Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-302

Az országgyűlés képviselőházának 302. ülése 1938 április 29-én, pénteken. 139 és tegye lehetővé, hogy az, aki a 400 millióból kölesont jegyez, annak egy részét, egy töredékét hadikölcsönben fizesse vissza, a miniszter úr volt szíves í'elém kiáltani, hogy nagyon örül, hogy a szociáldekmokratapárt a gazdag embereket védelmezi. Tartozom kijelenteni, hogy a gazdag emberek nem szorultak a szociáldekmokratapárt védelmére, azok pénzük erejénél fogva úgyis meg tudják magukat védeni, ennélfogva teljesen felesleges és szükségtelen volna, ha én a gazdag embereket akarnám megvédeni, hiszen csak nem akarnám magamat nevetségessé tenni. De nem erről van szó, miniszter úr. Rengeteg olyan ember van, aki nem ötezer, hanem tíz, huszonöt, harminc, negyvenezer pengőt szívesen hozott áldozatul annakidején magas urak felszólítására a haza oltárára. A gyárakban dolgozó munkások is kénytelenek voltak hadikölcsönt jegyezni, és az, aki a frontról haza akart jönni családját meglátogatni, kénytelen volt hadikölcsönt jegyezni és azt befizetni. Idebent a bankok olyan hatalmas propaganda-apparátussal dolgoztak, hogy nem volt mód és lehetőség elkerülni a hadikölcsönjegyzést. Tehát bizony még ma is rengeteg áldozata van ennek a hadikölcsönjegyzésnek és befizetésnek, úgyhogy a minimum, amit ebben a kérdésben észszerűen csinálni lehet, az, amit az előttem szóló Csoór Lajos igen t. képviselőtársam ajánlott. Négyszázmilliót kíván a miniszter xír a piacon felvenni. Nem gondolja-e a miniszter úr, micsoda furcsa állapot az, hogy a magyar állam fel akar venni 400 milliót akkor, amikor még az előbbi adósságát sem fizette ki. Könnyen beszél most a miniszter úr, hiszen ott van a Mabi., az Oti., ezek az intézmények, amelyekre lehet szelíd nyomást gyakorolni és • ennek hatása alatt á 400 millió előkerül. Ha azonban ország-világ előtt, Európa előtt azt akarjuk demonstrálni, hogy a magyar nép nagy erőfeszítést akar tenni abban az irányban, hogy igenis belső kölcsönnel segíti a kormányt, hogy a beruházásokat megcsinálja, akkor ennek első feltétele az lenne, hogy végrevalahára rendeztessék a hadikölcsönök ügye. Arra az érvre, amelyet a miniszter úr velem szemben használt, hogy tudniillik nehezen lehet megállapítani, hogy ki volt az ősjegyző, hogy akadhatnak csalók, akik kicsalják az ősjegyzőktől a kötvényt olcsó pénzen és így a hadikölesönkötvényeket bemutatják, megjegyzem, hogy a Pénzintézeti Központban minden ősjegyző neve be van jegyezve, talán még az ujjlenyomata is ott van. (ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Remélem, nincs ott az, ujjlenyomata! — Derültség.) Nagyon sajnálom, hogy a miniszter úr olyan szűkmarkú álláspontra helyezkedett, pedig egy kis előzékenység ebben a kérdésben rengeteg sokat jelentett volna, gesztust jelentett volna a szerencsétlenek felé, akik jóhiszeműen hadikölcsönt jegyeztek és máig egy fillért sem kaptak. A másik dolog, amire ennél a szakasznál a miniszter úr figyelmét fel akarom hívni, az, hogy a miniszter úr beszédében nem szólt a lakásépítés előmozdításáról. Ha felveszünk ezermilliót azért, hogy főképpen a hadsereget fejlesszük, az ország ellenállását növeljük, akkor lehetetlen elmellőzni a lakásépítést úgy a fővárosban, mint a vidéken. Hiszen nem elég tankokat, lángszórókat, nehéz és könnyű gépfegyvereket beszerezni, ahhoz ember is kell és az, aki egy ilyen önkéntes toborzáson résztvesz, elszörnyűködve látja, milyen emberanyag kerül oda. A múltkor végignéztem Baross képviselő úr kerületében, pedig az ott lakó embercsoport nem tartozik a legszegényebb emberek közé, mégis valami egészen szánalmas dolog, hogy azok a fiatalemberek hogyan néznek ott ki. Egészséges ember csak egészséges lakásban nőhet fel. Ma az a helyzet, hogy a dolgozó néposztályok — akár a falusi, akár a városi munkásokat nézem — emberhez nem méltó lakásokban laknak és csak igen elenyésző azoknak a lakásoknak a száma, amelyek igazán minden tekintetben megfelelők. A miniszter úr nem tett említést róla, de én újból nagybecsű figyelmébe ajánlom azt a hintázást, amely a pénzügyminisztérium, a belügyminisztérium és az Oti. között folyik az czerlakásos Horthy Miklós-telep tekintetében. Ha egyébre nem, legyenek a kormányzó úrra annyi tekintettel, hogy valósítsák meg ezt a tervet, ha már a kormányzó úr jubileumán nemzeti ajándékként azt mondották, hogy ennek a jubileumnak emlékére építünk ezer lakást, hogy ezer jóravaló ember oda beköltözve felnevelhesse családját és áldhassa a kormányzó urat, mondván, hogy neki köszönhetjük, hogy egészséges lakásban lakunk. Ha annakidején elhatározták ennek a telepnek léte sítését, akkor mégsem lenne szabad kilenc esztendő óta futballozni ezzel a kérdéssel. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Az Oti. ne akarjon más telket! Az Oti. telekre építsen, amelyet kijelölünk. Ez a nehézség!) Építsen akárhova... (Esztergályos János közbeszól.) Elnök: Esztergályos János képviselő úr, ne tessék közbeszólni. A házszabályok nem engedik meg a közbeszólást! Malasits Géza: ... mert ne csodálkozzanak az urak azon, hogy a parlament lejárja magát, amikor a kormány elmellőz, elhanyagol ilyen dolgokat és nem törődik velük. Ez nem a miniszter úrra vonatkozik, hanem elődeire. Az emberek kint a Háznak tulajdonítják ennek a telepnek elmaradását. Az emberek naivitásukban azt hiszik, hogy a képviselőház dolgozik lassan, azért nem lehetett felépíteni a Horthy Miklós-telepet. Ezeket voltam bátor a miniszter úr fi gyeimébe ajánlani. Lesz mód és lehetőség arra, hogy a miniszter úr emlékezzék majd szavaimra. Minél előbb érzik szükségét a segítésnek, minél előbb húzzák ki a nemzet testéből azt a szörnyen égető tüskét, amelyet hadikölcsönnek nevezünk, annál gyógyultabb, annál egészségesebb lesz a magyar közélet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki a szakaszhoz szólni? ('Néni!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem, méltóztatnak-e a szakaszt eredeti szövegében elfogadni, szemben Csoór Lajos képviselő úr módosító indítványával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a kép viselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A Ház többsége az 1. %-t eredeti szövegezésében fogadta el. Következik a 2. §. Kérem annak felolvasását.