Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-303

160 Az országgyűlés képviselőházának 303. ülése 1938 május 2-án, hétfőn. igen sokszor a francia sajtó, amelyről itt, ezen a helyen nem akarok bővebben nyilatkozni. (Meskó Rudolf: Hát a szovjetsajtó?!) T. Képviselőház! Ezt az illegitim cenzúrát kell megszüntetni az igazi sajtószabadság védelmében és nem azokat a sajtórendészeti intézkedéseket kell kifogásolni, amelyek mindazokra az esetekre vonatkoznak, melyeket Bródy Ernő igen t. képviselőtársam olyan ékesszólóan felsorolt itt. (Gr. Apponyi György: I)e bol van erre vonatkozólag intézkedés?) Mindezeket el kellett mondanom, mert hiszen ez a javaslat akármilyen fontos intézkedést is tartalmaz, mindamellett nem sajtóreform, nem olyan átfogó intézkedés, mint amilyen az 1914-es törvény volt, hiszen csak három (fontos kérdésre terjeszkedik ki : a sajtótermékek terjesztésének megkezdését, a bírósági tudósítások kérdését és az időszaki lapok engedélyezésének kérdését szabályozza. A javaslat tehát nem a sajtójog anyagi reformja, hanem csak a sajtórendészettel összefüggő kérdések törvényes úton való rendezése. A sajtójog anyagi reformja a maga átfogó mivoltában, ahogyan az igazságügy miniszter úr volt szíves bejelenteni, jönni fog. De kétségtelen, hogy ez az utóbbi nem olyan sürgősség, amely , halasztást nem tűrne, viszont a rendészeti szabályok szükségessé váltak, amit, azt hiszem, ezen a helyen éppen a javaslat ellenzőivel szemben kellene a legkevésbbé indokolni. (Drozdy Győző: Röpirateső!) Mert ha hivatkoznánk azokra a felszólalásokra, amelyek itt a Házban és a sajtóban jelentkeztek, amelyek tele voltak panasszal az országban szerte uralkodó szörnyűséges állapotokról. (Csoór Lajos közbeszól. — Zaj a baloldalon.) — t. képviselőtársam, annak az oldalnak (A baloldalra mutat.) panaszai szerint szörnyűséges állapotokról — hiszen egyebet sem hallottunk, mint panaszt és ezzel szemben most a sajtórendészeti kérdésben normális és törvényes helyzetet kívánunk teremteni, akkor ez a rendezés éppen a panaszokat felhozók szempontjából kellene hogy megfelelőnek találtassék, azoknak szempontjából, akiknek oldaláról kapja ez a sajtórendészeti javaslat a legélesebb kritikákat. (Zaj a baloldalon.) T. Képviselőház! A zugsajtó ellen, a röpiratok ellen, a túltengő időszaki sajtó és az időszaki sajtó mögött meghúzódó nem időszaki sajtó ellen a panaszok eléggé jól ismertek, (Ügy van! a baloldalon.) Én ezeknek a kérdéseknek törvényes úton való rendezését igenis szükségesnek tartom, mert jöhet olyan idő, amikor ennek a törvényes rendezésnek fennállására igen nagy szükség lesz. Kár tehát a komolyan nem fenyegetett sajtószabadság védelmében félreverni a harangokat, mert a közvélemény el fog fásulni, ha látja a minduntalan jelentkező és nem kellően indokolt felzúdulást és ha majd valóban komoly veszedelem fogja fenyegetni a sajtószabadságot, akkor meg fog ismétlődni a pásztorgyerek Örökös érvényességű meséje és ha majd jön a farkas, hiába kiáltunk farkast, az meg fog jelenni és tényleg fel fogja falni a pásztorgyereket, (vitéz Csicsery-Rónay István: Nem félünk a farkastól! — Farkas István: Miért apránként, miért nem egyszerre? — Propper Sándor: Jobb, ha a kutyának darabonként vagdossák le a farkát?) Nem kívánok a javaslat tárgyalásánál & részletekbe belemenni, de amikor megállapítom, hogy a javaslat rendelkezései a sajtószabadság kérdésével nem függenek össze, rámutatok arra is, hogy ha a nem időszaki sajtótermékek hét, nyolc vagy tíz nappal később látnak napvilágot, ez nem jelent semmiféle különösebb cenzúrát. Ez nem napisajtó, amelynél lemaradásról szó lehet. Itt csak technikai halasztásról van szó, amely a sajtószabadságot és a közlési érdeket nem érinti. Egyébként pedig, mint a javaslatból is világosan kitűnik, a királyi ügyész csak akkor terjeszt elő lefoglalási indítványt valamely sajtótermékkel szemben, ha szerinte bűncselekményt tartalmaz, de a döntés ebben az esetben is nem ő rá, hanem a bíróságra tartozik, itt tehát csak bizonyosfokú halasztásról, azt követően pedig bírósági döntésről van szó. T. Ház! A nem időszaki sajtótermékek kérdésénél Bródy Ernő t. képviselőtársam bővebben foglalkozott az irodalmi oldalról elhangzott panaszokkal. Kifogásolta, hogy a könyvek is terjesztési engedély alá tartoznak. Értem, ha a könyvkiadók ez ellen a korlátozás ellen felszólalnak, mert hiszen az üzleti és gazdasági életet érintő mindennemű szabadságkorlátozás a gazdasági életre nézve bizonyos mértékig kétségtelenül bénítólag hat, tehát üzleti szempontból meg tudom érteni, ha a könyvkiadók ez ellen tiltakoznak. Szakszempontból, gyakorlati szempontból azonban az az érvelés szerintem túlzott, hogy a karácsonyi könyvpiac nem tud kellő időben elkészülni, hogy az ügyészségnek ez mérhetetlen munkát fog adni és hogy a könyvek nem kerülhetnek idejében forgalomba. A könyvtermelés nem egyik napról a másikra történő valami. A könyvtermelés hónapok munkája, öt-hat-nyolc hónappal előbb lekötik a. könyvet, idejekorán elkezdik szedni, tördelik, korrigálják. Hat-nyolchónapi munkánál hat- vagy nyolcnapi differencia a könyvterjesztés szempontjából semmit sem jelent. Annál nagyobb érdek azonhan, hogy a könyvtermelés terén is megnyilvánulhasson az a sajtórendészeti lehetőség, amely a sajtótermékek egyéb terén megnyilatkozik. Nemcsak a napisajtó, nemcsak az időszaki saitó bármilyen formája és nemcsak a röpcédulák, hanem a könyv is énpen úgy lehet a destrukció eszköze, mint bármilyen más sajtótermék. (Kéthly Anna: Hogyne! A falukutatóké például!) Szerintem ez nem kapcsolható ki a sajtórendészeti intézkedések köréből, mert ha katonai, régi harctéri emlékeket akarnék feleleveníteni, akkor azt mondanám, hogy a könyv az a nehéztüzérségi előkészítés, amelyet nyomon követ a napisajtó által folytatott közelharc és ezek felett ott röpködnek a zugsajtónak, a röplapoknak a légi csapatai. Ezeknek a fegyvernemeknek egységes felügyelete eery törvényjavaslat, egy törvényes rendelkezés keretében mindenképpen indokolt és nem fogadhatom el sem az üzleti szempontot, sem azt a kifogást, hoery az ügyészséget ez túlságosan megfpvheli. Az államhatalomnak a feladata gondolkozni azon, hogy a technikai lebonyolítás kifogástalanul történjék, mert mindezek felett a szempontok felett a nemzet szempontja áll, amely mindennél fontosabb. A röpcédulákról is sok szó esett- E tekintetben csak azt szeretném megjegyezni, hogy bár helyes intézkedéseket tartalmaz a törvényjavaslat, a törvényszakasz maga csak fél rendszabály marad, ha nem járul hozzá az erőteljes végrehajtási rendszabály, amely szerintem a zugnyomdák, a sokszorosítógépek szigorú el-