok százalékszáma a, 8 év előtti és a fentiekben kimutatott 16.1%-ról jelentősen a 10% alá esett. A zsidó vallású^ orvosok aránytalan térfoglalásáról tehát jóhiszeműen még •akkor sem lehet beszélni,, ha a hadirokkantakat és frontharcosokat nem is veszik ki a statisztikájukból. T. Ház! De beszéljünk az ügyvédek és az Ügyvédjelöltek kérdéséről la. Nagyon jól méltóztatnák tudni, hogy az egyetemekre a numerus clausus arányszáma szerint vehetők csak a zsidó vallásúak, azonban külön kell venni a jogászokat, aiz ügyvédjelölteket és az ügyvédeket, mert a kettő nemi azonos fogalmat takar. A keresztény vallású jogászok legnagyobb része —• akkor is, ha doktorátusit szerzett — nem megy ügyvédi pályára, hanem különböző közhivataloklban helyezkedik el, amíg a zsidó vallású diplomások, jogászok,, akik doktorátust nyertek, niem mehetnek más pályára, csak az ögyvédi pályára és így ügyvédjelöltekké lesznek. Ebből ered azután aiz a helyzet, hogy laránylag kevesebb jelentkezik az ügyvédi vizsgára a keresztény jogászok közül, mint a zsidó vallásúak közül^ mert a zsidó vallásúak teljes egészükben odajutnak, mint a keresztények túlnyomó többsége, több, mint 90%-a, más pályákon helyezkedik el. T. Ház! Mi következik azonban ebből

1

? Ha a törvényjavaslat azt akarja megvalósítani, amit itt inaugurál, hogy addig, amíg az arányszám el nem éretett, csak 5%-ban vesznek fel ügyvédeket a zsidóvallású ügyvédjelöltek közül az ügyvédi kamara tagjaiul, illetőleg csak ennyit engednek vizsgára, akkor a következő helyzet adódik. Jelenleg évenként átlag 40 ke308. ülése 1938 május 9-én, hétfőn. resztény vallású ügyvédjelölt kér ügyvédi vizsgára való bocsátást, ugyanakkor már most körülbelül 200 azoknak a zsidóvallású ügyvédjelölteknek a száma, akik ügyvédi vizsgára kerülnének. Ha évente 40 keresztény tehet ügyvédi vizsgát, illetőleg csak ennyi jelentkezik, az 5% szerint tehát összesen csak 2 zsidóvallású ügyvédjelöltet engedhetnének ügyvédi vizsgára, ami azt jelentené, hogy a már most végzett ügyvédjelöltek legnagyobb részének 10—20, sőt van olyan, akinek 100 évig kellene várnia arra, hogy ügyvédi vizsgát tehessen. Kérdezem, mi legyen ezekkel? Hova menjenek, milyen pályára képezzék át magukat? Hiszen azzal, hogy valaki magyar jogot tanult, máshol, mint a magyar jog területén el nem helyezkedhetiki, mert magyar jogi tudással nem lehet kivándorolni s magyar jogi tudással semmilyen más foglalkozási ágban nem lehet elhelyezkedni. Azt pedig nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy az ügyvédjelölt nem tévesztendő össze az ügyvéddel, mert az ügyvédjelölt annak ellenére, hogy már diplomás, mégsem kész ember, s félbenmaradt exisztencia mindaddig, amíg ügyvédi vizsgáját le nem tette és a mai ügyvédnyomor mellett még utána is csak sajnálatra és szánalomra méltó. Mi legyen tehát ezekkel, hova menjenek ezek? Azt fogják talán mondani rájuk, hogy szabotálnak, hogy bojkottmozgalmat kezdeményeznek akkor, amikor velük szemben érvényesül a törvényes bojkottmozgalom, amikor velük szemben érvényesül immár a törvényes szabotázs. Nem szabotázsról van szó itt általában, ihanem lelki és gazdasági bizonytalanságról, mert ebben a helyzetben és ebben a gazdasági bizonytalanságban mindenki felett állandóan ott lóg a Damokleskard. Keresztények felett éppúgy, mint zsidók felett, mert lassanként az egyes hivatalokban, magánhivatalokban, üzletekben, vállalkozásokban nem az lesz a döntő szempont az állások elnyerésénél, hogy kinek a munkája megbízható, hanem az,_ hogy kinek megbízható a politikai orientációja. Beszélnek a szabotázsról. Miskolc városának áprilisi közigazgatási bizottsági ülésén Csiba Mór miniszteri tanácsos pénzügyigazgató, aki annak ellenére, hogy Mórnak hívják, ugyanolyan Mór, mint valaha Jókai volt és mint jelenleg Esterházy, vagy Putnoki — jelentésében ismertette azt a helyzetet, hogy míg az elmúlt évben adókedvezmény^ megadása céljából közel ötszáz házépítést és tatarozást jelentettek be Miskolc város területén, addig az idén az áprilisi közigazgatási bizottsági ülésig egyetlen egyet sem. Erre Bródi Sándor törvényhatósági bizottsági tag, pártunk miskolci elnöke, felszólalt és indítványozta, hogy fel kell írni a kormányhoz, hogy intézkedjék a gazdasági bizonytalanság ellen, mert röplapokból nem lehet házakat építeni. A következő felszólaló viszont azt mondotta, hogy ez az indítvány elvetendő, s annak elutasítását kérte azzal, hogy a kormány úgyis mindenről tud, minden intézkedést megtesz, ez az intézkedés pedig politikum volna. Ez a felszólaló Liechtenstein * László képviselőtársunk volt. Szerintem ezt a tényt és ilyen helyzetet elhallgatni politikum és erről nyiltan beszélni kötelesség. A múlt ülésen ezzel a gazdasági vonatkozású kérdéssel, ennek a helyzetnek gazdasági hátterével kapcsolatban arról vitatkoztak képviselőtársaim, hogy mit szól mindezekhez a külföld. Az én nézetem az, hogy a magyar belügyekhez a külföldnek