Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-299

Az országgyűlés képviselőholzának , kölcsön felvételével egészítsék ki az egymilliárdos vagyondézsmát, illetve belső kölcsönt. T. Képviselőház! A miniszterelnök úr győri beszédéhen szóvátette a külső kölcsön lehetőségét ós »azt imiondot/tta, (olvassa): »Eddig is megtettünk mindent, jhogy kapcsolatainkat a külföldi gazdasági és tőkepiaccal fenntartsuk, kiépítsük; a jövőben is gondunk lesz arra, hogy a magyar állam, a közületek és vállalatok nemzetközi hitelét íápoljuk és erősítsük, de világosan fel kell ismerni« — mondotta a miniszterelnök úr — »hogy a mai nemzetközi politikai és gazdasági (helyzetben botorság volna arra számítanunk, mintha egyhamar visszatérhetnének az 1925-től 1930-ig terjedő öt esztendőnek eld órádéi állapotai, amikor a külföldi tőke bőségesen állt rendelkezésünkre.« A miniszterelnök úr tehát ebben a beszédében és akkori meggyőződése szerint nem remélt egy külföldi .kölcsön felvételétől sikert, mindazonáltal megkérdezem tőle, tett-e kísérletet hogy egy ilyen külföldi kölcsönt kapjon? Hiszen úgy tudjuk, azt olvastuk minden évben megismételve, legutóbb tavaly is, hogy Fabinyi volt pénzügyminiszter úr külföldi adósságaink rendezése körül olyan eredményeket ért el, amelyeik a magyar hitelélet iránti bizalmat az egész külföldön visszaállították. Nem tudom eléggé hangoztatni, milyen életbevágóan fontos kérdés, hogy katonai egyenjogúsításunkat kimondjuk, hogy az általános védkötelezettség alapján hadseregünket teljes létszámmal felállítsuk és jól felszereljük. Ehhez pedig — ismétlem — egymilliárd pengő kell egyedül a hadsereghez, bármilyen módon és bármilyen áldozatok árán, tehát ehhez az egymilliárd pengőhöz még a további félmilliárd pengőt is meg kell még szereznünk. A harmadik ok, amely miatt ezt a törvényjavaslatot nem tudom megszavazni, pénzügyi vonatkozású. Mondottam, hogy az egymilliárdot kevésnek tartom. Mondottam, hogy ahlhioz a programmhoz, amelyet a kormány csak vázolt a törvényjavaslatban, másfélmilliárd kell és ezt a hiányzó félmilliárdot külső kölcsönnel kell megszereznünk, de mondottam azt is, hogy ez az összeg nemcsak kevés, hanem el is késett maga a javaslat és különösen elkésett ennek a végrehajtása. Teljesen bizonytalan, hogy mikor lehet a belső piacon ezt a 400' millió pengős kölcsönt felvenni. Sajnos, a hadiíkölcsönök valorizációját elmulasztottuk, az ebből származó rossz hangulatot pedig a kis tőkéseknél nem pótolja az ország külföldi hitelképességének dicséretes helyreállítása. Ennek a 400 millió pengős belső kölcsönnek a felvételét szerény nézetem szerint valószínűleg meg kell előznie a vagyondézsmának azért, hogy az ebből a vagyondézsmából befolyó pénz visszafolyjék a gazdasági életbe. Először tehát ezzel kell foglalkoznunk. 600 millió pengőt akar a kormány vagyonváltság címén kivetni, amely összeg 25, illetőleg 40 negyedév alatt folynék be. Igazán nem értem a kormányt. A 'miniszterelnök úr és a kormány azt hiszi, hogy itt még évekre menő várakozási időnk van? Azt hiszi, hogy itt 5 éves programmokkal lehet operálni, amikor a legnagyobb történelmi események órák alatt zajlanak le? Nincs más megoldás, mint hogy a kormány azonnal, még ma fogjon hozzá az új nagy és teljes létszámú hadsereg felállításához, úgy, mintha már háborúban állnánk. Fogjon hozzá úgy, mintha az egymilliárd pengő már a kezében volna. Méltóztatnak kérdezni, hogy ez hogyan le9. ülése 1938 április 26-án, kedden. 19 hetséges, hogyan valósítható meg? (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Eendkívüli idők rendkívüli eszközöket igényelnek. Rendkívüli időkben nem lehet orthodox gazdasági elméletekkel dolgozni. Tessék elképzelni, hogy háború van. Hiszen valójában az is van az egész világon, csak éppen az ágyúkat nem sütötték még el. De a stratégiai felvonulás megindult jobbról is, balról is és ebből nem maradhat ki az az állam, amely szövetségi értékét meg akarja erősíteni. Tessék tehát kiadni a rendeléseket ruhára, cipőre, puskára, ágyúra. Az ipar kifizethető kincstári bonokkal úgy, mint amilyen formában és módon példának okáért a kereskedelmi kormányzat évek hosszú sora óta az útépítéseket eszközli és az útépítési rendeléseket kiadja. A fedezet e bonokra majd az az egymilliárd pengő lesz, amit itt be kell szedni. Én tehát fordítani szeretnék a sorrenden; nem először beszedni a pénzt, hanem először kiadni a rendeléseket, hogy meginduljon a gazdasági élet vérkeringése. Ez a sokat szidott magyar ipar és kereskedelem majd leszámítolja ezeket a kincstári jegyeket és bonokat. Ig^y már holnap megindulhat a munka s fizetőképes lesz az ipar és a kereskedelem a vagyondézsmához és a kölcsönhöz. Azután tessék sürgősen felemelni a tiszteK, a bírák és a rendőrség fizetését. (Gr. Festetics Domonkos: A tisztviselőkkel mi lesz?) Elsősorban azoknak a fizetését és jövedelmét, akik mellékfoglalkozást nem űzhetnek és mellékkeresetre szert nem tehetnek. (Gr. Festetics Domonkos: Ne legyen mellékes kereset, legyen jó fizetés!) Lehetetlen, hogy a két esztendő óta beállt körülbelül 25, százalékos drágulás mellett csökkentett fizetésért dolgozzanak azok, akikre az ország biztonsága, nyugalma és békéje van bízva. Lehetetlen, hogy 20 éves szolgálati idő után egy körülbelül 50 esztendős bíró 500 pengő havi fizetésből éljen meg; lehetetlen, hogy egy tiszt, akire fiaink életét bízzuk, akitől azt kívánjuk, hogy szükség esetén elsőnek haljon meg, 250 pengő fizetést kapjon havonta. (Iíenkő Géza: Irigyelt helyzeltbein vannak!) Az ilyen fizetésjavítás gyorsabban szívódik fel a gazdasági életben, mint akár a közmunkák. Ma zsoldos hadseregünk van. Zsoldos hadsereg mellett egy közhonvéd eltartása évi 800 pengőbe kerül. Az általános védkötelezettség bevezetése esetén ez az összeg majdnem a felére csökken. Nyilvánvaló tehát, hogy ezen a téren lényege» megtakarítást érhetünk el, amelyből azután egyéb kiadások lesznek fedezhetők. Pénzügyi aggályaink között szerepel az a nagy teherpróba, amelyet a javaslat a gazdasági életre ró. Látom, hogy, a vagyondézsma progresszív, mégis úgy vélem, vannak rétegek, amelyek elkerülik a terhet. Miután meggyőződésem, hogy valamennyien igazságosak akarunk lenni, fel akarom hívni a pénzügyminiszter úr figyelmét• arra, hogy vannak nagy jövedelemmel bírók, akiknek semmi, vagy aránytalanul kis vagyonuk van. (Kölcsey István: Ezeket meg kell fogni!) Méltánytalan volna csak azokat terhelni vagyondézsmával, akik szorgalmasak, spórolósak, takarékosak voltak és vagyont gyűjtöttek maguknak. Ez annál is inkább méltánytalan volna, mert el tudok képzelni egy olyan kisgazdát, akinek 51.000 pengő értékű vagyona, tehát — mondjuk — 60—70 holdja van, amelynek (hoztadékáhól ő és családja kell, Ihiogy megéljen. Ezt a kisgazdát terhelni fogja a . vagyondézsma, viszont azok a nagy, óriási jőve-