Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-299
20 Az országgyűlés képviselőházának delmű — hogy ne mondjam: mammutjövedelmű — tisztviselők, vagy példánaki okáért bankigazgatók, akiknek vagyonuk nincs, elkerülik a vagyondézsmát. Hogy a pénzügyminiszter úr figyelmét ne csak ilyen általános megállapításokra hívjam fel, felsorolok egy pár adatot is. (Remény-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ismerem őket!) Megemlítek példának okáért néhány vállalati igazgatót. Itt van például Erney Károly, a Pesti Hazai Takarékpénztár vezérigazgatója, akinek 109.000 pengő bevallott jövedelme van és semmi vagyona nincs. (Farkas István: Van legalább 300.000 pengő vagyona!) Ott van Wünsclher Frigyes, a Hangya vezérigazgatója, akinek 108.000 pengő bevallott jövedelme és 290.000 pengő vagyona van. (Gr. Festetics Domonkos: Három kereszténnyel szemben ötven zsidó. A zsidókat is sorolja fel!) Ott van Tabakovits Dusán, az 1936. évi adatok szerint 84.000 pengő bevallott jövedelemmel és 48.000 pengő vagyonnal. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Sokkal jobbakat tudok!) Ott van Pappi Elek. a Nemzeti Bank alelnöke, 70.000 pengős évi jövedelemmel és 140.000 pengő vagyonnal. (Gr. Festetics Domonkos: Ezek nem adakoznak a Nemzeti Önvédelmi Frontra, mi 1 ?) Ott van Kovács Jónás Okh. igazgató 59.000 pengő jövedelemmel és 41.000 pengő vagyonnal. Ott van maga a miniszter úr, aki 1936-ban 72.000 pengő' jövedelem után adózott, akinek azonban szintén mancsén vagyona. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Rosszul nézte meg!) Ott van Effry Aurél, vagy Baranyai < Linót, a Nemzeti Bank igazgatója, (Gr. Festetics Domonkns: Hát a 7-sidók kimaradtak esyszerre? — Halljuk a zsidókat is!) 40.000—50.000 pengő évi jövedelemmel és vagyon nélkül. (Farkas István: Egyformák ebben a zsidó és a keresztény bankárok!) T. Képviselőház! A vállalati igazgatókon kívül azonban vannak nagybirtokosok is, akik nagy vagyonok felett rendelkeznek, de ezek a vagyonok el vannak adósodva, vagyondézsmát tehát valószínűleg nem fizetnek, jövedelmük azonban 350.000 pengőt teszi ki. Ilyen birtokos például Festetics Sándor grófé, az országgyűlési képviselőé és nyilasvezéré, aki a 340.000 pengős jövedelem mellett 13 millió pengős vagyonnal rendelkezik. Ez a 13 millió pengő vagyon azonban köztudomás szerint túl van terhelve. (Horváth Zoltán: Igaz az Dózsi, hogy zsidó bérlője van? — Gr. Festetics Domonkos: Tudom is én? En más dolgaival nem foglalkozom! A saját pártomon szoktam csak takarítani! Mindenkinek ezt ajánlom. — Horváth Zoltán: Nagybátyád! — Gr. Festetics Domonkos: Nem áll gyámság alatt!) Pénzügyi szempontból kell megítélni a törvényjavaslatnak a belső kölcsönre vonatkozó szakaszait is. Nagy belső kölcsönt csak fejlődő gazdasági élet tud kiizzadni, erre tehát csak akkor számíthat a kormány, ha a beruházásokat megindította és fhla azzal egyidejűleg nyugalmi atmoszférát teremt a magyar gazdasági életben. (Gr. Festetics Domonkos : De a zsidókat nem említi, ugy-e? Azt is mondja meg, hogy a legitimista pártban a zsidók mennyit fizettek. Arra is kíváncsiak vagyunk.) fNegyedük kifogásom a törvényjavaslat ellen gazdasági vonatkozású. A kormány igen szerencsétlenül nyúlt ehhez a kérdéshez. Tudta, hogy nagy áldozatot kell kérnie és ahelyett, hogy megerősítette volna azokat, akiktől ezt az áldozatot kéri, fejbeverte őket. (vitéz Csicsery« 299. ülése 1938 április 26-án, kedden. Rónay István: Akiket nem említett meg az előbb!) Az az atmoszféra, amelyet az utóbbi hetekben megteremtettek, messze túlmegy a zsidókérdésen, az az egész gazdasági életre kihat és engem kizárólag ezért érdekel. A keresztény vállalkozók, kisiparosok éppen úgy szenvednek ennek az atmoszférának hatása alatt, mint a gazdák. (Gr. Festetics Domonkos: Maguk bemagyarázzák nekik!) Bármilyen antiszemita is legyen valaki, be kell látnia, hogy rossz taktikus az, aki fejbeveri és megbénítja azt, akitől pénzt kér és pénzt vár. (Farkas István: Ez az utcai támadás módszere! — Csoór Lajos: Előbb vegye el a pénzét, azután verje fejbe! — Derültség^ A mai Magyarország nem élhet meg ipar es kereskedelem nélkül. (Gr. Festetics Domonkos: Nem kérünk! Kötelesek adni!) A mezőgazdaság eltartó képessége korlátozva van, nagy tömegeket kis helyen csak az ipar tud eltartani. Egy ötvenholdas gyártelepen 10.000 munkásnak lehet kenyeret adni, de egy 50 holdas mezőgazdasági birtokon legfeljebb tíz családnak. (Malasics Géza: Mennyi? Egy családnak! — Gr. Festetics Domonkos: Ez demagógia!) Az ipari 'övedelem az elmúlt esztendőben másfélmiliardot tett ki, ugyanannyit, mint a mezőgazdasági jövedelem. Ennek ellenére ebből a mezőgazdasági jövedelemből az egymilliárdos javaslat által tervezett kölcsön és vagyondézsinából a mezőgazdaság és a földbirtok legfeljebb 10% -kai fog résztvenni, 90%-ot az ipar, a kereskedelem és a városi ingatlanvagyon ad. (Greesák Richárd előadó: Megmondtam, hogy mennyivel!) Hallottuk. A 600 milliós vagyonváltságból vagy vagyondézsmából 350^millió pengőt egyedül a vállalatoknak kell fizetni ök. (Greesák Richárd előadó: Ügy is van! — Gr. Festetics Domonkos: Eleget siboltak ki! — Horváth Zoltán: Miért engedték? Ott volt a hatalom! — Malasits Géza: Fegyeüimiit az egész belügyminisztérium, ellen! Hogyan engedhették meg? *Nem szólva arról a 400 millió pengős belső kölcsönről, amelynek legnagyobb részét szintén nekik kell jegyezniök. Bármi legyen valakinek a véleménye a merkantil tőkéről, a helyzet az, hogy azt az összeget, amelytől az ország jövője és sorsa függ, legnagyobbrészt ennek a merkantil tőkének kell előteremtenie. Ezenkívül a rendes költségvetés terheinek óriási része szintén erre a tőkére nehezedik. Ha meg méltóztatnak engedni, megpróbálom ezt is röviden beigazolni. A kormány kimutatása szerint a 75 millió pengőt kitevő házadóból 40 milliót Budapest székesfőváros fizet, a 20 milliót kitevő általános kereseti adóból 7 milliót: az alkalmazottak kereseti adója 15 milliót tesz ki, ebből 8 milliót Budapest fizet, A társulati adó 12 millió, ebből 7 milliót Budapest fizet; tantiemadó 1,300.000 pengő, ebből 900 ezer pengő a fővárosra esik, jövedelmi adó 37 millió pengő, ebből 21 millió pengő Budapestet terheli, a vagyonadó 15 millió pengő, ebből 5 milliót Budapest lakossága fizet, az alkalmazottak külön adója 26 millió pengő, ebből 19 miilió pengő Budapestre esik, nyilvános betegápolási pótadó 21 millió, ebből 8 millió Budapestre esik. Az összesen 278 millió pengőre rúgó állami egyenesadók összegéből 130 millió pengőt a fővárosnak kell fizetnie, nem szólva a forgalmi, a fogyasztási adóról, a mezőgazdaság megsegítését célzó céladóról, amelyeknek túlnyomó nagy részét szintén a városnak, a főváros lakosságának, tehát a merkantil tőkének, a kereskedelemnek és az ipai>
