Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-299

18 Az országgyűlés képviselőházának gondoskodni, hiszen a gyalogság, a katonai erényekkel teljes nép, itt van, annak csak fel szerelésre van szüksége. Jelenleg hét vegyesdandára van Magyarországnak. Sem magasabb parancsnokságaink nincsenek, holott nyilvánvaló, hogy hét vegyes dandárhoz legalább három hadtestparancsnokságot kellett volna már régen kereteiben felállítani. Sem további vegyesdandárkereteink nincsenek^ tartalék hadosztály okról nem is beszélve. Pedig aki csak egy kicsit is ismeri az állam férfilakossága és hadserege közötti erőviszonyt, az könnyen kiszámíthatja, hogy Magyarországnak a hét vegyes dandáron felül még legalább hét vegyesdandánra van szüksége, eltekintve a tartalék-keretektől. Tudomásom szerint a Bethlen-kormány gondolt erre. Tudomásom szerint a Bethlenkormánynak volt egy hét esztendőre kidolgozott hadseregfejlesztési programmja, amely 800 millióba került volna és amelynek során az állóhadser eget^ további hét vegyesdandárral, illetőleg további hét vegyesdandár keretével akarta kibővíteni és a keretekhez felszerelést, ruhát, bakancsot, mundért, tornisztert, puskát és egyebet beszerezni. E Programm végrehajtása meg is indult, azonban érthetetlen módon, sajnos, Gömbös Gyulaalait megakadt, a hét esztendőre szóló 800 millió pengős beruházási programm abbamaradt. Meg kell kérdeznem az igen t. miniszterelnök urat, mert a pénzügyminiszter úr erre természetszerűleg választ még nem adhat: mi oka volt annak, hogy a Bethlen-kormány hadseregfejlesztési programmja abbamiairadt, mi oka volt annak, hogy e miatt ma hadseregünk itt áll abbtatn a helyzieltben, amelyben van és amelyről senki, a kormány sem mondhatja, hogy felszerelés tekintetében a kor színvonaillán áll? Nem tudóim, hogy az előző miniszterelnök úrnak, Gömbös Gyulának minden figyelme csak a pártszervezés felé irányult-e, avagy a miniszterelnöki teendők mellett nem ért rá ellátni a honvédelmi miniszteri feladatokat. (Drobni Lajos: Ö volt az, aki tett valamit a hadseregért! — vitéz Ujfalussy Gábor: Mindent, ami ma a hadseregben van, elsősorban Gömbös Gyulának köszönhetünk ! En mint katona foglalkozom ezzel! Ezt nem lehet így elintézni!) En felelek: a képviselő úr általános megállapítást tesz. Ha ezek a kerethadosztályok ma felszereléssel el volnának látva, könnyebb volna a tisztikar előléptetése, könnyebb volna új és nagyioibb hadsereg felállítása és könnyebb volna a még szükséges technikai eszközök beszerzésével az új, az általános viédkötelezettségen alapuló hadseregnek megfelelő felszereléssel való kiegészítése. De sajnos, nemcsak a beszerzések, hanem egyéb rendelkezések terén is súlyos mulasztások terhelik a kormányt. Itt van például a légvédelem és a légoltalom) kérdése. A törvényt megszavazta a képviselőház, a végrehajtási utasítás azonban évek óta késik. Azaz, hogy nem is késik, mert megjelent, de vissza kellett vonni. Az embernek megáll az esze, hogy ilyesmi megtörténhetik, és az, aki egy kicsit foglalkozik légvédelmi, illetőleg légoltalmi kérdésekkel, nagyon jól tudja, hogy a polgári lakosság légoltalmát irányító közegek milyen ellentétes, gyakran egymással homlokegyenest ellenkező utasításokat kapnak. Enrol a miniszterelnök úr személyesen is tud, és sajnos, ezek a divergáló 299. ülése 1938 április 26-án, kedden. intézkedések immár évek óta folynak és nincsenek kiküszöbölve. Nyilvánvaló, hogy ha a hibákat és mulasztásokat pótolni akarjuk, emberfeletti erőfeszítést kell tennünk, különösen akkor, amikor megtörténhetik, hogy a magyar hadsereg[átütő erejére, a magyar hadsereg teljes kiállására szükség lesz. Ma divat Csehország összeomlásáról beszélni. Politikusok és a nagyközönség egyaránt utalnak arra, egyaránt beszélnek nyiltan vagy titokban arról, (vitéz Csicsery-Rónay István: Nagy bűn ez?) hogy új honfoglalás előtt állunk. Csehország belpolitikai viszonyait én megítélni nem tudom, de akármilyenek is azok, nagyon kérem a magyar közvéleményt, ne szaladjon megint szépre festett ábrándok után. Az élet semmit sem ad ingyen és Magyarország a történelem tanulsága szerint egy évezred óta mindig mindent kétszeres és háromszoros nehézségekkel volt kénytelen magának kiverekedni. Azért, ha bekövetkeznék is északi szomszédságunkban egy nagy krízis, a sült galamb nem fog a szánkba repülni. (Úgy van! Ügy van! — vitéz Csicsery-Rónay István: Ez igaz! Nem is várjuk a sültgalambot! — Malasits Géza: A legtöbben várják!) Csehország 18 esztendőn át imperialista állam volt és imperialista politikát űzött. Csehszlovákiának erős, jól kiképzett és hatalmas hadserege van és óriási repülőparkkal rendelkezik, (vitéz Csicsery-Rónay István: Tudjuk!) Ha valóban bekövetkeznék az, amit én — ismétlem — nem tudok megítélni, Csehország még bukásában is rettenetes sebeket tud ütni. (Brogli József: Miért kell ezekkel itt foglalkoznia) Űj honfoglalásról csak akkor ábrándozhatunk, ha a döntő pillanatban az egész ország teljes fegyverzettel állhat ki. Ennek előkészítése nem lehet békebontás a mi részünkről, de senki sem veheti rossznéven tőlünk, ha felkészülünk arra az órára, amikor a történelem ismét hívni fogja Magyarországot. Ez a második ok. amiért nem fogadom el a törvényjavaslatot. A kormány ugyanis csak 600 millió pengőt szán az egymilliárdból a hadsereg fejlesztésére, (vitéz Csicsery-Rónay István: Honnan tudja?) Szerintem ez kevés. Ha alapul vesszük az újonnan felállítandó vegyes dandárokat, a tartalékhadosztályokat, a motorizálandó csapatokat, a repülőterek létesítését, a legszükségesebb repülőgépek beszerzését, modern tankokat,^ ágyukat, légelhárító ütegeket, nehéz géppuskákat és egyéb technikai eszközöket, akkor a hadseregnek egyedül egy milliárdra van szüksége, (vitéz Csicsery-Rónay István: Ez igaz. — Malasits Géza: El lehet költeni még többet is!) miután pedig elismerem, hogy a tervbe vett út-, híd-, vasút-, posta- és közegészségügyi fejlesztésre is elkerülhetetle nül szükség van, nyilvánvaló, hogy egymilliárdos beruházás helyett másfélmilliárdos beruházást kell eszközölni. (Igaz! Ügy van! — Drobni Lajos: Bárcsak elbírnék]) Igaz, hogy erre a kormány könnyen azt felelheti, hogy ilyen erőfeszítést nem bír el a magyar gazda sági élet. Ezt magam is belátom, sőt vallom, különösen a jelenlegi légkörben, amikor minden megtörténik annak érdekében, hogy a magyar gazdasági életet mesterségesen bénítsák. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.)) Mégis azt mondom, hogy a hadseregnek mindent meg kell adni, a hadseregért minden áldozatot meg kell hozni, mert a magyar hadsereggel áll vagy bukik az ország. (Úgy van! Úgy van!) Meg kell tehát találni az expediensét annak, hogy ha máskép nem, egy 500 millió pengős külső