Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

122 Az országgyűlés képviselőházának 301 megtartva, e fölé, ennek a rendszernek teljes megmerevítésével hoz egy konjunkturális fel- . lendülést, amelynek a végén, ha a hullámok le­csillapodnak, ott fognak meredezni a megol­datlan problémák sziklái, amelyeken feltétle­nül összeroppan ez a kicsiny és gyenge ország. (Zaj a jobboldalon. — vitéz Szalay László: Pesz­szimista!) Ez a felfogásunk, és azoknak, akik itt most túlságos sötétlátást vélnek ezekben a nyilatko­zatokban felfedezni, idézem, hogy már volt eb­ben az országban máskor is ezer millió pengős beruházás, — ha azt nem is jelentették ki egy alkalommal, azonban öt év leforgása alatt ugyancsak ezer millió pengőt invesztáltak — és óriási konjunkturális hullám után jött a teljes összeomlás, megrázkódtatás, amelyből csak alig lehetett valami módon megmenteni ezt az országot. r Ezekhez a körülményekhez kapcsolódik még az a nagyon fontos kérdés, hogy e nagy terv anyagi alapját képező ezer millió pengő előteremtése nem nyugszik az igazságos közte­herviselés elvén. T. Ház! Ezek azok a fő szempontok és el­vek, amelyek a győri programm kinyilatkoz- I tatása után immár egy hónapja még ma is ! fenntartják ebben az országban a teljes nyűg- ! talanságot és feszültséget. A politikai kérdések mellett a javas­latnak két másik szempontjával kívánok foglalkozni. Először azzal, vájjon helyes-e en­nek az összegnek az előteremtése, helyes elve­ken nyugszik-e. Mindenekelőtt azzal kell fog­lalkoznunk, hogy az ezer millió pengő előte­remtése olyan nemzetgazdaságban, ahol a nem­zeti jövedelem négy milliárd pengő körül van, csak hosszabb idő alatt lehetséges, mert hiszen azokat az összegeket, amelyekről itt szó van, csakis a tőkévé váló nemzeti jövedelemből le­het igénybevenni s ez a tőkévé váló rész nem lehet több a magyarországi, de a külföldi ta­pasztalások szerint sem 5—8%-nál. Nyilvánvaló tehát az, hogy az évi 250 millió pengőnek erre a célra való igénybevétele csakis hitelművele­tekkel lehetséges akkor, — és ez nagyon fontos szempont — ha ezt a tervet nem egy komoly adórefommimal előkészítve, hanem egyszerre kapcsolják rá a nemzetgazdaság teherviselő­képességére. A törvényjavaslat úgy szól, hogy az ezer­millió pengőből 400 millió pengőt hitel formá­jában vesznek igénybe, a 600 milliót pedig va­gyondézsma formájában teremtik elő. Kérdem, hogy a 400 millió pengő , amelyet a javaslat indokolása szerint bankok, biztosítótársaságok, és iparvállalatok fizetnek és jegyeznek le, ez az óriási összeg, amelynek rendelkezésre kell állania, mert különben ezzel operáim nem le­hetne, nem az elmúlt 4—5 év javuló é)s az utóbbi év igen jó konjunktúrájának eredményeképpen állt-e elő, olyképpen, hogy ezek a vagyonok és vállalatok nem vették ki részüket a közteher­viselésből? Ezt mutatják a társulati adónak év­ről-évre változatlan, de igen csekély összegei, ugyanezt mutatják a jövedelmi adónak évrŐl­évre változatlan és viszonylag igen csekély ösz­szegei is. Világos tehát, hogy ez a hitel formá­jában igénybe vett jelentős összeg, mint kon­junkturális felhalmozódott jövedelem állott elö és a mi meggyőződésünk az, hogy ezt egy szer­ves adóreform során kellett volna bekapcsolni már évekkel ezelőtt a nemzet felépítésének pro­grammjába. Ezt mi állandóan hangsúlyoztuk, azonban ez, úgylátszik a pénzügyi kormányzat ülése 1938 április 28-án, csütörtökön. felfogása szerint, amint a jelenlegi pénzügymi­miniszter úr elődje, felháborodva hangsúlyozta, lehetetlen. Ami a másik összegnek, a 600 millió pengő­nek az előteremtését illeti, ebből becslések sze­rint, — hiszen itt pontos számokat senki sem mondhat — mintegy 60 millió pengőt a föld, 180 miliő pengőt a ház és 160 millió pengőt az iparvállalatok fognak fizetni, azj elövetkezendó 5, illetőleg 10 év leforgása alatt. Az én felfo­gásom ezzel az egyszeri vagyondézsmával kap­csolatban az, hogy ez a jelenlegi antiszociális adórendszerünkre épül fel, ahelyett, hogy át­törni igyekeztek volna ezt az adórendszert és a jövedelmi adóra helyezték volna át az egészet, mert ilyen módon el lehetett volna kerülni a sok szörnyű anomáliát é|S igazságtalanságot. Ugyanis igen helyesen jegyezte meg valame­lyik felszólalt képviselőtársam, hogy mi lesz azokkal, akiknek talán van egy nagyon szép villavagyojiuk, amely 80 ezer pengőt ér és ugyanakkor van 30 ezer pengő évi jövedelmük is csak a megadóztatás! határba éppen bele­eső kicsiny 80 ezer pengős vagyon után fog­nak adózni, de a jelentős évi jövedelem, amely­nek a megtakarított részeiből esetleg részvény­vágyon keletkezik, mint ilyen, adómentes ma­marad, vagy pedig külföldön talál vedeknet. Itt világosan látszik, hogy ez összeg ^ előteremté­sének a vagyonadóra való felépítése teljesen antiszociális és igazságtalan. Mármost, ha va­laki azt kérdezné, hogy vájjon lehet-e jövedelmi adóra alapítani ilyen komoly összegek előte­remtését, utalok Angliára, bár tudom, hogy itt csak elvi összehasonlítást lehet tenni. Angliá­ban a háború után megnőtt óriási államháztar­tási szükségleteket nem úgy teremtették elő, hogy vagyonadót, forgalmi és fogyasztási adót vezettek ' volna be hanem a 350 millió fontnyi jövedelmi adó fölé egyévi 70 millió fontnyi szupertaxot, többletjövedelmi, rendkívüli jöve­delmi adót vetettek ki és ez a jövedelmi adó azóta is érvényben van és valóban egy erősebb progresszivitása jövedelmi adó kimunkálásával oldották meg az államháztartás megnövekedett költségeinek kérdését. Nem kérdéses előttem, hogy a megoldás helyes útja nem a vagyonadóra, hameim a.jö­vedelmek, az utolsó residumok megfogására kell, hogy ráépítődjék. Nagyon csodálkozom:, hogy .akkor, amidkor a magyar közgazdasági tu­dományiban kiválóságok élnek, akiknek tanít­ványaiképpen ül a jelenlegi pénizügyminiisizter úr is a minliiszteri székben, az ország közgazda­sági politikájának vezetői (megfeledkeznek elődjeiknek, akár Balázs Károly professzor­nak, akár másoknak, tanításairól, amelyeikben pedig világosan ki van mutatva, hogy az egye­düli helyes adórendszer giz, amelynek gerince a jövedeleinnadó kimunkálása,. Ha már a vagyonadórendszert választották a vagyondézsma előteremtése számára, akkor is tovább kell menini. Az igazságtalanságok kirívó példáira mutathatok rá, amikor a vi­szonylag kicsiny családi vagyonok és az óriási vagyonok megadóztatása közötti különbségre mutatok rá. Méltóztassék meggondol mi azt, hogy a jelentős tételt éppen az iparvállalatok fizetik, melyeknek jórésze hadiipar és ez a hadiipar éppen ennek a beruházási tervnek a során olyan óriási többletrendeléseket és ónun­kat fog kapni, hogy annak jövedelméből eze­ket a, terheket, ezt a vagyondézsmát köimnyen fogja kifizetni. Magán az iparon belül is

Next

/
Thumbnails
Contents