Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

Az országgyűlés képviselőházának 301. egyesület jelölje ki. (Mózes Sándor: Helyes. Ér dekképvis ele t ! ) Méltóztassanak megengedni azt is, hogy egy hiányra mutassak rá. Az adófelszólamlási bizottságban tag az ügyvédi kamara delegáltja is. Az ügyvédi kamarák ebben a törvényjavas­latban teljesen kimaradtak azok közül az ér­dekképviseleti szervek közül, amelyeknek dele­gáltjaiból alakul meg a döntő bizottság. Itt is kérem a mélyen t. pénzügyminiszter urat, hogy ezt a valószínűleg elnézésből származó hiányt korrigálni méltóztassék. Meg vagyok róla győ­ződve, hogy ha az adófelszólamlásoknál, a jöve­delem- és vagyonadó kivetésénél fontos a gya­korlatilag és jogilag abszolút járatos és a gyakor­lati élet körülményeit ismerő ügyvéd közremű­ködése és ennél a törvényjavaslatnál is a va­gyonadóra és a jövedelemadóra vonatkozó ál­talános szabályok nyernek alkalmazást, akkor csak feledékenységnek tulajdonítható az, hogy az ügyvédi kamarák kiküldöttei hiányoznak a döntő bizottságból. Mélyen t. Ház! A vita során hallottam azt is, hogy egy sorsban, együtt élünk, vagy pusz­tulunk. Többször hallottam, állandóan és ismé­telten hallom itt a Házban az élet és a halál kér­désének felvetését: vagy élünk, vagy pusztu­lunk. (Rakovszky Tibor: Elünk!) Meggyőződé­sem szerint a magyar parlamentben ilyen kis­hitűségnek hangot adni nem szabad! (Ügy van! Ügy van!) A nemzet óriási tömegei nézik és figyelik a parlament működését és a parla­menttől nem azt várják, hogy kishitűséget szít­son. (Ügy van! Ügy van!), hanem azt várják, hogy a parlament kisugározza és beléjük vigye ennek az ezer éve élő nemzetnek további évezre­dekre kiterjedő életakaratát és életképességét. (Ügy van! Úgy van! — Mózes Sándor: A ma­gyar élniakarást! — Vázsonyi János: Igaza van!) En azt tartom, hogy innen ilyen »élünk vagy halunk, élünk, vagy pusztulunk« gondo­latoknak kimenniök nem szabad. Ha mi ezzel a törvényjavaslattal azt akarjuk, hogy hadsere­günké erőssé és felszereltté tegyük, (vitéz Vá­rady László: Azt akarjuk! — Ügy van! Ügy van! jobb felől, középen és a baloldalon.), ha mi azt akarjuk, hogy a gazdasági és szociális igazságtalanságok elsimuljanak (Rakovszky Ti­bor: Azt is akarjuk!), ha mi ennek a nemzet­nek a jövőjét olyan szilárd alapokra akarjuk építeni, amelyeik évezredekig is erősek marad­nak: iákkor bennünk csak hit és bizalom lehet a nemzet élete és jövője iránt, (vitéz Várady László: (Sőt a kormány iránt is!) Ebben a, fel­fogásiban a javaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a baloldalon és a középen. A szónokot töb­ben üdvözlik.) Elnök: Széilásira következik 1 ? Csikvándi Ernő jegyző: Vitéz Tóth András ! Elnök: A képviselő úr nincs jelsn, jelent­kezése töröltetik. Ki a következői Csikvándi Ernő jegyző: Vitéiz Árvátfalvi Nagy István! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelent­kezése töröltetik.. Kövétkezik 1 Csikvándi Ernő jegyző: Matolcsy Mátyás! Matolcsy Mátyás: T. Képviselőház! A kor­mány nagyfontosságú beruházási törvényjavas­latának tárgyalásánál három kérdésre kívánok kiterjeszkedni: .először a politikai kérdésre, másodszor az összegszerű fedezet előteremtésé­inek és végül a fedjzet felhasználásának kérdé­sére. Mindenekelőtt hangsúlyozom, hogy ezt a ülése 1938 április 28-án, csütörtökön. 121 törvényjavaslatot egyedül és kizárólag azért fogadjuk el, mert ez a magyar honvédség fel­fegyverzésének, megerősítésének, egy erős, szervezett, fegyelmezett nemzet megteremtésé­nek alapjalit rakja le. Ebben a reményben ál­lunk a javaslat mellé, de nyamiban hangsúlyoz­zuk, hogy a javaslat számtalan, más szempont­jával nem tudunk egyetérteni. Elsősorban is a politikai kérdésekről kell beszélnem, mivel egy ilyen nagy beruházási javaslatnál, ilyen nagy összeg felhasználásá­nál rendkívül fontosságú kérdés, hogy vájjon az a kormányzat, amely ilyesmire vál­lalkozott, meg tudja-e teremteni azt a bizal­mat és nyugalmat, amely ilyen komoly átala­kuláshoz szükséges. T. Ház! Nekem tlZ cl felfogásom, hogy a győri progranmiot, az ezermilliós beruházási programmot a politikai feszültségek kénysze­rí tették ki. (Felkiáltások jobb felől: Ugyan! Ugyan! — vitéz Várady László: Évek óta ké­szül már! De az sem számít, a fontos az, hogy itt van és jót Ifooz a nemzetnek!) Köztudomású, hogy a katonaság vezetőségében a nyugtalan­ság nő tton nő (Zaj.) és a polgári társadalom világosan látja azt, hogy ebben az országban óriási egyenlőtlenségek vannak a jövedelmek­ben és a vagyonokban. (Ügy van! a balközé­pen.) Azt is világosan látja a társadalom, hogy a válság mélyéről történő felkapaszko­dás éveiben a széles néprétegek életszínvonala vajmi keveset, sőt majdnem semmit sem vál­tozott, ugyanakkor, amikor nagyon komoly konjunkturális jövedelmeket tároltak. Ezek az óriási feszültségek vetítődtek ki a politikai életünkre és hozták magukkal azt a légkört, amelyben a győri programra is megszü­letett. S nekem az a felfogásom, hogy ennek a törvénynek és ennek a programúinak a kor­mány szerint az lehet a feladata, hogy az or­szágot stabilizálja, újra felépítse ^és hogy az ország nyugalmát, politikai békéjét helyre­állítsa. T. Ház! Gondoljunk arra, hogy mi történt a győri programm deklarálása óta. Az, hogy a nyugalom nemlhiogy helyreállott volna, ha­nem az izgalom és a feszültség nőttön-nőtt. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Egészen bizo­nyos, hogy ennek a helyzetalakulásnak súlyos okai vannak. Elsősorban az, Ihogy meggyőző­désem szerint a kormány magatartása alkal­matlan és nem sugározza azt az erőt, amely egy ilyen nagy kérdés megoldásánál szükséges abból a célból, hogy az egész társadalmat Ösz­szefogja, másodsorban pedig az, hogy az intéz­kedéseket az események túlhaladják és ma is egy erős bürokratikus rendszer — ahelyett, hogy egy nagyon gyors ütemű, cselekvő or­szágvezetést teremtenének meg — maga után. vonja a bizonytalanságot és a bizalmatlansá­got. (Ügy van! balfelől.) A harmadik kérdés, amely az én megítélé­sem szerint az ország nyugtalanságát és a po­litikai feszültséget fenntartja és fokozza, az, hogy a nagy terv, az ötéves terv, nincs beál­lítva a magyar élet gyökeres átépítésének a vonalába. Aki erre fejét csóválja, annak csak azt mondhatom, hogy a nemzetnek és a ma­gyar gazdasági és politikai rendszernek struk­túráján ez a beruházás, ez a törvényjavaslat semmiféle változást hozni nem ifog, nem fogja leépíteni a gazdasági liberalizmus kinövéseit, (Ügy van! balfelől.) nem fogja leépíteni a feu­dális berendezkedést, a nagyibirtokrendszert (Úgy van! balfelől.) és nem fogja leépíteni az antiszociális adórendszerünket, hanem mindezt 19*

Next

/
Thumbnails
Contents