Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-302

Az országgyűlés képviselőházának 302. meggyőződésem, bogy azáltal, hogy a pénzügyminiszter halmozza feladatait, egyáltalábaa nem fog a maga pénzügyi teendőiben nagyobb hatáskört gyakorolni, pedig fontos az, hogy neki áttekintése legyen az egész pénzügyi működés felett. Hogy ez az áttekintés meglegyen, az egyes részletkérdésekkel személyesen nem foglalkozhatok. Ha pedig ezekkel a részletkérdésekkel nem foglalkozhatik, akkor kénytelen azokat a feladatokat, amelyeket a különböző törvények hatáskörébe utalnak, alantas közegeknek átadni, akik az illegális befolyásoknak sokkal inkább tág teret engednek, mint az autonómiák. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ne méltóztassék a tisztviselőket támadni, engem tessék támadni!) A centralizáció, a diktatúra felé vezető irányzat folyományát látom ebben s én ezt helytelenítem, úgy ennél a szakasznál, mint ahogy helyteleníteni fogom a többi szakasznál is. Elnök: Szólásra nem jelentkezett senki. Kérdem, kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e az 5. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben Csoór Lajos képviselő úr módosító indítványával? (Igen! Nem!) A Ház többsége az 5. §-t eredeti szövegében fogadta el. Következik a 6. §. Kérem a jegyző urat annak felolvasására. Gaal Olivér jegyző (felolvassa a 6. §-t). Elnök: Szólásra következik Csoór Lajos képviselő úr. Csoór Lajos: Elállók a szótól. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) A szakasz meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 7. §. Meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 8. §. Kérem a jegyző urat a szakasz szövegének felolvasására. Gaal Olivér jegyző (felolvassa a 8. §-t). Elnök: Vázsonyi János képviselő úr jelentkezett szólásra. Vázsonyi János: T. Ház! A 8. §-hoz a következő módosítást vagyok bátor benyújtani. A szakasz (5) bekezdéséhez pótlólag a következő mondat felvételét kérem (olvassa): »Ez az utólagos bevallásra vonatkozó amnesztia kivétel nélkül minden adózóra kiterjed.« T. Ház! A törvényjavaslat 8. §-ának (3) bekezdése szerint (olvassa): »Abban az esetben, ha a kötelezett a jelen § szakasz (1) bekezdésében említett bevallásában olyan vagyontárgyakat, illetőleg értékeket is bevall, amelyeket az előző évekre, vagy az 1938. évre szóló jövedelem- és vagyonadó bevallásában elhallgatott, mentesül az 1938. évet megelőző időre a pótlólagos megadóztatás alól és aliène adócsalási, vagy jövedéki kihágási eljárás nem indítható.« A hivatkozott szakasx (5) bekezdése szerint pedig (olvassa): »A kötelezett ellen, aki bevallásában olyan vagyontárgya kat, illetőleg értékeket is bevall, amelyek mint külföldi fizetési eszközök, külföldi pénzértékre szóló követelések, vagy külföldi értékpapírok a külfölddel való fizetési forgalom szabályozására vonatkozó törvényes rendelkezések értelmében bejelentési és rendelkezésre bocsátási kötelezettség alá estek, nem lehet bűnvádi eljárást indítani amiatt, mert bejelentési vagy rendelkezésre bocsátási kötelezettségének nem tett eleget, ha a bevallás benyújtásától számított 30 nap alatt a be nem jelentett. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII.' ülése 1938 április 29-én* pénteken. 143 illetőleg rendelkezésre nem bocsátott külföldi fizetési eszközt, külföldi pénzértékről szóló követelést, illetőleg külföldi értékpapírt a Magyar Nemzeti Banknak bejelenti és rendelkezésre bocsátási kötelezettségének a Magyar Nemzeti Bank által megállapítandó idő alatt eleget tesz.« T. Ház! Miután a törvényjavaslat 3. szakasza értelmében kötelezettnek csak azt lehet tekinteni, akinek a 4. § értelmében számított tiszta vagyona 1938. évi február 28. napján az 50.000 pengőt meghaladta, kétségtelen, hogy az amnesztia a törvényjavaslat ezidőszerinti szövegezése szerint nem terjed ki azokra, akiknek vagyona nem éri el az 50.000 pengőt, de akik a fennálló adótörvények értelmében vagyonadó fizetésére egyébként kötelezve vannak, továbbá azokra az adózókra sem, akik vagyonadót fizetni neon tartoznak, azonban a törvényjavaslat 8. §-ának (5) pontjában felsorolt vagyontárgyaknak esetleges tulajdonosai. A törvényjavaslat szerint tehát azok a természetes és jogi személyek, akik akár tévedésből, akár egyéb okokból vagyonukat a valóságtól eltérően vallották be, de most a nemzeit áldozatkészség erőfeszítésében vagyoni helyzetükhöz mérten résztvenni kivannak, nem mentesülnek az adócsalási, vagy jövedéki kihágási eljárás kellemetlenségei alól abban az esetben, ha vagyonuk az 50.000 pengőt el nem éri és most utólagosan a valóságnak megfelelő vallomást tesznek, illetőleg külföldi valutában meghatározott vagyontárgyaikat bevallják és rendelkezésre bocsátják. T. Ház! En azt hiszem, hogy a nagy vagy on adóalanyainak amnesztiában való részesítése, anélkül, hogy ezt a kedvezményt a kisemberekre, az 50.000 pengőnyi vagyonnal nem rendelkezőkre is kiterjesztenék, az egyenlő elbánás elvébe ütközik, azonkívül pedig a kedvezmény korlátozása az adózók nagy tömegét zárja el attól, 'hogy a tisztességes adózás útjára lépjenek. Éppen ezért a honvédelem és a közgazdaság fejlesztésére s a népjóléti beruházásokra szükséges költségek előteremtésének sikere érdekében nemcsak méltányosnak, hanem szükségesnek is kell tartanunk, hogy az utólagos bevallásra vonatkozó amnesztiát a megalkotandó törvény kivétel nélkül minden adózóra terjessze ki. T. Ház! Bizonyára nagy számmal - lesznek olyanok, akiknek vagyona a 25.000 pengőt meghaladja, de 50.000 pengő alatt marad. Ezeknek a vagyonoknak adózás alá vonása kétségtelenül jelentős kincstári bevételt eredményezne és véleményem szerint az utólag bejelentett külföldi fizetési eszközök beszolgáltatása is számottevő mértékben növelné a Magyar Nemzeti Bank deviaa- és valutaállqmiányát. A törvényjavaslat 8. szakasza 3. bekezdésének második mondata értelmében a beruházási hozzájárulás kivetésére vonatkozó vallomás alapján az 1938. évi vagyonadókivetést helyesbíteni kell. Ez a helyesbítés kétségtelenül megbélyegzésszerüen jelentkezik majd, az adózók önérzetét is sértheti és sok adóalanyt vissza fog tartani attól, hogy vagyonát a valósággal egyezően vallja be. Éppen ezért azt a tiszteletteljes indítványt teszem, hogy az újabb vallomások figyelembevételével a magasabb adót csak az 1939. esztendőtől állapítsák meg. T. Ház! Megismétlem indítványom lényegét, amely abban áll, hogy ha amnesztiát méltóztatnak adni az olyan adózók részére, akik 22