Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-303

Az országgyűlés képviselőházának 303. lenőrzésében, tehát azoknak a fertőző eszközöknek a kiküszöbölésében rejlik, amelyeken keresztül a nemzeti közvéleményt mételyezik. (Propper Sándor: Minden gép mellé egy ügyészt! — Farkas István: Minden írónak a kezét lekötni és becsukni! TTgy van! Butítsuk csak a magyar népet, süllyesszük le egészen!) Kívánatos tehát, hogy minden nyomda számára kellő erőtelj ess éggel jelentkezzék ez a törvény. (Zaj bálfelöl.). T. Ház! Ne méltóztassanak azt hinni, hogy én bármilyen szempontból is elfogultan ítélem meg ezt a kérdést. Amikor itt a közvélemény megfertőzéséről beszélek, azt mondom, hogy a közvéleményre való (hivatkozásnál egy tisztult és objektív álláspontra kell (mindnyájunknak helyezkednünk. Ebben a. kérdésben, amikor a közvélemény megmételyezéaéről, mégpedig förtelmes eszközökkel való megmételyezéséről van szó, nem szabad magunkat politikai szempontok által vezettetni (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) és nem lehetséges, hogy ugyanazt a cselekményt ebben a tekintetben többféleképpen ítéljük meg. Ha a tisztességes sajtó leple alatt meghúzódó sajtóbrigantik, akiket olyan kitűnően jellemzett Bródy Ernő t. képviselőtársam, a politikai ellenfelet mocskoljak he, nem szabad ezen titkos kárörömmel mosolyogni, mert az a sajtóbriganti, aki ma az én politikai ellenfelemet támadja meg, holnap hajlandó engem (megrágalmazni, (Ügy van! Ügy van!) mindenkor tekimtet nélkül a személyre, mert tartózkodás és gátlás nélkül pocskondiáz és ezek ellen a sajtóbrigantik ellen más fegyver, mint a törvény erejével való föllépés é

s a tisztult közvélemény megteremtése, nem tud érvényesülni. (Ügy van! Ügy van!) Az ilyet a tisztességes sajtó kiveti magából s merem állítani, hogy ezael a ^tisztességes sajtó közösséget nem vállal; a valóban tisztességes sajtónak minden egyes szerve — politikai pártállásra való tekintet nélkül — az ilyen sajtóparazitákat megtagadja és kiveti magából. (Egy hang a jobboldalon: Reméljük, hogy így fog történni!) Ismételten hangsúlyozom azonban, szükséges,- hogy a közvélemény is így ítélje meg ezeket a kérdéseket, objektiveres ne a szerint, hogy vájjon velem egyf

elfogású vagy ellentétes felfogású közéleti férfiút támadtak-e meg. Ugyanez áll az időszaki sajtóval kapcsolatban a törvényszéki tárgyalások közlésére is, a törvényszéki tárgyalások nagyobb vagy szűkebb terjedelemben való közlésére, vagyis ahogy szaknyelven szokták mondani, ezeknek a tudósításoknak a kilovagolására. Erről a kérdésről alaposan kifejtette véleményét a napi sajtó, éppen a napi sajtó egyes orgánumainak magatartása folytán. A becsületvédelem kérdését eléggé részletesen taglalták, úgyhogy annak bővebb fejtegetésére nincs szükség e teremben, mit jelent az egyéni becsület védelme az időszaki sajtó túlkapásaival szemben. A belyzet valóban az, hogy ha valakit megrágalmaznak és a bírósághoz fordul elégtételért, hiába ítélik el a rágalmazót, ha a több napon keresztül tartó tárgyalás folyamán a tanúkihallgatásokat, a vallomásokat korlátlan terjedelemben tartózkodás f nélkül, de mindenesetre tendeciózus beállítással úgy közlik, hogy ezzel a megrágalmazott embert újból és újból, nap-nap mellett a sárba rángassák le, (Ügy van! ügy van! jobbfelől és a középen.) egészen addig, amíg az ítéletet háülése 193S május %-án, hétfőn. 161 rom sorban le nem közlik, hogy háromhónapi fogházra ítélték el a becstelen rágalmazót. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Egy hang a jobboldalon: Szoyjetstílus!) A törvényszéki tárgyalások közlésének szabályozása, részben vagy egészben való eltiltása szerintem a dolog lényegén mit sem. változtatÉn, mint újságíró, hajlandó vagyok lemondani erről a szenzációról, hogy ha ez a magyar sajtóban általánosan megnyilatkozik, ha e törvényes rendelkezés sem az egyiknek, sem a másiknak előnyt nem nyújt, sem hátrányt nem jelent, ellenben a magyar könéjet. a magyar közszellem megtisztulását, a fertőző bacillusok kiirtását jelenti. Ebben az esetben örömmel üdvözlöm ennek a törvénynek rendelkezéseit, mert változatlanul áll, hogy ezeknek a törvényszéki tudósításoknak a közlése, amennyire nem befolyásolja természetesen a magyar bíróságot ítéletének több napi tárgyalás után való meghozatalában, annyira befolyásolja a közvéleményt. Megtörténhetik ugyanis, hogy valaki három napon keresztül olvassa a törvényszéki tárgyalásokat, a negyedik napon nem veszi meg az újságot és nem olvassa az ítéletet. A semper aliquid haeret elve mindig fennáll. Ezért nem szabad egyéni és politikai szempontok szerint a kérdést megítélni, hanem csakis az általam előbb említett tisztultabb közvélemény objektív megítélésével. Egyébként a sajtó becsületvédelmi téren való szabályozásánál nem riadnék vissza attól sem, hogy az angol sajtóra vonatkozó szigorú intézkedéseket érvényesítsék a kártérítések kérdésében. (Kas

say Károly: Miért nem akkor a nyilvánosság terén is?) Ugyanúgy. (Kassay Károly: Na látja!) Helyesnek tartanám azért, mert ha néhány, pengővel megússzák egy emberi becsület meghureolását, \ avagy pedig az újságírót, mint valódi szerzőt, akár mint strohmannt leültetik egy-két hónapra, ez nem jelenti a lap szerkesztőjének, a lap;felelős kiadójának, a lap tulajdonosának, tehát az egész kapitális vállalkozásnak a felelősségét a meghurcolt, tönkretett, esetleg \ halálba hajszolt emberért (Müller Antal: Itt is nagy divat a strohmann-rendszer!) Általában anyagi kérdések terén a legszigorúbb intézkedéseket tartanám indokoltnak. (Kassay Károly: Például a szubvenció megszüntetését! — Derültség balfelől.) Abban a pillanatban, amikor nyilvánosság elé viszik az összes lapok anyagi ügyeit, (Kassay Károly: Nagyon helyes!) készséggel fogja feltárni minden lapvállalat a maga anyagi kérdéseit. Ha kormánypárti lapokra méltóztatik gondolni, akkor méltóztassék tudomásul venni, hogy a kormánypárti lapok is készséggel viszik oda könyveiket, ha a képviselő úr lapja »zintén odaviszi a nyilvánosság elé. (Kassay Károly: Már régen felajánlottam!) T. Képviselőház! En objektíven akarok beszélni. Nem támadtam meg egyik képviselőtársamat sem, (Kassay Károly: Nincs megtámadva, ez elvi kérdés!) sem személyében, sem anyagi vonatkozásain keresztül. Értem és elfogadom Eassay képviselőtársam álláspontját is, de amikor én objektivitást hangoztatok, amikor a kö>zéleti erkölcsök megvédelmeizéséért mint újságíró itt felszólalok, akkor a képviselő úr beleveti a lapok kérdését, a szubvenció kérdését, (Kassay Károly: Hogyne!) és beleveti a közgazdasági jövedelmek kérdését, illetőleg ez utóbbit nem veti bele, (Kassay Károly: Dehogy nem!) hanem csak a