Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-303

162 Az országgyűlés képviselőházának SC szubvenció kérdését. T- Képviselőtársam, én azon az állásponton vagyok, hogy objektíve vizsgáljuk a kérdéseket, a közgazdasági jöve­déknek kérdését is és amikor felvetem a köz­gazdasági jövedelmeik kérdését, akkor nem a képviselő úr lapjára gondoltam, (Rassay Ká­roly: De «azt nyugodtan lehet! Felajánlottam már!) (hanem a zugsajtóra, (Rassay Károly: Helyes!) amely mértéktelenül (kiszipolyozza a közgazdasági életet. (Zaj.) Elnök: Csendet kell kérnem, képviselő urak! Törs Tibor: Erre vonatkozólag igen jelen­tős Intézkedéseket tartalmaz ez a javaslat. A lapengedélyezéseknél látom, annak a lehetősé­gét, hogy a közgazdasági élet a zugsajtó nyo­mása alól felszaibadíttassék. Ezért tartom he­lyesnek a lapengedélyezések kérdésének rende­zését. (Zaj.) De ez a vásár is kettőn áll, mert nem elég a kormányzati intézkedés és nem elég ennek a kérdésnek a lapengedélyezés útján való szanálása, hanem a közgazdasági életnek is hozzá kell járulnia ahhoz, hogy ezt a zug­sajtót, ha ez idő szerint akár mint legitim sajtó jelentkezik, akár az időszaki sajtó mellé meghúzódik, törvényes és társadalmi intéz­kedéssel kiirthassuk. Ugyanis tudni kell szin­tén, hogy amikor a sajtót ostorozzuk, a sajtó­nak ez a parazita része valóban követ el bűnt és követett el bűnt. De hogy ezt a bűnt elkövet­hesse, (Rassay Károly: Akkor engedélyt kellett kapnia!) arra az igen helytelen mentalitás adja meg az ösztökélést, amely a kapitalista pénz­ügyi berendezkedésben jelentkezik és amely igenis szükség esetén pénzzel óhajt mindent elintézni. (Ügy nan! a jobboldalon.) T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy egy anekdotaszámba menő, de valójában meg­történt esetet mondjak el, amellyel ezt az egész közgazdasági sajtókérdést igen alaposan át lehet világítani. (Rassay Károly: Halljuk!) Sok évtizeddel ezelőtt történt, a szereplők már nincsenek életben. El is mondhatnám, hogy kik voltak azok, de felesleges neveket mon­dani. Egy igen nagy, sőt a legelső és a leg­nagyobb pénzintézetek, hitelintézetek egyiké­ről van szó, amelynek elnöke akkoriban egy előkelő arisztokrata volt. A vezérigazgatói székben pedig egy nagy pénzügyi kapacitás, egy bárósított pénzügyi kapacitás ült. (Derült­ség és zaj.) Ezt a hitelintézetet egy jelenték­telen közgazdasági lapocska tulajdonosa állan­dóan támadta. Támadta pedig azért, mert 100 vagy 200 forint pausálösszeg megtagadása miatt megapprehendált az intézetre. Amikor a támadásokat megindította, a vezérigazgató külföldön tartózkodott és az arisztokrata elnök vezette az intézményt. Bevitték hozzá az első támadást. Azt kérdezte: miért bánt ez bennün­ket? Azért, mert nem kapta meg a száz forin­tot —' felelték. Azt mondta rá az arisztokrata elnök: most már csak azért sem fizetünk neki. Erre megjelent a második cikk még rémesebb támadásokkal^ megjelent a harmadik cikk, amely még rémesebben megtámadta a válla­latot. Mindig mondott valami nagyon kelle­metlent, amivel az elevenére tapintott a pénz­intézetnek. (Kéthly Anna: Ahol van tyúkszem, ott rá lehet taposni!) Az arisztokrata elnök egyre dühösebb és dühösebb lett, az asztalt verte és azt mondta, hogy most már akármit csinál, akkor sem kap egy vasat sem. Közben megérkezett a vezérigazgató. Bemutatták neki a támadásokat, átment az arisztokrata elnök­tf. ülése 1938 május g-án, hétfőn. höz és tárgyalt vele. Azt mondta az elnök: nem fizettem neki, mert támadott. Azt mondta rá a vezérigazgató: már pedig ennek fizet­nünk kell. Azt kérdezte az arisztokrata elnök: miért fizessünk, hiszen már mindent megírt, amit tudott rólunk. A vezérigazgató erre azt felelte: de én nem vagyok kíváncsi arra, hogy ő még mit tud rólunk. (Derültség. — Buchin­ger Manó: Ez antikapitalista működés!) T. Képviselőház! Ameddig ez a mentali­tás fennáll, addig mindig lehetőséget és tápot fognak kapni azok a paraziták, akik a közgaz­dasági életet a sajtón keresztül szipolyozzák. (Kéthly Anna: Ha van tyúkszem, csak hadd írják meg!) Egyébként legyen szabad közbevetőleg megkérdeznem az igazságügyminiszter urat, hogy a törvény intenciója valóban azt szol­gálja-e, hogy míga bíróság az előterjesztett kérelem vagy indítvány felett nem határoz, addig a közlés nem történhetik meg? Ha a törvénynek ez az intenciója, akkor ezt zsurna­lisztikái szempontból helyeslem, kárát ennek nem látom, mert ez a szenzációhajhászás egészségtelen versenyét a lapok között lecsök­kenti. Egyenlő elbánás esetén ez a megoldás sérelmet semmi esetre sem okoz. A lapengedélyezésre vonatkozólag elmond­tam inár véleményemet a közgazdasági újság­írással kapcsolatosan, amelynek komoly érté­keit nagyon természetesen teljes r egészében át kell mentenünk. A lapengedélyezés kérdésének mikénti elbírálása mindenesetre a kormányzati tényezők lelkiismeretességén és gondos mérle­gelésén fog múlni, mert az tagadhatatlan, hogy erre a közgazdasági sajtóra szakvonatkozásban és pénzügyi vonatkozásban szükség van. A közgazdasági sajtónak éppen ü^y, mint a saj­tónak általában, a sallangoktól, parazitáktól való megtisztítása fogja megadni az igazi tisz­tességet és megbecsülést. A lapengedélyezés kérdése, ezek szerint, tehát nem aggodalmas. Egyébként is azt mutatja a tapasztalat, hogy többnyire nem azért emeltek Dan ászt, mert nem adtak engedélyt^ hanem az illetékesekhez inté­zett kérdés alapján tárgyilagosan megállanít­ható, hogy több volt a panasz a beati possiden­tes, az engedélyek birtokosai részéről azért, mert még adnak ki engedélyt. (Rassay Károly: Ez súlyos vád. ezt igazolni kell!) Felszólalások voltak e miatt- (Rassay Károlv; Tessék csak megmondani, hogy ki szólalt fel, mert ez sú­lyos vád! Nem lehet sajtószabadságot hirdetni ' és ellenkezőleg cselekedni. — Meiler "KTárnly: Ez már a részletekre tartozik!) Ne méltóztas­sék olyan ügyet védelmezni, amely védelemre nem szorul. Itt csak a zugsajtóról beszélünk. fRassav KároW: Jia úgy, csak a zngsajtóról!) Ne méltóztassék örökké azt mondani, hogy az ember támad. (Rassay Károlv: Csak tisztázni akarom a dolgot!) Már tisztázva van. Amikor a törvény jelentőségéről beszélünk, mindig a tisztességtelen, a hazafiatlan, a zugsajtóról van szó.^ (Kéthly Anna: A törvény éppen az ellen­kezőiét csinálja!) A törvényjavaslat intézkedései ezekben a vonatkozás okiban helyesek! Amint már az imént is mondottam, felfogásom szerint egy szigorú sajtótörvény, amely letöri a zugsaitó garáz­dálkodását, csak emelheti a sajtó tekintélyét, mert^a sajtó súlyát és befolyását nem a hami­san értelmezett sajtószabadság, hanem a jogi­lag is jól körülbástyázott sajtórendszer adja meg.

Next

/
Thumbnails
Contents