Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-308

Az országgyűlés képviselőházának 308. ülése 1938 május 9-én, hétfőn. 359 semmi néven nevezendő köze nincsen. Az a nézetem, hogy minden magyar belpolitikai kérdésben illetékesebbnek tartom a kajászószentpéteri toronyőr véleményét, mint az angol, német, francia, olasz, spanyol és orosz miniszterelnökök és diktátorok véleményét külön-külön és együttvéve. De e mellett mégis vigyáznunk kell arra, hogy félreismerésekre és az ezekből eredő beláthatatlan gazdasági lehetőségekre ne adjunk okot és lehetőséget, mert lehetetlen, hogy olyan levelek érkezzenek most már nagyszámban budapesti kereskedőkhöz és budapesti képviseleti ügynökségekhez, mint tlZ cl levél, amely a kezemben van és amelyet csak hevenyészett fordításban ismertetek a Házzal. Ezt a levelet egy nagy olasz gyár intézte helybeli képviselőjéhez. A következőket mondja ez a levél (olvassa): »Engedje meg nekem a kérdést, zsidó ön? Nekünk nincs személyileg semmi kifogásunk a zsidók ellen, a mi számunkra ugyanúgy emberek, ugyanolyan jók vagy rosszak, mint a keresztények, de mi azt olvassuk, hogy Magyarországon a magyar kormány különböző rendszabályokat akar a zsidók ellen életbeléptetni. Mivel pedig a mi legtöbb vevőnk zsidó, szeretnők tudni, hogvan áll ez az ügy, nem kockáztatunk-e túlsókat azzal, hogv egyáltalán nem fogunk pénzünkhöz jutni abban az esetben, ha ezek a mi vevőink üzleteiket tovább nem folvtathatják és boltjaikat fenn nem tarthatlak.« T. Ház! Az ilyen lehetőségektől, az ilyen gazdasási következményektől óva'kodni feltétlenül szükségesség és erre a lehetőségek megadandók. t De térjünk vissza a statisztikához és az arányszámhoz. Kérdem a t. Házat s a kormányzatot, miért nem mellékelték az indokolás mellett szereplő (Statisztikák között azt a statisztikát is, amely az olimpiászok magyar bajnokainak és hőseinek statisztikai arányszámát tüntette volna fel? Miért nem mellékelték és miért nem emelték ki a Hajós Alfrédok, Mező Ferencek, Weisz Richárdok, Fuchs Jenők, Gombos Sándorok, Kabos Endrék, Kárpátiak, Petscihauerek, Bródyak és Bartáki stb.-ek neveit. Az, újak ezek közül, akik a legutóbbi idők olimpiászának hősei voltak, legnagyobbrészt nem lehettek frontharcosok, tehát nem vétethetnek ki e törvényjavaslat rendelkezései alól, mert hiszen gyermekek voltak, vagy még a világon sem voltak a nagy háború idején. Nem. lehettek frontharcosok, de mégis díszt, hírnevet és dicsőséget szereztek a magyar nemzet számára. Ezek legtöbbjének állást ígértek és részben állást is szereztek Most mi lesz velük? Petschauer Attilának Az Estben két gyönyörű cikke jelent meg" ebben a tárgyban, idézhetném ezeket a cikkeket, ahol egymásután felteszi a kérdéseket és e kérdéseire sem eddig, mindezideig, sem ezután, azt hiszem, senki sem adott és senki sem ad választ. Kérdezem azonban, hogy miért nem mellékelték a statisztikák közé a proletárdiktatúra kegyetlenségének áldozatul esett nemzeti vértanuk statisztikáját. Itt van a szomszédban a Vértanuk-terén a proletárdiktatúra áldozatainak emlékműve. Itt van az az emlékmű, amelyben bevésve áll minden áldozat neve, akit a proletárdiktatúra, a bolsevizmus mészároltatott le és ezen az emlékművön a következő zsidóvallású magyar mártírok nevei olvashatók (olvassa); »Adler Miksa Mezőtúr, Ausländer Sámuel Nyírbakta, Berger Albert Szolnok, Dénes Jenő Aszód, Ehrlich István Szolnok, Elkán Lajos Kalocsa, dr. Engel Sándor Szolnok, Friedländer Miksa Karcag, Glaser Ferenc Csorna, Grosz Mór Őr, Grosz Vilmos Kalocsa, Gunszt Sándor Szolnok, Hajdú Aladár Hatvan, Havas Henrik Hódmezővásárhely, Kálmán József Kalocsa, Kovács Gyula Pécel, Klein Vilmos Dunapataj, Meisner Jenő Derecske, Mellinger Endre Szolnok, Österreicher Nándor Szolnok, Polatschek Sándor Duínapataj, Rubin Farkas Debrecen, Schwartz József Kalocsa, Sugár Miklós Szolnok, Vándor Róbert'Budapest, Vándor Róbertné született Fischer Ida Budapest. Weisz Henrik Hódmezővásárhely, Weisz Mihály Hódmezővásárhely, Welt Ignác Gyöngyös. T. Ház! Hányszor hallottuk a forradalom és a bolsevizmus vádját, de ezeket a neveket nem igen hallottuk emlegetni! Pedig ezek a magyar mártirok a magyar történelembe írták be a nevüket és leszármazottaik lelkébe, ma mégis ezzel a törvényjavaslattal beleégetik a sárga foltot. Ezeket is arculcsapja a törvényjavaslat indokolása, amikor arról beszél, hogy vannak a zsidóságnak elemei, amelyek a magyarságnak csak külső vonásait vették fel, de nem eresztettek még gyökeret több nemzedéken át a magyar talajba. Hát ezek a mártirok nem eresztettek gyökeret a magyar talajba? A sokezer magyar zsidóvállású hősi halott nem eresztett gyökeret a magyar talajba? Ezek néha nem a magyar talajba, hanem külföldi harcterek talajába ásott tömegsírba eresztették le magyarságuk gyökereit. T. Ház! Mit mondjak majd egyszer a fiamnak, ha felnő? Mit mondjak neki, akinek az ükapja már a XVIII. században gyertyaöntő volt a Dunántúl, a gyertyaöntéssel a világosságot szolgálta, mint ahogy dédapja mint magyar falusi néptanító Sümegen ugvancsak a kultúra világosságát szolgálta és a Bach-korszak alatt, egyidejű hiteles okmánvdk biaonyítiáik, ihogy magyarságáért üildöztetést szenvedett. Mit mondjak neki, akinek a nagyapja Nagymagyarország igazságügyminisztere és valóságos belső titkos tanácsos volt és talán valamit tett a nemzeti érzés szempontjából. Mit mondjak neki, akinek egyik ükapja már báró Perényi Zsigmond jelenlegi magyar koronaőr egyik ősénél árendás volt, ugyancsak a XVIII. században, a másik ükapja T>edie\ a. feleségem családja részéről, leinín a Bácsík'ában, .a. Miükók, <sú Xíatinovlcs-Cá'aláddal volt állandó érintkezésben, árendás^ viszonyban és egészen a mai napig bérlőjük. Mit mondjak neki, akinek egyik dédnagyapja, Szálkai Sándor volt. a függetlenségi képvisel ő, aki mindig csak magyar ruhában járt, még nászútra is Turinba ment, amikor feleségül vette kántorjánosi Mándy Etelkát, Turinba ment Kossuth Lajoshoz. Hogyan magyarázzam meg neki. hogy mindezek ellenére ő mégis másodosztályú állampolgár? Válaszoljam majd neki azt, amit az indokolás a következőképpen mond (olvassa): »Amikpr a zsidóságról, szerepéről és megítéléséről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a körülményt, hogy ez a bevándorolt, vagv sokszor csak áivándorlásban lévő réteg felfogásban, érzésben és egész szellemi habitusában nem tudott a hazai népesség egyéb rétegeihez idomulni.« Mondjam talán ezt a nagyapjáról, aki az egyetemen a véderőmozgalom ifjúsági vezére volt, akiről, alig húszesztendős korában. Rákosi Jenő vezércikket írt, akit Irányi Dániel,