Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-302

140 Az országgyűlés képviselőházának 302, Csikvándi Ernő jegyző (felolvassa a 2. §-t, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Felolvassa a 3. §-t). Elnök: Csoór Lajos képviselő úr jelentkezett szólásra. Csoór Lajos: T. Képviselőház! A 3. §-hoz azt voltam bátor indítványozni, hogy a nagy jövedelmeket méltóztassék belevonni ebbe a vagyon dézsmába. A pénzügyminiszter úr rendkívül konciliánsan erre az indítványomra már az előbb válaszolt, ennek ellenére mégegyszer kérem és ha lesak lehet, szeretném, kapacitálni, hogy az egyenlő elbánás érdekében méltóztassék ezt belevenni ebbe a javaslatba. Talán nem fog ez csak egy-két vagy ötmillió pengő többletet jelenteni a vagyondézsma eredményében, méltóztassék azonban elhinni, hogy megint csak a közérzés, a nemzeti áldozatkészség, a közfelfogás javítása érdekében való volna, hogy ne lehessen azt mondani, hogy: én, akinek 50.000 pengő vagyonom és talán csak egyvagy kétezer pengő jövedelmem van, 2500 pengő vagyondézsmát fizetek, te pedig, akinek 50.000 pengő évi jövedelmed, de csak két-háromezer pengő fundált vagyonod van, nem fizetsz semmi vagyondézsmát. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a dolgoknak ez a szembeállítása nem használ az ország érdekének, (Vázsonyi János: Ügy ivan!) nem használ ennek a javaslatnak, nem használ a nemzeti erőfeszítés gondolatának. Nagyon kérném tehát, hogy ezt a tüskét is, amelyről az előbb is szó volt, méltóztassék kihúzni ebből a javaslatból és méltóztassék biztosítani azt, hogy egyenlő elbánás legyen a nagy jövedelem és a nagyobb vagyon szempontjából. A mélyen t. pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy nem lehet a jövedelmet megfogni, mert az a folyó évben megvan, a jövő évben talán már nem lesz meg. (Hertelendy Miklós: Azt mondotta, hogy meg lehet fogni, ha meg van!) Arra is rá fogok térni. Első (álláspontja az volt, hogy nem lehet megfogni ezt a jövedelmet, mert a jövő évben talán már nincs meg. Ugyanezt lehet mondani a vagyonra is. Bekövetkezhetik, hogy az a vagyon, amelyet ma egy ilyen vagyondézsmával megfogtunk, holnap elvész és nem lesz meg, ez tehát nem érv az ellen, hogy a jövedelmet hagyjuk ki ez alól a vagyondézsma alól. A pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy a jövedelmet majd megfogja azáltal, hogy a gyöngébb vállakról igyekszik az erősebb vállakra újabb terheket áttolni. Nagyon helyes, az egész adópolitikának és az egész pénzügyi politikának az kell 'hogy az iránya legyen, hogy szociális gondoskodás történjék az adópolitikában is arról, hogy ki-ki arányosan viselje az adóterheket» amint azt a jövedelme és kereseti viszonyai engedik. Ennek az elvnek általánosságban érvényesülnie kell és az évről-évre jelentkező jövedelmeknél, uz évről-évre jelentkező kereseteknél kell is, hogy érvényesüljön, de megteszik ezt azok is, akiknek vagyonúi; van, mert azok is évről-é^tre fizetik a vagyon adót is éspedig progresszive, a vagyonuk nagy ságához mérten, itt tehát a jövedelemmel^ és vagyonnal bírók egyenlő elbánásban részesülnek azáltal, hogy tényleg igyekezünk majd — ha a magyar királyi kormány igyekezni fog — áttolni a terheket az erősebb vállakra, itt azonban egy egyszeri (megfogásról, egy egy szeri dézsmáról van szó, amelyhez mindenkinek kötelessége hozzájárulni, különösen kötelessége annak, akinek folyó jövedelme, nagy j;ő ülése 19$8 április 29-én, pénteken. védelme van, akinek a polgári életszínvonalon felül levő jövedelme van és azt el is költi, mert ha nem költené el, akkor nagy vagyona lenne. En nem vagyok azon az elven, hogy minden költekezést helytelenítsünk, én azt tartom, hogy a költekezés bizonyos mértékig szükséges is, (Egy hang a baloldalon: A nélkül nincs forgalom!) mert a nélkül nincs forgalom, az biztosítja a gazdasági élet menetét. De akinek van mit költeni, aki költhet luxusra, külföldi utazásra, rúzsra, bárokra és egyéb mindenfélére, attól vegyünk el egy kis vagyondézsmál is és fogjuk meg nála azt az 1—2000 pengőt. Nem volna qkunk elzárkózni az elől, hogy az ezer koronán aluli hadikölcsönjegyzőknek adjunk vissza valamit, ha meg fognánk ezeket a jövedelmeket. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Méltóztassék ezeket az éles ellentéteket figyelembe venni. ( Keményi-Schneller Lajos pénzügy miniszter: Mondtam, hogy meg akarjuk fogni!) De ha nem fokozatos adóztatással, hanem egyszeri vagyonváltsággal, vagy talán kényszerkölesön útján méltóztatik őket arra kényszeríteni, akkor helyeslem. Éppen ezért, mélyen t. Képviselőház és mélyen t. pénzügyminiszter úr, nagyon kérem, méltóztassék ehhez a szakaszhoz ezt az indítványomat elfogadni és ezáltal paritást, igazságot és egyenlőséget teremteni. (Helyeslés q szélsőbaloldalon- •> Elnök: Kíván még valaki szólni 1 (Nemi) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 3. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben Csoór Lajos képviselő úr módosító indítványával? (Igen!) A Ház a 3. §-t eredeti szövegébén fogadta el. Következik a 4. :§. Kérem a jegyző urat a 4. § felolvasására. Gaál Olivér jegyző (olvassa a í. §-t). Elnök: Szólásra Rupert Rezső képviselő úr iratkozott fel. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Ehhez a szakaszhoz a háztulajdon felértékelése szempontjából a tizenháromszoros szorzószám helyett tízszeres szorzószámot javaslok. Ez olyan szerény kívánság, hogy azt hiszem, Örömmel kellene teljesíteni, mert hiszen úgyis attól lehet félni, hogy, ez az egész javaslat nem lévén helyes közgazdasági alapra fektetve, a veszélyt csak növeli, ha különösen a házbirtok tekintetében a közgazdasági szempontot egyáltalában nem veszik figyelembe. A gazdasági kutató intézet kimutatása szerint a házbirtok a nemzeti jövedelemből — bruttó bevételt véve — 505 millióval, a földbirtok 2800 millióval, az ipar 2430 millióval részesedik. Ezek szerint a számok szerint kiáltó igazságtalanság áll fenn itt, mert amikor a másik két gazdasági kategóriának a nemzeti jövedelemből való részesedés a házbirtok jövedelmének ötszörösénél is nagyobb, akkor a házbirtok a beruházási hozzájárulás címén mégis kétszer annyit lenne kénytelen a javaslat szerint fizetni, mint a mezőgazdaság és négyszer annyit, mint az ipar. Vagy mint adóztatásunk is mutatja, a gyáriparnak a nemzeti jövedelemben való részesedés 32%, a mezőgazdaságé 31'5%, a házbirtoké pedig csak 11% és mégis azt látjuk, hogy a házbirtok a felértékelés alapján 113 millió pengő adót fizet,.;a mezőgazdaság csak 53 milliót, a gyáripar pedig csak 15 milliót.