Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-303

Az országgyűlés képviselőházának 303. (Farkas István: Először is szabadság kell!) Kérem, ne tessék a szabadságot tőlem félteni, én majd jövök azzal is. (Csoór Lajos: Csakhogy nem hozod, az a baj!) Én nem vagyok hatalmon és így csak azt hozhatom ide, ami bennem van s csak a véleményemet mondhatom itt el. * A sajtó éltető eleme a szabadság. (Farkas István: Ügy van, enélkül nincs sajtó, minden más hazugság!) Szabadság nélkül nemiemet a sajtó, ez természetes dolog. De ha ez így van általában, akkor különösen áll ez Magyarországra. Magyarországon a sajtó többet jelent, mint más nemzet életében. Magyarországon a nemzeti élet feltámasztása, a nemzeti élet megelevenedése egyenes a sajtó munkájának egyik eredménye. Elsősorban Kossuth Lajos szerepére gondolok itt. A legutóbb egy bizottsági tárgyaláson valaki sokallotta, hogy folyton Kossuth Lajos beszédeiből idézek. Azt hiszem azonban, nekünk, magyaroknak nem lehet elégszer idéznünk Kossuth Lajosból és nem lehet elégszer beszélnünk róla. Visszaemlékezem arra, hogy Kossuth Lajos, mint fiatal zempléni fiskális megjelent a pozsonyi diétán és ott kiharcolta az Országgyűlési Tudósítások kiadását, majd Pestre költözve át, itt szerkesztette a tudósításokat. A Törvényhatósági Tudósítások egy évig sem jelentek meg, de az egész rendszert felfordították. Bécsből Metternich és a császár leiratokat küldött a magyar országgyűléshez és a magyar kongregációhoz azzal, hogy csinálni kell valamit a Törvényhatósági Tudósítások ellen. A Törvényhatósági Tudósításokat erre betiltották és Kossuth Lajos börtönbe került; három és fél évig ült a börtönben. De visszagondolok Kossuth Lajos száműzetésére és az »Irataim az emigrációból« 12 kötetére, amelyekben Kossuth Lajos egy lángelme intuíciójával előre látta az azóta bekövetkezett eseményeket, előre megjósolt sok olyan dolgot, amelyek a mai időkben a világpolitikában tényleg bekövetkeztek. (Fábián Béla: A mai napot is megjósolta!) Elég arra gondolnunk, hogy a dunai konföderáció gondolatát szintén Kossuth Lajos dobta bele először a világpolitikába. Én tehát a szorongattatás és megpróbáltatás napjaiban mindig Kossuth Lajos írásaihoz és beszédeihez menekülök, ez az én magyar Bibliám. De vannak Kossuth Lajoson kívül a nemzeti életnek más tényezői is, akiknek munkája előrevitte a nemzetet. Ott vannak gr. Széchenyi István munkái, amelyeket ma nem mernének kiadni. Széchenyi korholóan beszélt saját osztályáról s annyi előítélet és balgaság ellen sorakoztatta fel érveit, hogy ma a cenzúra nem merné kiadatni müveit. De ott vannak a nemzeti életnek egyéb tényezői, ott vannak a nagy költők és írók, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai. Mindezek a betű hatalmával a szellem erejével vitték előre a nemzetet akkor, amikor a nemzet elernyedt s mikor itt nyomorúság és kétségbeesés volt. Ott vannak az abszolutizmus alatt Tompa Mihály költeményei; mindezek Magyarországot egy egész különleges helyzetbe juttatják. Magyarországot ne méltóztassék összehasonlítani más országgal, mert itt az egyes intézményeknek más jelentőségük van, mint másutt, (hiszen ezt majd lesz módunk és alkalmunk más kérdéseknél megbeszélni, de arra, amit a magyar nemesi osztály, a magyar történelmi osztály az elnyomottak érdekében tett, sehol a világon példa nincs. Nekünk tehát ezekre a kérdésekre, amikor a sajtókérdést tárgyaljuk, mindig tekintettel kell lennünk. ülése 1938 május 2-án, hétfőn, 153 Ne méltóztassanak azonban azt hinni, hogy én álmodozó és rajongó ember vagyok. Sok van ebből bennem, az bizonyos, de mindenesetre reális és az életben járó ember is vagyok, és tudom, Ihogy van határa a sajtószabadságnak is. Két esetben látom én ennek a határát. Egyik határ a háború. Háborúban nincs sajtószabadság, a háborúban cenzúra van, a háborúban mindent alá kell vetni a hadviselés érdekeinek, a háborúban csak egy vezér lehet, nem. lehetnek alvezérek és mellékvezérek s csak a nemzet, az ország érdeke vezetheti a háború vezetőit. (Hubay Kálmán: Az Az Est büszkén Ihirdette, hogy megszegte a cenzúrát.) Nem tudom. Mondom, a háború esetében a cenzúra természetes dolog. Békében is ismerek olyan esetet, amikor a sajtószabadságnak határa van is ezt az esetet a mélyen t. igazságügyminiszter \ úr felismerte és kodifikálta. Azt, amit a mélyen t. igazságügyminiszter úr mond a röpirat, röpsajtó, a zugsajtó, a revolverező, a zsaroló sajtó dolgában, (Csoór Lajos: Erkölcstelen!) az erkölcstelen, tisztességtelen sajtó dolgában, azt én természetesen aláírom. (Csoór Lajos: Aláírjuk mindannyian!) Aláírom azt is, hogy a miniszter úr a jelenlegi törvényes helyzetben nem talált megfelelő eszközöket arra, Ihogy ezt a zugsajtót kellő formában megfogja és ártalmatlanná tegye. Ez igaz, és a miniszter úrnak cselekednie kellett. En ezt elismerem és aláírom, s amikor a mélyen t. miniszter úr az igazságügyi bizottságban tartott beszédében azt mondja, hogy (olvassa): »... az egyéni, a közéleti, a családi becsületet legdurvább módon támadókat, és ezzel a névtelen irodalommal a destrukciónak egészen új mérvét vitték bele a közönségbe, meg kell ragadnunk a módot annak a felelőtlen röpirati irodalommak megfékezésére, mert az anonimitás és az ennek leple alatt végzett destrukció a legnagyobb mértékben káros«, én a miniszter úrnak ezt a megállapítását teljes mértékben aláírom és magamévá teszem. A miniszter úr azt mondja, hogy (olvassa): »A múlt év őszén 1200-on felül volt azoknak a lapoknak a száma, amelyek mint időszaki lapok megjelentek; ez a szám a közigazgatási hatóságok reviziója folytán körülbelül 850-re apadt. Ez még mindig azt mutatja, hogy szörnyű inflációval állunk szemben. Ebben is teljesen igazat adok a miniszter úrnak s a magam részéről helyesnek, a törvényben előírt módon megfelelőnek tartom azt, amit méltóztatott itt kodifikálni. Igaza van ugyanis a mélyen t. miniszter úrnak, amikor azt mondja: nem érek semmit azzal, ha én, amikor már széjjel vannak terjesztve, ha el vannak terjesztve ezek a röplapok, akkor megyek utánuk; nekem meg kell akadályoznom a terjesztést. Teljesen igaza van, ezt teljes mértékben aláírom, és igazat adok a miniszter úrnak abban is, hogy meg kellett ezt csinálni, elérkezett ennek a legfontosabb ideje. A mód és eszköz is helyes, amint méltóztatik csinálni, mert ilymódon a sajtószabadságot terrorizálni nem lehet, a becstelen, aljas, nemzetellenes, haszontalan, ripŐk, revolverező és zsaroló (Csoór La; jos: Hát még?) újságírókat a tisztességes sajtó maga dobja ki magából, (Fábián Béla: Ez mind kevés jelző!) a tisztességes sajtó üldözi ezeket, a tisztességes közönséggel együtt. Nekünk itt nem szabad parazitákat tenyészteni engednünk. A becsületes, rendes dolgozó emberek éljenek és boldoguljanak, de mindenki, aki leselkedik, mindenki, aki munka nélkül akar itt harácsolni, az az álhír]apíró, aki kefelevonatokkal zsarol